Ismét a nagyobb testű, etetőt látogató madaraké a szerep! Ismerkedjünk meg közelebbről a kiváló utánzóművész szajkóval, a fák doktorával, a nagy fakopánccsal, az erdőkhöz hűséges közép fakopánccsal és a vékony ágakon is táplálkozó kis fakopánccsal!
Fontos tudni!
A szajkó hazánkban nem védett madár, sőt augusztustól februárig vadászható is.
A kis fakopáncs állománya ugyan csökken, de nem veszélyeztetett faj. A nagy fakopáncs ezzel szemben 1901 óta védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. A közép fakopáncs szintén védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Szajkó
A szajkó (Garrulus glandarius) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozik, azon belül is a varjúfélék (Corvidae) családjába. Népies neve a mátyásszajkó, matyimadár, mátyás vagy mátyásmadár, ahogy azt Fekete István Derengő hajnal-ában is nevezték. Eurázsia és Észak-Afrika síksági, hegy- és dombvidéki lomberdeiben, elegyes erdőiben, erdőszegélyeiben, ritkábban fenyveseiben fészkel, leggyakrabban azonban tölgyesekben és bükkerdőkben költ. Hazánkban általánosan elterjedt, és településeink közelében is egyre gyakoribb: városok nagyobb parkjaiban, városszéli zöldterületeken is megtelepszik. A hazánkban élő madarak nem vonulnak. Az északi országok hidegebb telein előfordul, hogy az ott élő szajkók nálunk töltik a téli hónapokat.
A hím szajkó testhossza 34-35 cm, a tojó valamivel kisebb. Csőre rövid és erős, a szeme világoskék. Tollazata világosbarna-rózsaszínes. Feketés szárnyán a széles fehér foltról és a fekete vonalas, világoskék szárnyoldalról könnyen felismerhető. Farka fekete, farkcsíkja és alsó farkfedői viszont fehérek.
A szajkó évente csak egyszer költ. Tölgyesekben, fenyvesekben általában középmagasan, a fák törzséhez közel építi gallyakból álló fészkét. A sűrű bokrok között alacsonyan, 2-3 m magasan is vannak fészkei. Sikertelen első költés esetén pótköltéssel is próbálkozik, akárcsak az őszapó. Fészekalját 5-6 tojás alkotja. A költésben és a fiókanevelésben mindkét szülő részt vesz.
A szajkó a legtöbb galambfajhoz hasonlóan mindenevő madár: a költési időszakban főként rovarokat, kisemlősöket, más madarak (pl.: rigófélék) tojásait és fiókáit is fogyasztja. A fiókákat hernyókkal (pl.: a kártevő kis téli-araszoló, bagolylepkék), pókokkal és bogarakkal (futóbogarak, pattanóbogarak, májusi cserebogár, ormányosbogarak) etetik a szülők. A felnőtt egyedek gabona- és gyommagvakat, sőt gyümölcsöket is esznek. Télen a bükk- és tölgymakk is jelentős tápláléka, melyeket elrejt, de mivel a mókushoz hasonlóan elfelejtheti egyes raktárkészleteit, ezért szerepet játszik az erdők felújulásában.
A kertünkben egy facsoport mellé kihelyezett madáretetőt látogathat. Dióféléket, bogyókat, nagyobb magvakat, gabonát és faggyút fogyaszt a kirakott eleségek közül. Igen óvatos madár, de ha megjelenik az etetőnél, a többi madár kissé visszahúzódik.
Fakopáncsfajok
Nagy fakopáncs
Hazánk leggyakoribb harkályféléje, a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) egész Európában, Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában is megtalálható. Állandó madár, viszont télen kisebb távolságra elkóborolhat megszokott élőhelyétől. Ahol költésre alkalmas fát talál, ott hosszú évekre jó szomszédunkként üdvözölhetjük.
A nagy fakopáncs testhossza 23 cm, tollazata fekete-fehér tarka. Fejtetője fekete, fehér arcoldalán fekete sáv húzódik végig a tarkóig. Hasa fehér, a hím alsó farkfedői és a tarkóján található folt élénkpiros, míg a tojó tollazata csak fekete és fehér. A fiatalok egész fejtetője piros.
Fészekodúját különböző fafajokba készíti. Élő és korhadt, kiszáradt fákban egyaránt elkészíti a családi otthont. Évente egy alkalommal költ, de annak meghiúsulása esetén pótköltésbe kezdhet, ahogy a szajkó és az őszapó is teszi. Márciusban, a nászidőszakban a hímek gyors kopácsolással („dobolással”) jelzik a területüket. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyeken a szülők felváltva kotlanak.
A nagy fakopáncs a fák törzsén és ágain kúszva keresi a táplálékát: a lombkoronában lévő hernyókat, a törzsön lévő rovarokat és hangyákat fogyasztja. Képes a fa törzsének és ágainak belsejében károsító hernyókat is kiszedni, többek között ezért nevezik a „fák doktorának”. Télen csonthéjas gyümölcsöket és makkokat is fogyaszt, de az etetők környékén is rendszeresen feltűnik.
Az egyesével kihelyezett cinkegolyókra és kisebb, zárt madáretetőkhöz nem jön, mert ezekből nagy mérete miatt nem tud táplálkozni, viszont közvetlenül a fák törzséhez illesztett, nyitott harkályetetőket előszeretettel látogatja. Nagyobb magvakat, diót, zsíros eledelt fogyaszt szívesen.
Közép fakopáncs
A közép fakopáncs (Dendrocoptes medius) a ritkább hazai harkályfajainkhoz tartozik. Közép- és Dél-Európában fordul elő gyakrabban. Hazánkban a középhegységekben és a Duna ártéri erdeiben találkozhatunk vele elsősorban, ritkábban városi parkokban is feltűnhet. Más fakopáncsfajokhoz képest jobban kötődik az erdőkhöz. Állandó madarunk, de télen kóborolhat.
Testhossza 20-22 cm, fejtetője vörös, nyaka és háta fekete. A nagy fakopánccsal ellentétben nincsenek fehér foltok a nyakán és a fején.
A közép fakopáncs is évente egy alkalommal költ. A többi fakopáncsfajtól eltérően a hím keveset dobol csőrével a fák törzsén a nászidőszakban. Az odút a tojó és a hím közösen alakítja ki. Viszonylag gyenge csőrük miatt a fészekodút belül korhadó vagy puha fákba készítik. Fészekalja 5-7 tojásból áll, amelyeken mindkét szülő kotlik, és az etetésben is közösen vesznek részt. Fiókáit hernyókkal etetik, például a jelentős károkat okozó kis téliaraszoló lepkefaj lárvájával.
A felnőtt egyedek hernyókat, levéltetveket, kétszárnyúakat, pókokat, bogarakat fogyasztanak. Táplálékát főként a lombkoronából és a fa törzséről gyűjti, a talajon ritkán keresgél. A nagy fakopáncsénál gyengébb felépítésű csőre miatt inkább a kéregrepedésekből és a korhadt fa forgácsolásával jut táplálékához. A költési időn kívül azonban elsősorban a korona vékonyabb ágain keresi táplálékát. Abban az esetben találkozhatunk vele az etetőnknél, ha erdő vagy nagyobb facsoport mellett lakunk. A harkályetetőkben (fatörzshöz illesztett etető) nagyobb magvakat és zsíros eledelt keres.
Kis fakopáncs
A kis fakopáncs (Dryobates minor) szinte egész Európában elterjedt faj. Hazánkban a többi fakopáncsfajhoz hasonlóan állandó madarunk.
Veréb nagyságú madár, testhossza mindössze 14-15 cm. A közép fakopáncshoz hasonlóan a hímjének fejtetője vörös. A tojó fejtetője fekete. Háta keresztsávozott, testalja fehér, de nincs fehér vállfoltja.
Évente egyszer költ, de annak meghiúsulása esetén ő is pótköltésbe kezdhet. A nagy fakopáncshoz hasonlóan a nászidőszakban a hím csőrének gyors dobolásával hívja fel magára a tojó figyelmét. Az odú kialakításában mindketten részt vesznek, melyet rendszerint puhafákba és gyümölcsfákba vájnak. Fészekalja 5-6 tojásból áll. A költésben mindkét szülő kiveszi a részét.
Kicsiny termetének köszönhetően a fa vékony ágain is képes táplálkozni. Nyáron főként a lombkoronában élő rovarokkal, hernyókkal, levéltetvekkel, pókokkal és kétszárnyúakkal táplálkozik. Télen többet láthatjuk a fa törzsén, ahol a kéreg alatt keres táplálékot. A hideg hónapokban a madáretetőkön is találkozhatunk vele. A harkályetetőkben, de kisebb énekesmadaraknak kihelyezett etetőkben is felbukkanhat, ha éppen nincsenek sokan az asztalnál. Ez az óvatos kismadár is magvakat, faggyút, kisebb darabokra tört diót „rendel”.
Érdekességek
A szajkó kitűnő hangutánzó: élethűen tudja utánozni más madarak hangját, úgymint az egerészölyv kiáltását, a varjak károgását és a fácánkakast is. Az embereket is megtévesztve képes utánozni a szekérnyikorgást és a kutyaugatást is. Képességéből adódik a „szajkóz” kifejezés is. Természetes élőhelyén kiváló riasztó: éles, figyelmeztető hangjára az erdő minden vadja felfigyel.
Másik érdekesség a szajkóról, hogy fészekrabló, ezért természetvédelmi és vadgazdálkodási szempontokból is ellentmondásos a megítélése.
A nagy fakopáncs hímje több odút is készít, melyek közül a tojóval közösen választják ki a fészek helyét!
A cikkben megjelent képekért hálás köszönetem Bedőcs Gyulának!
Az etetéshez türelmet, a madárleséshez pedig szép élményeket kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Cinegefélék I.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Cinegefélék II.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Verébfélék
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A vörösbegy és a szürkebegy-fajok
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A tengelic és a meggyvágó
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A házi rozsdafarkú és az őszapó
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A csuszka és a fakusz
- Madáretető másképp – madárkarácsony
- A téli madáretetés aranyszabályai
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfaj hol keresi az eleséget?
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfajnak milyen eleséggel készüljünk?
