Viaszvirág vagy waxvirág? Melyik melyik? Még virágbolti szinten is találkozni azzal, hogy keveredés van a növénynevek között. Mi a kettő között a különbség és melyik mire való?
A wax néven futó viaszos levelű növény egy dekoratív, apró virágú úgynevezett töltővirág vagy tömítővirág, ki hogyan nevezi, amit csokrokba azért alkalmazunk, mert szellősebbé és „mozgalmasabbá” teszi a csokrokat. Érdekes illata is jól illeszkedik a rózsák és aprófejű krizantémok közé.
Ehhez képest a viaszvirág egy rendkívül lassan növő, nagyon húsos levelű szobanövényként aligha lenne a virágkötészet kedvence.
A valódi viaszvirág
A viaszvirág (Hoya carnosa) a porcelánvirág vagy a hólyagvirág vagy a viaszszőlő neveken is ismert lehet, bár a hólyagvirág egy teljesen másik növényre is használt magyar elnevezés. A viaszvirág a selyemkórófélék közé tartozó nemzetség, mely Délkelet-Ázsiából származik, de Ausztrália és Polinézia is őshazájának tekinthető.
Robert Brown botanikus egy szintén botanikus barátjáról nevezte el a nemzetséget, Thomas Hoyról, így ezen a néven került fel ma már a legkülönlegesebb szobanövények listájára.
Jelenleg több mint 200 fajtájával, változatával találkozhatunk a kertészetek polcain.
Rendkívül lassan növekednek és talán még azt is lehetne mondani, hogy nem a legkönnyebben megtartható növények közé tartoznak. A nehézsége abban rejlik, hogy télen is fényigényes, amit a legtöbb lakásban nem tudnak biztosítani neki, így virágtalan vékony hajtásokat hoz csak a növény fény hiányában.
Emellett igen melegigényes, télen is a 18-25 Celsius-fokot igényli a lakásban és érzékeny a hőingásra. Öntözés szempontjából a túlöntözésre érzékeny, télen is csak óvatosan öntözzük.
Nézzük a waxvirágot! Miben más a wax?
A waxvirág vagy más néven viaszág (Chamelaucium uncinatum) szintén ausztrál őshazából került be a virágpiaci forgalomba, és így az egész világon főleg vágott zöldként/vágott virágként terjedt el. Itthoni körülmények között maximum dézsás, teleltetendő növényként lehet vele sikerünk.
Virágzási ideje március-áprilisra tehető. Az esőre és a túl sok csapadékra, öntözésre is érzékeny, ráadásul kifejezetten sóérzékeny növény. Amennyiben lehet, esővízzel öntözzük, mert még ez a legszelídebb módja az öntözésének.
Talajra nem érzékeny, csak laza, jó vízáteresztésű talajkeveréket válasszunk (ez lehet egy perlittel vagy homokkal kevert kókuszrostos keverék is).
Télen mindenképpen teleltetni kell, mert melegigényes, így téli időszakban egy hűvösebb szobába (17-20 Celsius-fok körülibe) tegyük, mert talán a leanderek mellett túl hideg lesz neki.
Apró, tömött virágokban végződő hajtásai kiváló vágott virágok. Virágzás után a növényt felére vágjuk vissza, hogy dús, tömött növény maradjon. Ha nem vágjuk vissza, akkor léhább lombozatú cserjeforma lesz, ami idővel felkopaszodhat.
