Lassan kezdődik a téli madáretetés főidőszaka, amikor szárnyas vendégeinknek nagy szükségük van a segítségünkre. Használjuk ki az alkalmat, és figyeljük meg az etetőhöz érkezőket! Mely cinegefajokat fedezhetjük fel közülük? Ismerkedjünk meg közelebbről a széncinegével, a kékcinegével és a barátcinegével!
Mit kell tudni a cinegefélékről?
A cinegefélék (Paridae) családja a madarak osztályának, verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozik. A családba 56 faj található, amelyek a Föld nagy részén elterjedtek. Az ide tartozó fajok átlagos testhossza mindössze 11-14 cm, testtömege kb. 10-18 gramm, szárnyfesztávolságuk pedig 18-21 cm. Mivel velünk maradnak egész évben (vagyis állandó madarunk), ezért a téli madáretetési szezon egyik főszereplői. A több mint ötven faj közül a hazánkban elterjedt, illetve ritkábban előforduló fajokat mutatja be a következő két cikk.
A cinegefélék hasznos rovarevők: előszeretettel fogyasztják a kártevő ízeltlábúakat, úgymint a hernyókat, pókokat, bogarakat, poloskákat, szúnyogokat. A téli időszakban, amikor a rovarok visszahúzódnak, a cinegefélék magvakkal, bogyókkal is táplálkoznak. Jellemzően gyakori vendégek a madáretetőnél.
Érdekesség a cinege madarakról
A cinegefélék az ivarérettséget egyéves koruk körül érik el. Költési időszakuk április-július között van, jellemzően évente kétszer költenek. A 7-14 csupasz és vak fióka kb. két hét alatt kel ki. A fiókákat mindkét szülő eteti, lárvákat, bábokat hoznak a kicsiknek. A fiatal madarak kb. 3 hetes korukra már megtollasodnak annyira, hogy kirepülhessenek a fészekből.
A cinegefélék Magyarországon élő fajait a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben „Az év madaraivá” választotta.
A 2011-es év madara: a széncinege
A széncinegével (Parus major) egész Európa területén találkozhatunk – a Kárpát-medencében is gyakori faj. Magyarországon az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon él a legtöbb egyed. Az ember közelségéhez igen jól alkalmazkodott.
A széncinege csőre, fejtetője és torokfoltja fekete, arcfoltjai fehérek. Háta zöldes színű, a szárnyak és a farok kissé sötétebb. A szárnyakon jellegzetes fehér sáv fut végig. Énekhangja a mesékből és népdalokból is jól ismert „nyitnikék”.
Fészkét erdőkben, parkokban, kertekben rakja faodvakba vagy mesterséges fészekodúkba. A mélyedésben puha és kényelmes fészket épít gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített béléssel tesz teljessé. Fészke körüli területét aktívan védi a betolakodókkal szemben.
Étlapján főként pókok, szöcskék, poloskák és hernyók szerepelnek. Időnként más, kisebb énekesmadarakat is (pl. verebeket) elejt, sőt, elhullott emlős állatok maradványait is fogyasztja. Az etetőnél állati zsiradékkal (faggyú), napraforgómaggal, kendermaggal, dióval, mogyoróval, földimogyoróval, cinkegolyóval vagy cinkekarikával készüljünk nekik!
A kis vehemens kék cinege
A hideg övezeteken kívül egész Európában találkozhatunk a kék cinegével (Cyanistes caeruleus). A széncinegéhez hasonlóan jól alkalmazkodott az ember közelségéhez. Hazánkban gyakori, egyedszáma az Északi-középhegységben, a Bakonyban, a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon a legnagyobb.
A kék cinege a nevét kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről kapta. Háta és szárnyai zöldes színűek, hasa sárga. Csőre, torka, valamint a fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete. Énekhangja vidám trilla.
A tojó és a hím is fáradhatatlan rovarpusztító. Természetük igen agresszív, még saját fajtársaikat is képesek megtámadni. Az etetőnél dúló csetepaték állandó szereplői. Állati zsiradékkal (faggyú, háj), aprómagvakkal, dióval, cinkegolyóval vagy cinkekarikával készüljünk nekik!
A kék cinege fészkét faodvakban rendezi be természetes és mesterséges erdőkben. Gyakori vendég kihelyezett mesterséges odúkban is. Fészeképítéshez a széncinegéhez hasonló anyagokat használ.
A szerény kis barátcinege
A barátcinege (Poecile palustris) a Kárpát-medencében rendszeresen fészkelő énekesmadár. Magyarországon a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, valamint a Mecsekben élnek a legtöbben.
A barátcinege szerény kinézetű madárka a széncinegéhez és kékcinkéhez képest. Háta, farka és szárnyai sötétebb barnák, hasa és begye világosabb. Jellegzetes a fehér arcfoltja, valamint a tarkójáig lenyúló fekete sapkája és torokcsíkja.
Jellemzően bükkösök és tölgyesek faodvaiban fészkel, ritkán még a mesterséges fészekodúkba is beköltözik. A legtöbb cinegefajjal ellentétben évente csak egyszer költ.
Az etetőnél szerényen és félénken viselkedik a többi cinegeféléhez képest: mindig alaposan körülnéz, mielőtt az eledelhez repülne, és miután felkapott egy magot, gyorsan biztonságba is húzódik az etetőtől. Napraforgómaggal, kendermaggal, földimogyoróval kedveskedjünk neki!
A cikkben megjelent képekért hálás köszönetem Bedőcs Gyulának!
Az etetéshez türelmet, a madárleshez pedig szép élményeket kívánok Mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
