A fakín és a fehér fagyöngy

A fehér fagyöngy (Viscum album) a szantálfafélék (Santalaceae) családjának fagyöngy (Viscum) nemzetségébe tartozó legismertebb faj. A sárga fagyöngy (Loranthus europaeus) ezzel szemben a fakínfélék (Loranthaceae) fakín (Loranthus) nemzetségébe tartozó faj.

Közös a két fajban, hogy a szantálfafélék és a fakínfélék is együttesen a szantálfavirágúak (Santales) rendjébe tartozó növénycsaládok, így – ha úgy tetszik -, a fehér fagyöngy és a fakínnak is nevezett sárga fagyöngy „távoli unokatestvérek”, ugyanabból a rendből.

Közös bennük

Mind a két növényfaj félélősködő (más néven hemiparazita), ami annyit tesz, hogy:

• képes a fotoszintézisre;
• de szüksége van gazdanövényre;
• a gazdanövénytől vizet és tápelemeket (ásványi anyagokat) szív el;
• élettevékenysége következtében legyengíti a gazdanövényt, és hozzájárulhat a pusztulásához.

A félélélősködő fehér fagyöngy ék alakú felszívó gyökerei áttörik a vékony kérget, az alatta levő, feldolgozott tápanyagokat szállító háncsréteget és behatolnak a vizet felfelé szállító fatestbe, majd az onnan kiszívott vizet használják fel a táplálkozásukhoz.

Ezenkívül mindkét faj a jellemzően fás szárú gazdanövényein sűrű ágrendszerű gömb alakot fejleszt. Mindkét faj terjedésében a madarak kulcsszerepet játszanak, mivel álbogyó termésük az egyik kedvenc csemegéjük: táplálkozásuk során a csőrüket a fák ágaihoz dörzsölve, vagy ürülékük segítségével az álbogyó termésből a fagyöngy magját a fa kérgébe juttatják, így ideális körülmények között elkezdhet fejlődni egy új növény.

Fehér kontra sárga

A két faj közti legnagyobb különbség, hogy a ragadós, fehér színű álbogyót érlelő fehér fagyöngy örökzöld, és főként a puha fákon (pl.: fenyő, fűz, nyár, akác, juhar stb.) telepszik meg.

A fakín álbogyói sárga színűek, és főleg a kemény fákon szaporodik el. Leggyakoribb gazdanövényei Európában a tölgyfajok (Quercus spp.), de bükkfajokon, sőt Afrikában kakaó-, Indiában mangóültetvényeken is jelentős károkat képes okozni. A fakín levelei a fehér fagyönggyel ellentétben ősszel lehullanak.

Kapcsolódó hagyományok

Mindkét fagyöngy bogyói ragadós nedvet tartalmaznak, ami eredetileg a gazdanövényen való megtapadást szolgálja eredetileg. Ezt azonban egy régi madárfogási módszer is kihasználja, így készítik ugyanis a lépvesszőt: a ragadós nedvvel bekent ágakhoz úgy hozzáragadnak a madarak, hogy aztán kézzel meg lehet fogni őket. Sajnos többször előfordult, hogy a madarak ott pusztultak a ragadós ágakon. Szerencsére ezt már sok helyen elfelejtették, Dél-Európában még találkozni ezzel a kegyetlen gyakorlattal.

Ezenkívül a fakínhoz nem sok ismert hagyomány fűződik, e téren inkább a fehér fagyöngynek áll a világ:

• Hermész például (a görög mitológia egyik istene) az alvilág kapuját egy fagyöngyággal nyitotta meg.
• A kelta papok (druidák) aranysarlóval vágták le a fehér fagyöngyöt a fák ágáról, majd a bogyók húsát fehér kelmébe göngyölték, és varázslatokra használták.
• A római író és természettudós C. Plinius Secundus a gonosz szellemek és a villámcsapás elleni védelemre ajánlja.
• Egyes pogány népek azt tartották, hogy a fagyöngy – mágikus hatásánál fogva – lépre csalja a boszorkányokat.
• A kereszténységben a fagyöngy a béke jele.
• Az angolszász országokban karácsonyi díszként is kedvelik. Beltéri dekorációként a plafonra, a bejárati ajtó fölé vagy a csillárra akasztják, és az örök szerelem egyik jelképeként régi szokás szerint a felfüggesztett, lelógó fagyöngy ág alatt „szabad a csók”.

Egy skandináv legenda szerint pedig amikor a főistennek és feleségének, a házasság istennőjének fiúgyermeke született, az a szóbeszéd járta, hogy egy kegyetlen jövendölés szerint valaki majd az életére fog törni. Az istennő minden teremtménnyel megígértette, hogy nem bántják a gyermeket. Az esketés alól azonban a fagyöngy kimaradt. A gyermek szép daliává nőtt, és sérthetetlensége miatt az istenek rajta gyakorolták a célbadobást. Egyikük azonba – az ifjú szerencsétlenségére -, fagyöngyből készített fegyvert használt, és az a monda szerint megölte a fiút. Az istennőnek a könnyei olthatatlan bánatában ráhullottak a fagyöngyre, és könnyei fehér bogyókká változtak. Az istennő azt kívánta, hogy másnak ne árthasson többé a fagyöngy, és aki alá áll, az szeretetre és megbocsátásra találjon.

Kapcsolódó cikkek:

• Így tartsa frissen a fagyöngyöt!
• Őszi terméshatározó V. rész – a homoktövis és a fehér fagyöngy
• Őszi termések a lakás díszeire – díszítsünk a természet ajándékaival!
• Egy hagyományos karácsonyi növény: a fagyöngy
• Az ökológiai sövény növényei
• Karácsonyi fagyöngy, beteg fák: mi a kapcsolat?
• Boszorkányos növények
• Ritkább vendégek a madáretetőnél – I. rész