Tavasszal a metszést addig végezzük el, míg a szőlő nedvkeringése nem indul el, ezzel csökkentve a rügyek bevakulásának kockázatát.
Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A szőlő metszését általában a lombhullásától tavaszig tartó időszakban, a szélsőségesen hideg napok kivételével bármikor el lehet elvégezni. Az őszi metszés előnye, hogy a szőlő olyankor nem könnyezik, vagyis a rügyek fulladásától, bevakulásától nem kell tartanunk. Az ősszel visszavágott rügyek azonban téli fagyokra érzékenyebben reagálhatnak. A tavaszi metszés során, vagyis február végétől április elejéig, lehetőségünk van arra, hogy a tél folyamán esetlegesen keletkezett fagykárt, több rügy meghagyásával orvosoljuk. Tavasszal a metszést addig végezzük el, míg a szőlő nedvkeringése nem indul el, ezzel csökkentve a rügyek bevakulásának kockázatát.
A szőlő metszésével elsődleges célunk az, hogy a tőkék kezelhetőségét, termőegyensúlyát és formáját fenntartsuk. Pár alapvető szabályt fajtától, valamint a tőkék kialakításától, metszésmódjától függetlenül érdemes betartanunk. A szükségtelen vesszőket csonk meghagyása nélkül, nem túl mély vágással metsszük le. A több éves részek levágásánál azonban érdemesebb kisebb csonkot meghagynunk, ezáltal csökkenthető a fás részeket megtámadó betegségek fertőzésének veszélye.
Ne feledkezzünk el továbbá a tőke törzsi, valamint nyaki részén képződött fattyúvesszők eltávolításáról sem. A fennmaradt vesszőket a meghagyott rügytől távolabb, legalább 3-4 cm-re, az ízközökben vágjuk vissza. A vágás során keletkező metszlap irányára is ügyeljünk, lehetőség szerint ne a rügyek felé lejtsen, hanem a hasi vagy a háti oldal irányába, ezzel akadályozva a könnyezési nedv rügyekre kerülését.
A metszés folyamatát a letermett részek levágásával kezdjük meg. A vesszők közül csak az egészséges, kellő hosszúságban beérett, sérülésektől, illetve károsítóktól menteseket hagyjuk meg. A szálvesszők kiválasztásánál az átmérőjük is fontos szempont, ezért a rügyterhelést mindig a fajtára jellemző átlagos (ceruza) vastagságú vesszőkre alapozzuk.
Jobb kondícióban lévő erősebb tőkéken több, még gyengébbeknél kevesebb rügyet hagyjuk meg a termőegyensúly fenntartása érdekében. A meghagyott részeken fennmaradt kacsokat, hónaljvesszőket és a fürtkocsány maradékait is távolítsuk el.
