A. Zoltán kérdése: Mit tehetek a szilfát károsító szúbogár ellen, hogy ne terjedjen tovább?
Aki válaszol:
Dr. Mikulás József, címzetes főiskolai tanár, növényorvos, a mg.-i tudományok kandidátusa
Kedves Olvasó!
Sajnos azt kell mondanom, hogy az ilyen beteg fát el kell távolítani, és meg kell semmisíteni, hogy a szúbogár ne menjen át más fára.
Mint a legtöbb növényvédelmi gondnál, a szilfát károsító szúbogár elleni védekezésben is a megelőzésnek nagyon nagy jelentősége van. Gondoskodnunk kell arról, hogy a fák egészségesek legyenek és megfelelő mértékben fejlődjenek, ennek érdekében távolítsuk el a fák elhalt, beteg vagy gyenge ágait. A levágott ágakat égessük el, mivel nem csak a szú, hanem más bogarak is szeretik az említett farészeket. Az ilyenekbe szívesen beköltöznek a rovarok, elszaporodásuk pedig kárt okozhat.
A szilfák halálát okozó szilfavészgomba terjedésében a szúbogaraknak jelentős szerepük van. A szilfavész terjesztését a szúbogarak közül a kis- és nagy szil szíjácsszú segíti elő. A fiatal bogarak a költőkamrákban fertőződnek meg a ragacsos spórákkal, ahol a spórák különösen nagy mennyiségben képződnek. A szilfák a rovarok kirepülése után az újonnan rágott járatok és üregek készítése során fertőződnek meg. A spórák csíráznak és bejutnak a xylembe, ahonnét elszállítódhatnak a legfelső hajtásokig és levelekig is.
Jó hír, hogy mint minden károsítónak, így a szúbogárnak is van a természetes ellensége többek között a feketenyakú szúfarkas, melyet sikerült szúrágta szilfáról Kecskeméten begyűjteni. A hasznos szervezet meghatározásáért Dr. Haltrich Attilának a Szent István Egyetem professzorának tartozom köszönettel.
A feketenyakú szúfarkas idős rovaroktól és más ízeltlábúaktól megrágott különböző lombos fákon, mindenekelőtt fenyőfákon él. Hasa piros a többi része fekete. A szárnyfedői színesek. A bogár és a lárva is rabló életmódon él. A kifejlett rovar májustól augusztusig lelhető fel. A bogár is és lárvája is pusztítja a szúbogarakat és a szúbogarak lárváit. Korábban Dél- és Közép-Európában, Észak-Afrikában gyakori volt, most Közép-Európában, Ausztria keleti részén ritkán található, Németországban védett állat.