Címke: Tarló

Szakirodalmi adatok alapján a szántóföldekben ezerszer kevesebb talajbaktérium él, mint a bolygatatlan talajokban.

Az árvakelések részben hasznosak a talajaink védelme szempontjából, ugyanakkor hordoznak növényvédelmi kockázatokat is.

A kukorica betakarítása után még nagy érték marad a tarlón, hiszen a szár- és gyökérmaradványok legalább 100 kg nitrogént, 40 kg foszfort és 120 kg káliumot tartalmaznak hektáronként.

Árvakelések a tarlókon mindig is voltak és lesznek is, akármilyen precíz betakarítógépekkel is végezzük el a termény betakarítását. De miért is problémás az árvakelések jelenléte? Miért baj az, ha nyáron „zöld a határ”?

Július utolsó hetében változatos, meleg időjárás uralkodott. A kánikulai napsütést délutánonként több alkalommal zavarták meg záporok, zivatarok, melyből több helyen jégeső tarolta le a határt.

A vastag, erős szárú, alacsonyan vágott tarló sok súlyos, maradandó sérülést okozhat a kombájnok, illetve a kiszolgálást végző traktorok, szállítóeszközök, de még a tarlóművelést végző erőgépek gumiköpenyeinek profiljában, szövetvázában, oldalfalában is.

Első hallásra talán furcsa lehet a gondolat, mert ugyan miért lenne érdemes járnunk egyet a már betakarított napraforgótáblán? Pedig sok érdekes, egyben értékes tapasztalatot szerezhetünk ilyen módon.

A növények a fotoszintézis során eleve képesek a légkörből származó szén megkötésére. Nem ismeretlen a növényi maradványok szántóföldön hagyásának gyakorlata sem.

Az aratás megindulásával országszerte szaporodnak a már learatott kalászos gabona és őszi káposztarepce táblák. E learatott termény elszállítása, beraktározása után ott marad a területen a tarló, amely sok olyan dolgot is tartalmaz, amely növényvédelmi szempontból veszélyes helyzeteket idézhet elő. Mind gyomosodás szempontjából, mind pedig növénykórtani és állati károsítók szempontjából is hordozhatnak veszélyeket a tarlók, ha nem gondozzuk azokat.