Kertészeti károsítók előrejelzése (14 .) A kaliforniai pajzstetű előrejelzésének lehetőségei  

Ezek a néhány milliméter nagyságú, lassú terjedésű fajok pedig igazán meglephetik a növényvédős szakembereket. Legtöbbször már csak akkor vesszük észre őket, mikor tömegesen fordulnak elő a növényeken, látványos kárt okozva a növény fejlődésében és a termésen. Ekkor a kártevő hatékony visszaszorítása érdekében már csak magas költségráfordítással védekezhetünk, holott folyamatos megfigyeléssel és szükség esetén célzott kezeléssel a kártételi küszöbérték alatt tarthatók ezek a fajok.

A hazánkban előforduló pajzstetvek közül leggyakrabban a kaliforniai pajzstetűvel (Comstockaspis perniciosa Comstock) találkozhatunk. Ez a Távol-Keletről származó pajzstetű ma már szinte az egész világon előfordul. A kaliforniai pajzstetű tipikus esete annak, hogy egy, amúgy lassú terjedésű faj, hogyan képes az emberi tevékenység által meghódítani a világot. Feltételezhetően fertőzött szaporítóanyaggal jutott el a világ számos országába. Hazánkba a múlt század elején került be és azóta a hazai gyümölcsösök meghatározó pajzstetű kártevőjévé vált.

A nőstények teste kb. 1-2 mm nagyságú, ovális vagy körte alakú, citromsárga színű és sötétszürke pajzs borítja. A hímek valamivel kisebbek, narancssárga színűek és ovális vagy hosszúkás szintén sötétszürke pajzsuk van. Egyedül a hímeknek van egy pár szárnya, amivel kisebb távokat képesek repülni, hogy megtalálják a nőstényeket. A nőstények mozgásképtelenek. A kártevő felismerését segítik a pajzson lévő koncentrikus kör alakú rajzolatok és a középen lévő kráterszerű kiemelkedés (1. kép).

1. kép Almafa törzsét borító kaliforniai pajzstetvek

Hazánkban a fajnak két nemzedéke alakul ki. Az első nemzedéknek 30-35 nap, míg a második nemzedéknek 20-25 nap szükséges a kifejlődéshez. Az első nemzedékű hímek rajzása általában április végén, május elején várható az alma virágzását követően, de a kedvezőtlen időjárási körülmények akár több héttel is módosíthatják a rajzást. A megtermékenyítést követően a nőstények a 20-35. napon kezdik meg a fiatal, ún. mozgó lárvák szülését. Ezek az L₁-es lárvák rövid ideig (2-24 óra) képesek vándorolni a növényeken, hogy számukra megfelelő táplálkozási helyet keressenek. Ezt követően letelepszenek és kialakítják a fehér, majd fekete pajzsos alakot. A kaliforniai pajzstetű frissen kelt L₁-es lárva alakja a legérzékenyebb. Ekkor a legnagyobb a mortalitási ráta az életcikluson belül. Az első nemzedékű L₁-es lárvák megjelenése május végétől június közepéig tarthat. Azonban ez a stádium akár 60 napig is elhúzódhat, ezért fordulhat elő, hogy súlyosan fertőzött fákon júliustól akár a kártevő mindegyik fejlődési alakja megtalálható az őszi fagyok beköszöntéig. A második nemzedékű hímek rajzása július elejétől kezdődik és akár az őszi hidegekig is eltarthat. A második nemzedékű L₁-es lárvák megjelenése augusztustól várható.

A kaliforniai pajzstetű igen széles tápnövénykörrel rendelkező polifág kártevő. Európában főként lombhullató fákon és cserjéken károsít. Jelentős kártevője az almának, körtének, szilvának, őszibaracknak, cseresznyének, meggynek, ribiszkének és köszmétének. A dísz- és vadontermő növények közül leggyakrabban a rózsán, kökényen, berkenyén és galagonyán károsít.

A pajzs védelme alatt élő egyedek a tápnövény törzsén, ágain, levelén és még a termésén is egyaránt szívogatnak. A szívogatás helyén piros ún. lázfoltok jelennek meg (2. kép).

2. kép A kaliforniai pajzstetű kártétele következtében megfigyelhető pirosas elszíneződés a törzsön és az ágakon

Az őszibarack és szőlő esetében a lázfoltok helyett inkább olajos foltokat figyelhetünk meg. Ezeket a foltokat, illetve a szövetek részleges nekrózisát a rovar nyálában lévő mérgező anyagok okozzák. Erős fertőzés esetén a növények visszamaradnak a fejlődésben, a vázágak fokozatosan elhalnak és a termésképződés is csökken (3. kép). A leginkább veszélyeztetettebbek a fiatal facsemeték. Az enyhe telek és a meleg, párás időjárás kedvez a faj elszaporodásának, azonban a nyári aszályos időszak és a komolyabb téli fagyok (mínusz 25-30 °C) gyérítőleg hatnak a populációra. A hímek rajzására és a mozgó lárvák terjedésére a szeles időjárás és a záporok negatívan hatnak.

3. kép Fejlődésben visszamaradt fa a kaliforniai pajzstetű kártétele következtében

Megfigyelés, előrejelzés

A kaliforniai pajzstetű elleni védekezésben is a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni, ami azt jelenti, hogy kizárólag a kártevő egyedeitől mentes szaporítóanyagot szabad vásárolni és ültetni. A fák kártevőtől aló későbbi mentesítése nehéz és költséges feladat. Ezért is fontos az ültetvények folyamatos megfigyelése, felmérése, hogy időben észre vegyük a kártevőt, és megkezdhessük a védekezést ellene. A pajzstetvekre jellemző, hogy nem egyenletesen oszlanak el a gyümölcsösben, hanem foltokban, gócpontokra koncentrálódva. A védekezés szükségességének megállapítása érdekében szemrevételezéssel, illetve ágminták vizsgálatával érdemes a terület fertőzöttségének mértékét megállapítani. Kozár és Viktorin a pajzstetűfertőzés felmérése során a 10 fa vizsgálata/terület átlója módszert alkalmazta. A fertőzött fákról mintákat vettek a következőképpen: 10 cm hosszú ágminta (2 éves hajtásokról) a korona négy oldaláról, valamint 2×10 cm kéregminták és egy 10 cm ágminta a korona felső részéből; 20 cm ágminta (4 pontról begyűjtve), kéregminta és 10 levél, 10 gyümölcs. A fertőzés mértéke egy 5 fokozatú skálán értékelhető: 0 – nincs fertőzés; 1 – néhány egyed (1-5 egyed); 2 – kis kolóniák (6-20 egyed); 3 – nagy kolóniák (21-100 egyed); 4 – kiterjedt nagy felületen, összefüggő pajzstetűfertőzés (100 feletti egyedszám). A kaliforniai pajzstetű által okozott kártétel már a 3-as értékű fertőzés esetén észlelhető. A kaliforniai pajzstetű elleni leghatékonyabb védekezés a tél végi olajos lemosó permetezés, ami az áttelő lárvákat pusztítja el. Az olajos kezelés azonban drága, költséges védekezésnek számít. Másik védekezési lehetőség a rajzó hímek és/vagy lárvák elleni kezelés ingerületvezetést gátló készítményekkel (pl. piretroidok, neonikotinoidok). Mivel a hímek rajzása és a fiatal, még mozgó pajzs nélküli lárvák letelepedése rövid ideig tart, ezért a védekezés hatékonysága érdekében pontosan ismernünk kell ezen fejlődési alakok megjelenésének idejét.

A szárnyas pajzstetű hímek rajzását fehér színű ragacsos lapokkal figyelhetjük meg. Ezeket a ragacsos lapokat a fák középső esetleg a felső egyharmadába helyezzük ki az első nemzedék esetén április végén, míg a második nemzedéknél július elején. A hímek rajzása szexferomon csapdával is jól megfigyelhető. A hímek rajzása alapján a mozgó lárvák megjelenése előre jelezhető. Az első nemzedéknél kb. 30, míg a második nemzedék esetében kb. 25 nappal a hímek rajzása után jelennek meg az első lárvák. Mivel jelentős kártevőről van szó, ezért több országban is igyekeztek a hímek rajzásának és a mozgó lárvák idejének pontos megállapítására hőösszegszámításon alapuló modelleket kidolgozni. A hőösszegszámítás módszere a rovar és a hőmérséklet közötti kapcsolaton alapul. Minden fajnak van egy a fejlődéséhez szükséges hőmérsékleti tartománya, amelyet laboratóriumi vizsgálatokkal állapítanak meg. A kaliforniai pajzstetű esetében ez a tartomány 10,6 és 32,2 °C közé esik. Egy nap folyamán ezen fejlődési küszöbhőmérsékletek közé eső értékek hatnak hasznosan a rovar fejlődésére. Ezeket a hasznos hőmérsékleti értékeket összeadva tudjuk meghatározni a faj hímjeinek vagy fiatal lárváinak várható megjelenését. A kaliforniai pajzstetű esetében a külföldi szakirodalomból ismert hőösszeg értékeket az 1. táblázat foglalja össze.

Láthatjuk, hogy a kaliforniai pajzstetű hímek, illetve lárvák rajzásával kapcsolatban számos vizsgálati eredmény született már. Ezek az eredmények azonban elég változatosak ahhoz, hogy a hazai gyakorlatban használhassuk őket. Hazai vizsgálatokra lenne szükség a pajzstetű hímek és lárvák előrejelzésének megállapítására, hiszen a kártevő rendszeres, folyamatos megfigyelését a hőösszegszámítás módszerével kiegészítve pontosabban meghatározhatjuk a hímek és lárvák megjelenésének időpontját. Ezáltal hatékonyabban és célzottan védekezhetünk a kártevő ellen a vegetációban.

A Szent István Egyetem kutatói egy pályázat kapcsán olyan előrejelző rendszer kifejlesztésén dolgoznak, amely képes lesz a 21. századi, modern növényvédelmi elvárásoknak megfelelni (további információ: https://www.macrofarm.net).

Fotó: a szerző felvételei

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• Alston, D., Murray, M. (2011): San Jose Scale (Quadraspidiotus perniciosus). Utah Pests Fact Sheet, Utah State University Extension and Utah Plant Pest Diagnostic Laboratory, October 2011.
• Jorgensen, C. D., Rice, R. E., Hoyt, S. C., Westigard, P. H. (1981): Phenology of the San Jose Scale (Homoptera: Diaspididae). Can. Ent., 113: 149–159.
• Rice, R. E., Zalom, F. G., Jorgensen, C. (1982c): Monitoring San Jose Scale development with degree-days. California Agricultural Sciences Leaflet #21312.
• Rychla, K. (2014): Monitoring of San Jose scale (Diaspidiotus perniciosus) occurrence and comparison of temperature models. MendelNet, 2014