A fenntartható kert fogalma sokaknak ismerős lehet, de vajon mit jelent az, hogy fenntartható? Az utóbbi időben egyre szélesebb a paletta a fenntartható kerti termékekből is. De vajon melyik a jó út?
Nagy port kavart az utóbbi időben, hogy egy műfüves cég a katalógusában azt írta, hogy a műfű fenntartható, hiszen nem kell nyírni, nem igényel karbantartást, és még sorolhatnánk a fura listát. Sokan neki is estek a témának, hiszen a kerti mikroműanyagoktól kezdve a burkolatok hőmérsékleti problémáin át igen sok kérdést felvet egy ilyen állítás. Nézzük is meg, hogy mit jelent kertészeti oldalon, ha valami fenntartható!
Fenntartható kertek, mint ökológiai rendszerek
Ha valami rendszerszinten fenntartható, akkor akár emberi beavatkozás és irányítás nélkül is képes túlélni, fejlődni, szaporodni, megújulni. Azt jelenti mindez, hogy ha én elmegyek két hétre az Adriára, akkor mikor hazaérkezem, ugyanúgy éli világát a kert.
A burkolatok is persze ilyenek, de nem erről van szó! A fenntartható kert nem a túldimenzionált robotfűnyíróról, az ezerfokos burkolatokról szól, és még csak nem is a tujákról vagy banánfákról.
A fenntartható kert egy igazi biodiverz kert, vagyis biológiai sokszínűség van benne. Ebbe beletartoznak a fák, bokrok, gyep, évelők, vadvirágok ugyanúgy, mint az állatok a rovaroktól kezdve a sünökig, de a talajlakó élő szervezetek is ide tartoznak például.
A fenntarthatóságba például kerti kérdésben nem fér meg az elektronikai mindenféle ketyere, mert ha az elromlik, akkor az kihatással van a kert működésére. Természetesen füvet lehet nyírni, de egy fenntartható kertben nem muszáj. A természetes gyep sok esetben nem igényli a nyírást sem.
Azért írtam, hogy ökológiai rendszernek tekinthető, mert egy jól működő rendszer valójában. Saját maga szabályozza a kártevők, kórokozók mennyiségét a hasznos szervezetek arányához viszonyítva. Nem kell évente újratelepíteni egynyáriakkal, vannak benne örökzöldek és lombhullatók egyaránt.
A divathóbort és a valóság eltérése
Mint mindenben, itt is két egymástól nagyon távol eső értelmezése van ennek a fogalomnak. A közgazdaságtanból már ismerjük az “olló” fogalmát, amikor nyílik az olló és egyre távolabb kerül a két szár egymástól. Ez itt is pepitában ugyanígy megvan: míg a divatfenntarthatóságban egy műanyagvilágba menekülnek a nem-kertbarátok, addig a másik véglet a vad és buja kertek sokasága.
A nem-kertbarát csak rendelkezik a kertnek tekintendő földdarabbal, de a burkolattal elzárt talaj – jó esetben némi sövénnyel – messze nem elégíti ki ökológiai értelemben a kert fogalmát. Bár láttunk már nem egy ilyet, azért jó lenne, ha inkább az olló másik szára terjedne, ahol vad és buja kertek adnak otthont rovaroknak, más állatoknak és nekünk embereknek.
Kiemelt kép: Pixabay
