Az idei év csapadék szempontjából meglehetősen kegyes volt eddig a gazdálkodókhoz. A bőséges vízhozamú nyári esőzések hatására ugyanakkor felerősödött a learatott kalászos gabonák és az őszi káposztarepce tarlóin kialakult árvakelések okozta probléma. Árvakelések a tarlókon mindig is voltak és lesznek is, akármilyen precíz betakarítógépekkel is végezzük el a termény betakarítását. De miért is problémás az árvakelések jelenléte? Miért baj az, ha nyáron „zöld a határ”?
Alapvetően a kalászos gabonák és a repce betakarítása után kialakult tarlókon megjelenő árvakelés nagyon hasznos talajvédelmi szempontból. Megakadályozza, vagy legalábbis radikálisan csökkentheti a nyári – gyakorta szélsőséges intenzitású – csapadékok okozta eróziót, így a talajaink pusztulását ténylegesen hatékonyan tudja fékezni. Ugyanilyen módon védi a laza szerkezetű talajokat a szél okozta defláció ellen is. Ugyanakkor ezt a funkciót gyakorlatilag bármilyen más, akár az árvakelésnél értékesebb növénytakaró is el tudja látni.
Nyilvánvalóan a tarlókon spontán kialakuló árvakelések helyett alkalmazott bármilyen „zöldítő” vetés alkalmazása költségekkel jár, viszont ügyesen kivitelezve egy ilyen köztes vetés jóval nagyobb hasznot hajthat közvetve, mint a kezeletlen árvakelések meghagyása. Nagyon sok nemesítő cég már eleve kialakított olyan nyári vetésre alkalmas, tarlókba való vetőmag-keverékeket, amelyek használata során minimalizálódnak a növényvédelmi problémák, amelyeket az árvakelés helyett alkalmazott utóvetemény okozhatna, ugyanakkor az árvakeléseknél sokkalta nagyobb szervesanyag-produktum érhető el velük, amely hozzájárulhat a talajainkban már huzamosabb ideje fennálló szervesanyag-tartalom csökkenés megállításához.
Nyilvánvalóan egy árvakelést helyettesítő keveréknek több szempontból is helyt kell állnia a gyakorlatban. Nem lehet közös kártevője, vagy kórokozója sem az előveteménnyel, sem az utóveteménnyel. Előnyös, ha a nyár során virágozni is tud, hiszen sok hasznos rovar számára a nyár folyamán ez jelenti a szűk keresztmetszetet a túlélés tekintetében. Legyen víz szempontjából takarékos, mivel nyáron sokszor ezen áll, vagy bukik a fővetések utáni növényzet élete. Akár még az árvakeléseké is!
Mi is a baj az árvakelésekkel? Leginkább az, hogy rengeteg kórokozó és kártevő számára biztosítják a túlélés lehetőségét a nyár folyamán, így ősszel ezek a károsítók már megnövekedett populációval támadhatják a friss vetéseket.
Az idei év meglehetősen szerencsésen alakult a nyári vetések és az árvakelések szempontjából is. A sorozatos, sok esetben szélsőséges hozamú és intenzitású csapadékok hatására szinte valamennyi, korábban betakarított terményünk tarlója szépen kizöldült. Leginkább az őszi árpa és a korábban betakarított repceállományok tarlóin láthatók rendkívül dúsan fejlett árvakelések.
A kalászosok közül alapvetően az őszi árpa van nagyobb veszélyben. Ez a kultúra eleve egy nagyon „beteg” növény, hiszen se szeri, se száma az árpát hazánkban potenciálisan megfertőző kórokozóknak. A sok csapadék ráadásul nemcsak az árvakelések létrejöttében játszott nagy szerepet, hanem azok lombozatán a különféle kórokozók elterjedésében is. A csapadékos nyár és a meleg, valamint a fejlett árvakelések lombozatának pára visszatartó hatása szinte valamennyi, az árpára veszedelmes kórokozó számára kedvező feltételeket teremtett a felszaporodásra.
A kalászosok egyes kártevői is igen jól érzik magukat az árvakeléseken. Főképp a levéltetvek számára fontosak az üde zöld árvakelések, mivel ezeken sokkal nagyobb populációkat alakíthatnak ki az őszi vetések kikeléséig, mint a mezsgyék, árokpartok füves szegélyein. A levéltetvek mennyiségének növekedése viszont egyik előfeltétele a kalászos gabonák vírusos fertőzéseinek elterjedéséhez.
Az őszi káposztarepce sem jár sokkal jobban, mint a kalászosok. Itt a kórtani problémák kisebb súlyúak, bár az olyan nagyon csapadékos nyarakon, mint az idei, a repce fómás levélfoltossága és szárrákja (Phoma lingam) akár súlyos mértékben is elszaporodhat az árvakelések lombozatán. Ugyanakkor a repcének igen sok olyan, évente 3 nemzedéket nevelő károsítója van (kis káposztalégy, repcedarázs, egyes földibolhák), amelyek második nemzedéke döntően a repce árvakeléseken tud kifejlődni. Ennek hiányában maradnak az alternatív táplálékforrások, az egyéb, vad keresztesvirágú növények, de ez óhatatlanul a kártevő populáció csökkenésével járna. Az árvakelések zavartalan „használata” révén viszont ezek a károsítók nyáron nemcsak populáció csökkenést nem szenvednek el, hanem egyenesen növelik is populációikat, amelyek a 3. nemzedékre már megnövekedve eshetnek neki ősszel a fővetéseknek.
Az árvakelések jelenléte tehát mindenképpen fokozott növényvédelmi kockázatot jelent, amely később, az ősz folyamán fog jelentkezni. Igen célszerű és helyes megoldás, ha a gyomkelésekkel tarkított árvakeléseket időszakosan sekély talajműveléssel mechanikai úton megszüntetjük. Megakadályozhatjuk ezzel a kikelt gyomok virágzását és magfogását is, ráadásul elpusztíthatjuk a növényzettel együtt a károsítók és kórokozók tetemes hányadát is.
Az idei év szerencsés, így a talajban levő nedvesség folytán igen jó eséllyel szinte mindegyik tarlóápoló kezelés után nem sokkal ismét ki fog zöldülni a terület. Lesz védő, takaró növényzet a talajok felszínén. Viszont rengeteg kártevő, kórokozó szaporodását ezzel a lépéssel elvághatjuk, így az ősz folyamán sokkal kisebb károsítósereg ellen kell majd felkészülni a növényvédelem során.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
