A búzáról, Debrecenben is…

Bár az utolsó pillanatokban érkezett és aranyat érő májusi esők felülírták a rendezők terveit, mert az előző napokban hullott csapadék miatt a Látóképen beállított technológiafejlesztési kísérletek szántóföldi bemutatása a kedvezőtlen terepviszonyok miatt elmaradt (ill. csak egyedi, egyéni érdeklődésre vállalták a bemutatását), azért a több mint 200 fő résztvevő a beltéri foglalkozás keretében is igen tartalmas szakmai program részesének mondhatta magát. A rendezvény fő témája ez évben a búza tápanyagellátása volt, amiről három egyetemi szintű előadás hangzott el, és itt ismertették a kísérletekben közreműködő gyártó és fejlesztő vállalatok szakemberei a növényvédelemmel és tápanyagellátással összefüggő legújabb technológiai ajánlásaikat is. Mindezt példásan jól szervezetten, Dr. Pepó Péter intézetvezető egyetemi tanár vezetésével.

Pepó Péter: a búzatermesztésben minden évben technológiai újdonságokról tudunk beszámolni

Helyünk a világban

A meghirdetett fő témakör előtt – a hagyományokhoz híven, idén is – Dr. Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója adott áttekintést a búza jelenlegi és várható piaci helyzetéről Versenyképes-e a magyar búza? címmel. A kérdés megválaszolása előtt arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy mint a világon a legnagyobb területen termesztett gabonaféle, elmondható, hogy e növény általánosságban versenyképes. Mivel a Föld népessége egyre nő, a termőterület és az édesvízkészlet pedig csökken, továbbá, mivel olyan nagy államokban, mint Kína és India jelentős étrendváltozás zajlik (egyre több húst és cereáliát fogyasztanak), a felhasználás folyamatosan növekszik, egyre kiemeltebb szerepe lesz a búzának. Mindezekhez társulnak még a klímaváltozás hatásai is.

Az idei debreceni búzarendezvény előadói: Árendás Tamás, Lakatos Zoltán, Pepó Péter, Petróczi István Mihály

Ahhoz, hogy a magyar búzatermesztés az európai mezőnyben jelenleg elfoglalt helyénél előbbre léphessen, több mindenen kellene változtatni, folytatta az előadó. Segíthetné előrelépésünket a gazdaságos üzem- és táblaméret; mert mint mondta, a búza nagytáblás növény, így e téren segíthetne a szövetkezés gondolata és gyakorlata is. A nagy tételben kínált kiváló minőségű áru piaci helyzete is jobb pozíciót jelentene. Fontos lenne a termelési célnak megfelelő tudatosabb fajtaválasztás (takarmány, malmi, export), de régóta visszatérő gondolata a szakembernek a jelenlegi igen széles fajtaválaszték észszerű csökkentése a jobb piaci pozíciók érdekében, de ugyanígy a fémzárolt vetőmag használatának szorgalmazása is. Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz az időjárás-függőségünk csökkentése, azaz az öntözés növelése. Javítani kellene szakemberképzésünkön, mert egyre sürgetőbb a generációváltás az agráriumban, és egy együttműködőbb társadalmi és gazdasági környezet (támogatások, jogi szabályozás stb.) is támogatná az ágazatot. Komparatív előnyeink jobb kihasználásában és kiváló természeti, földrajzi adottságaink jobb hasznosításában is rejlenek még tartalékok.

A búza világpiaci helyzetére térve elmondta, hogy az USDA idei májusi becslése szerint most a valaha mért legnagyobb termésnek, 777 és fél millió tonnának nézünk elébe. Ezzel együtt nőnek a zárókészletek is (293 millió t), ez utóbbiból azonban csak 14 millió t van az EU-ban, a legtöbb készlettel, közel 100 millió t-val Kína rendelkezik. Bemutatta a világ fő búzatermő régióinak várható ez évi termését; az adatok szerint valamennyi vezető búzatermelő országban az előző évinél nagyobb termés várható. Kiemelte Oroszországot, ahol a 2014/15-ös szezonban mért 59 millió t után – fokozatosan növekedve – most 77 millió t-ra számítanak (2,9 t/ha átlagtermés mellett!). Az EU búzamérlege: 153 millió t termés és 128 millió t felhasználás.

A búza hazai vetésterülete csökkenő képet mutat: 2019-ben 950-960 ezer ha között alakult, a termésátlag az elmúlt hat évben 5-5,6 t/ha között változott. Az idei átlag, a kedvezőtlen időjárás miatt, valamivel 5 tonna alatt várható. A búza hazai felhasználása 5 millió tonna éves terméssel számolva: őrlésre 1,2, takarmányozásra 0,8, vetőmag 0,3, ipari célú 0,3, összesen 2,6 millió tonna, így kivitelre 2,4 millió t tervezhető. A búzaexportunk legnagyobb része (44%) Olaszországba irányul, míg Ausztria 15, Románia 11, Bosznia-Hercegovina 8%-kal részesedik belőle.

Az előadó szólt a 2019/2020. évre vonatkozó kilátásokról is. A tavalyi gyenge év után a világ meghatározó termelő és exportáló országainak mindegyikében emelkedni fog a búzatermés mennyisége. Oroszországban (a már említett 77 millió tonnával) a valaha elért második legnagyobb termésnek néznek elébe, de Ukrajnában is rekordra lehet számítani. A korábbinál jobb termés várható Kanadában, Ausztráliában és az EU-ban is. Az USA-ban az állapotminősítés szerint a vetések 62%-a jó/kiváló állapotban van, szemben a tavalyi 31%-kal. Európában jórészt kedvezőek a kilátások, de Magyarországon a kedvezőtlen őszi és tavaszi időjárás nyomán kevesebb lesz a termés.

A kivitel terén változás várható a legnagyobb felvevőpiacunknak számító Olaszország beszerzési politikájában (tengeren keresztül történő vásárlás miatt), Románia pedig egyre erősebb konkurenciát jelent, részben a már közel 10 millió tonnás búzatermés, részben a fekete-tengeri kikötők általi versenyelőny miatt. A hazai új búza induló árát 48-50 ezer Ft/t között várja.

Végül megemlítette, hogy a Hajdú Gabona Zrt. hajdúnánási és a berettyóújfalui üzemében évente kb. 100.000 tonna búzát őrölnek, ami az ország termelésének 8-9%-át teszi ki. Más szavakkal szólva, az itt készített lisztek csaknem 1 millió embernek biztosítják a kenyérnek, süteménynek és tésztának valót.

A tápanyagellátásról, több tételben

A búzatrágyázás kimeríthetetlen témaköréről három előadás hangzott el. Dr. Árendás Tamás (MTA ATK Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár) a búza tápanyag-ellátási rendszereiről szólt. Őt Dr. Petróczi István Mihály (5 Halom Kft., Szeged) követte, aki a trágyázásnak a búza integrált növényvédelmében betöltött szerepét tárgyalta. Végül Dr. Pepó Péter professzor Interaktív hatások a búza tápanyagellátásában címmel adott összegző áttekintést a kérdésről.

A búza tápanyagellátási rendszereit Árendás Tamás ismertette

Összeállításunkban Dr. Petróczi István Mihály előadásában elhangzottakból idézünk vissza gondolatokat. Dr. Árendás Tamás és Dr. Pepó Péter prezentációját külön szakcikk formájában e lapszámunkban ismertetjük.

Petróczi István Mihály a talajtermékenység megőrzésének fontosságára, az ún. regeneráló technológiák szerepére hívta fel a figyelmet

Valami nincs rendben gazdálkodásunkban, kényszerpályákon haladunk, mindenekelőtt a termelékenység szorításában élünk – indította előadását Petróczi István Mihály. A problémahalmaz főbb elemei között említette a csökkenő jövedelmezőséget, a klimatikus és a piaci szélsőségeket, de egyre nyilvánvalóbbnak nevezte az integrált növényvédelem korlátait is, amelyek között meghatározó a rendkívül leszűkült vetésszerkezet. A nyolcvanas évek „növénytermesztési hőskorszakához” viszonyítva napjainkra a gabonafélék területe lényegében nem vagy csak keveset változott, de a napraforgóé két és félszeresére, a repcéé háromszorosára nőtt, a lucernáé tizedére, a borsóé egyharmadára esett vissza, a gyökgumósok pedig szinte eltűnőben vannak. Mindez – összetett biológiai láncolatok révén – a talaj termékenységére gyakorolt hatásán keresztül egész növénytermesztésünkre nézve is kedvezőtlen következményekkel jár, s úgy tűnik, hogy valamilyen pótcselekvés irányába hajt bennünket az élet, az okszerűség. Új input-elemek (starterek, levéltrágyák, biostimulátorok, mikroorganizmusok) jelentek meg a termesztésben, amelyekkel a kedvezőtlen jelenségeket és állapotot kívánjuk korrigálni, és közben óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen mértékben szabad feláldoznunk a növényi diverzitást a termelékenység érdekében? A válasz nem könnyű. [E ponton, a lehetőségek, feltételek, kockázatok mérlegelésekor hivatkozott Ferenc pápa Laudato si’ – azaz ’Áldott légy’ – kezdetű első önálló enciklikájára, amely a közös otthon gondozása alcímet kapta, s amelyben jelentős szerep jut a környezetvédelemmel összefüggő gondolatoknak is. Ennélfogva napjaink mezőgazdaságát is érinti.]

Hogy milyen szerepe van a megfelelő tápanyagellátásnak a szélsőséges hatások tompításában, pufferolásában, arról előbb a Fülöpszálláson 1982-ben indított műtrágyázási tartamkísérletből származó adatokkal mutatott be példákat. A nagyon jó foszfor-indikátor funkciót ellátó meszes réti talajon beállított kisparcellás kísérletben a műtrágyázatlan kontroll kezelés még az 5. évben is 6 tonna termést adott, a 90 kg nitrogénnel ellátott ennél többet, és a különböző NPK dózisúak 8-9 tonna közötti eredményt hoztak. Később, az 1986. évtől kezdve tízévenkénti dekádokra bontva értékelték a műtrágyahatásokat. Az első évtizedben (1986-1995) a 120-60-60 kg-ig emelkedő NPK adagok növelték a búza termését (8 t/ha körül), de a további többletek már nem. Ez a tendencia a kísérleti évek második és harmadik dekádjában még inkább megmutatkozott. Ennek okai között jelentős hatása lehetett a vetésforgó növényeinek megváltozásának (pl. pillangósok, silókukorica kiesése), helyettük a búza mellé a gyakorlatban is meghatározó kultúrák, repce, napraforgó és szemeskukorica léptek be. Ezek tápanyag-intenzitása, tápanyag-reakciója igen különböző, aminek hatásai a búza termésalakulásában is megnyilvánultak.

Szintén a kísérleti évek dekádonkénti bontásában szemléltette a korai (bokrosodás-2 nódusz állapot) és későbbi (zászlós levél kiterülése-kalászhányás) levéltrágyázás kedvező hozamnövelő szerepét is, megjegyezve, hogy e készítmények palettáján a három évtized alatt jelentős minőségi fejlődés ment végbe. A kísérleti periódus első dekádjában (1988-1997) csak az első kezelés eredményezett (kb. két mázsát megközelítő) terméstöbbletet, de a harmadik évtizedre (2008-2017) a korai kijuttatás már 300 kg feletti, a későbbi pedig 100 kg-ot alig meghaladó többlettel járt. A pozitív tendencia ellenére ez nem jelenti azt, hogy a levéltrágyázás helyettesítheti az alaptrágyázást, de bizonyos helyzetekben (mint pl. idei tavasz) az idejében alkalmazott szakszerűen, jól megválasztott kalcium, magnézium stb. tápelem-kiegészítés sokat segíthet az állományon.

Nem csak az esős időjárás miatt volt telt ház a nagy előadóban…

Több kísérleti adatot mutatott be a különböző idejű fungicides és fungicid + levéltrágya állománykezelések termésre gyakorolt hatásáról is. Az említett tendencia itt is megfigyelhető: három évtized alatt a termékek és a technológia fejlődése révén a fungicid permetezések hatására képződött átlagos terméstöbblet 0,4-ről 0,7 t-ra nőtt, s a korai kijuttatás hatása e technológiai elemnél is jobbnak bizonyult. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a technológiai döntések során figyelembe kell venni a fajták fogékonyságát, ill. ellenálló képességét.

Előadását a „zöldek legyünk vagy termelékenyek?” gondolattal fejezte be, felhívva figyelmet a talajtermékenység megőrzésének fontosságára, az ún. regeneráló technológiák szerepére.

A tanácskozás második részében – a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt szántóföldi bemutató helyett – a közreműködő cégek szakemberei ismertették növényvédelmi technológiai ajánlásaikat.