Idén tíz éve ünnepeljük a Vadvilág Világnapját. Az ENSZ 2013-ban nyilvánította március 3-át jeles nappá, Földünk vadállat- és növényvilágának megőrzése, valamint a vadvilág fennmaradását fenyegető veszélyek csökkentése és elkerülése érdekében. A világnapot a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) aláírásának napja – 1973. március 3. – alapján jelölték ki.
E világnaphoz kötődően mutatjuk be, hogy Hannah Bijl, a MATE doktorandusz hallgatója és Dr. Csányi Sándor egyetemi tanár, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének tanszékvezetője az európai dámszarvas-állományra (Dama dama) vonatkozóan négy évtized vadgazdálkodási statisztikai adatait gyűjtötte össze és elemezte a Sustainability nemzetközi tudományos folyóiratban nemrég megjelent publikációjában. Vizsgálódásaik során a kutatók Törökország és Oroszország európai része kivételével minden európai országból igyekeztek a lehető legtöbb rendelkezésre álló adatot begyűjteni.
Az adatok alapján megállapították, hogy az 1984-től kezdődő és a 2020-as évek elejéig tartó időszakban a dámszarvas állománya az ötszörösére, míg lelövése a hatszorosára emelkedett. Ugyan a populáció növekedése és a vadászat intenzitása közötti korreláció nem egyértelműen erős, mégis összességében kijelenthető, hogy a vadászati nyomás a dámok létszámának növekedésével emelkedett. Ez azt jelzi, hogy a dámállomány növekedésének lassítása vagy megakadályozása érdekében a lelövések növekedtek, de ez eddig korántsem volt elegendő a célok eléréséhez.
A tanulmány fő célja, hogy alapadatokat is szolgáltasson a dámszarvasok létszámának jövőbeli hatékony szabályozását megalapozó stratégiák kialakításához. Átfogó képet ad ahhoz, hogy szükség esetén ezeket a stratégiákat dinamikusan lehessen módosítani. A rugalmas alkalmazkodás alapja az állományok módszeres nyomonkövetése (monitoringja) és a szerzők hangsúlyozzák, hogy a folyamatos, megbízható adatgyűjtés elengedhetetlen a holisztikus és felelős vadgazdálkodáshoz.
A cikk megerősíti, hogy a szarvasfélék globális egyedszám-növekedése számos tényezővel is magyarázható. Egyfelől a 20. század során az erdőkben megnövekedett táplálékok mennyiségének és a szükségesnél kisebb mértékű vadászatnak, másfelől pedig annak volt szerepe, hogy természetes ragadozóik száma is megcsappant. Ez utóbbi folyamatban azonban változás zajlik, mivel a korábban eltűnt fajok, mint a farkas, a barnamedve, az eurázsiai hiúz és a rozsomák kezdik újra benépesíteni az európai erdőket. A jövőben ez az olyan országokban, ahol a nagyragadozók száma magas, mint például Lengyelországban vagy a skandináv országokban, akár a szarvasfélék állományainak csökkenéséhez is vezethet.
A kutatás segíthet a mezőgazdasági károk csökkentésében is
A MATE kutatói összegzésül megállapítják, hogy a jelenlegi trendek folytatása mellett a vadgazdálkodóknak a helyi adottságok és érdekek alapján kialakított célokat követve és számos más szempontot is figyelembe véve, teljes felelőséggel kell a dámállományokat fenntartania. Fontos, hogy a túlszaporodott állomány által okozott károk, mint pl. az erdei és mezőgazdasági károk, a betegségek terjedése vagy a járművekkel történő ütközések elkerülhetőek legyenek. A nagyobb létszámok kedvező következménye ugyanakkor a magasabb szarvashús fogyasztás, ami szintén figyelmet kell kapjon. A jövő dámszarvas gazdálkodásának alapvető célja a tervszerű és tartamos hasznosítás rendszerének kialakítása.
