A tarlómaradványokkal történő ismétlődő találkozás sérüléseket okoz az abroncs futófeleletén és az oldalfalán, amely végső soron akár defekthez is vezethet.
A vastag, erős szárú, alacsonyan vágott tarló sok súlyos, maradandó sérülést okozhat a kombájnok, illetve a kiszolgálást végző traktorok, szállítóeszközök, de még a tarlóművelést végző erőgépek gumiköpenyeinek profiljában, szövetvázában, oldalfalában is.
Milyen okok vezetnek a sérülésekhez?
Betakarításkor sokan alacsony tarlómagassággal dolgoznak azért, hogy megkönnyítsék a későbbi talajelőkészítési munkálatokat. Az alacsony tarló hegyes szárcsonkjai azonban növelik a károsító hatást, mivel az abroncsok nem képesek ledönteni azokat és áthaladni rajtuk. Ezen kívül olyan egyéb tényezők is hozzájárulnak az abroncskárosodáshoz, mint az új növényfajták és a kedvezőtlen időjárás.
A modern adapterek által hagyott igen alacsony tarló komoly veszélyt jelent a gumiabroncsra, mivel arra a gumiabroncs vagy gumiheveder mint apró “tüskékre” gördül rá. Ez először nem tűnik komoly behatásnak (sok apró szúrás), de hosszabb távon ezek az apró, ezernyi sérülések nagy mértékben gyengítik, roncsolják a gumiabroncsot. Ennek következtében a gumiabroncs akár az optimális elhasználódási időn belül cserére szorulhat, amely komoly plusz anyagi kiadást jelent.
A szárcsonkok szimulációja
A mai kukoricahibridek (akár GMO, akár hagyományos nemesítésűek) mind a betegséggel, mind a széllel szemben ellenállóbbak, mint a korábbi fajták. Az új fajták szárai száraz körülmények között merevvé, szinte acélkeménységűvé változnak. Mellékhatásként viszont a gumiabroncsok/hevederek egyre nagyobb sérülésveszélynek vannak kitéve, mert az erős szármaradványok, csonkok sérülést okoznak a gumiabroncs futófelületén, illetve oldalfalán. Az abroncson kisebb-nagyobb repedések keletkeznek, amelyek általában nem okoznak gondot, viszonylag könnyen javíthatók és az abroncsok tovább használhatók. Sokszor azonban komolyabb sérülések is kialakulnak az abroncson, amelyek végül defekthez vezetnek. Az abroncsok élettartama alatt a veszélyt jelentő körülmények évről évre változnak, ami azt jelenti, hogy az egyik évben semmi probléma nincs, a következőben viszont megjelenik a sérülés.
Az abroncs károsodás két fő esete:
1. Az abroncs belsejéig ható behatolás. Azonnali javítás vagy csere szükséges.
2. Az abroncs anyagának kipattogzódása a futófelületen és az oldalfalnál. Ennek mértéke akkor veszélyes, amikor már a szövetszerkezet is előtűnik, mert előre nem jelezhető idő után defekt lép fel.
A sérülések a szélesebb kerekeknél jelentkeznek látványosan, mivel azok nem a sorok között, hanem azon futnak, így közvetlen érintkeznek a tarlóval. A sérülések alapján, könnyen megállapítható, hogy hol futott a sorokon a kombájn abroncsa (kukorica csonk okozta sérülés). Viszont ezek az elrettentő sérülések sokszor már csak a betakarítás befejeztével, vagy a kombájn tisztítása során válnak láthatóvá.
Hogyan védekezhetünk a káros hatások ellen?
Felmerül a kérdés, képesek-e a gyártók „kőkemény” abroncsokat készíteni. A válasz az, hogy képesek, de akkor kedvezőtlenül változnak az abroncs jellemzői. Az abroncsok tulajdonságait egyensúlyban kell tartani, ami azt jelenti, hogy egyaránt rendelkezniük kell defekt és repedezés elleni képességgel ugyanakkor meg kell tartaniuk a vontatási képességüket akár nedves talajon is. Az abroncsok ellenálló képessége az olyan komponensek, mint a hasadásgátló aramid vagy kevlár alkalmazásával fejleszthető. A legjobb abroncsoknál többféle komponenst alkalmaznak (kemény komponens a futó felületben, flexibilis komponens az oldalfalban), amellyel egyszerre növelik az élettartamot és a rugalmasságot, valamint a nagyobb felfekvő felület eredményeként növelik a vontatási képességet. A gumikárosodás elleni legolcsóbb megoldást a megfelelő méretű, megfelelő anyagkeverékkel és 45 fokos szögállású bordázattal rendelkező abroncsok adják. Mindezen technológiai fejlesztések ellenére a tarló okozta abroncskárosodás problémája továbbra is létezik.
A megfelelő abroncs kiválasztásán túl a felhasználók mechanikus tarlókezelő berendezéseket is használhatnak (stalk stomper, corn knocker, stalk pusher, stalk smasher, stalk shredder és stalk pulverizer) a traktor vagy kombájn abroncsok előtt, amelyek lefektetik a szárcsonkokat, mert ezzel két- vagy háromszorosra növelhetik az abroncsok élettartamát. Az abroncsok elé szerelt szárfektető lemezek (Stalk stomper) ledöntik a szárcsonkot az abroncs előtt és megváltoztatják a szárak és az abroncs találkozásának szögét, ezáltal is csökkentve a károsodás veszélyét.
A szárhenger (Stalk roller) megvédi az abroncsokat és hevedereket azáltal, hogy ledönti és szétzúzza a kukoricatöveket és szármaradványokat, segítve a szárbomlási folyamatot, és lehetővé teszi a kedvezőbb tavaszi talajállapot létrejöttét. A hengerek nem szabadon gördülnek, hanem terheltek, mert ha nem így történne, akkor átgördülés után a szárak kiegyenesednének.
A szárhajlító (Stalk Bender) előre löki, hajlítja és fekteti a szárat. Ennek eredményeként a szár nem törik, nem keletkeznek repülő, környezet szennyező maradványok, amelyek a traktoron vagy a munkagépen lerakódnak. A torziórugós felfüggesztésű szerszámok előre hajlítva a szárat, megelőzik az abronccsal való találkozást és ezáltal a sérülést. A szárhajlító szerszámok nem érik el a talajt és ezért nem okoznak károsító hatást.
Áttekintve és összefoglalva a kukoricatarló okozta káros hatások kialakulásának okait a következő megoldások ajánlhatók az abroncs- vagy hevederkárosodás megelőzésére:
1. Tartsuk a kerekeket a sorközben, kerüljük az abroncsok találkozását a szácsonkokkal.
2. Szárfektető berendezés használata az álló szár megdöntésére.
3. Használjunk a károsodásnak ellenálló abroncsot, amelyet az abroncsgyártók szilárdságnövelő komponensek felhasználásával fejlesztettek. A módosított futófelület és az oldalfal-kialakítás megakadályozza a szár felrakódását és kártevését.
4. Az alacsony tarlómagasság helyett törekedjünk a magasabb tarló hagyására, mert az kevésbé veszélyes az abroncsra.
5. Négykerék hajtású traktoroknál cseréljük az első és hátsó kerekeket, mivel az első kerekek vannak kitéve a nagyobb károsodásnak.
