A középkorban a füvesasszonyokra és a gyógyítókra hamar rákiáltották, hogy boszorkányok. Általában ezt azok tették, akik féltek a túlvilági erőktől, féltek az ismeretlentől, és nem ismerték az egyes növények gyógyító vagy épp pusztító erejét.
Ma is számos olyan növény van, amelyhez az emberek valamiért misztikus tulajdonságokat társítanak, és amelyre évszázados tradíciók épülnek.
Gondoljunk csak a fagyöngyre, ami elűzi a gonosz szellemeket, a zsályára, ami megtisztítja az otthonokat a negatív entitásoktól, vagy a tölgyfára, amelynek levelei kapcsolatban állnak a túlvilággal.
Nem feledkezhetünk meg a bürökről, amit szellemidézésre, illetve a cickafarkról sem, amelyet szerelmi varázslatok készítésére használtak.
De vajon melyik növény és miért érdemelte ki a boszorkányos jelzőt és azt, hogy egyenesen a sötét mágiák növényének tulajdonították?
Tölcsérvirágok (Zantedeschia)
A mai napig úgy tartják, hogy tölcsérvirágok a halál virágai. Jelenlétük a házban rövid időn belül bekövetkező halált jelent. Érdekes, hogy a hiedelmek és a növényhez kötődő sötét mítoszok ellenére ma épp ez az egyik legkedveltebb menyasszonyi csokor- és asztaldísz is egyben.
Íme, egy videó arról, hogyan készítsünk esküvői dekorációkat ebből a virágból:
Réti kakukktorma (Cardamine pratensis)
Gyógynövényként használatos. Előszeretettel ültetik a medencék szélére. Egyes babonák szerint a tündérek növénye. Ám az ír hagyományok szerint a tündérek nem mindig jók. Akadnak közöttük kifejezetten gonoszak, akik elragadják az embereket, így soha többé nem kerülnek elő.
Piros földitök (Bryonia dioica)
A hiedelmek szerint a piros földitök felsikolt, amikor kiemelik a földből. Éppen úgy, mint a Harry Potter-filmekben oly népszerűvé váló mandragóra. Úgy tartják, hogy szerencsétlenséget hoz arra a házra, ahol növekszik.
Erdei turbolya (Anthriscus sylvestris)
A növény egyik népies neve „az ördög petrezselyme”. Ugyanis a segítségével szellemeket lehet idézni, mivel csalóka küllemmel rendelkezik. Úgy néz ki ugyanis, mint a petrezselyem, azonban rendkívül mérgező.
Kökény (Prunus spinosa)
Olyan növény, amelyet cserje létére régóta a „boszorkányok fájának” tartanak. A belőle készített sétabotokra azonban ferde szemmel néztek még a múlt században, az 1940-es években is, noha akkor már rég nem létezett hivatalosan boszorkányság.
Galagonya (Crataegus)
Virágzó ágai a népi tradíciók szerint május előtt balszerencsét hoznak, legalábbis akkor, ha beviszik őket a házba. Május elsejétől azonban szerencsében részesítik azt, aki elsőként beviszi a házba.
Régen ezzel a növénnyel díszítették a szent kutakat és forrásokat is. A legismertebb keresztény galagonya Glastonburyből származik, és úgy tartják, hogy abból a lándzsanyélből hajtott ki, amellyel egykor Jézust oldalba szúrták (persze ma már csak a leszármazottjai élnek, az eredeti növény már nem).
Madárberkenye (Sorbus aucuparia)
Védelmező növénynek számított évszázadokon át. Úgy vélték, megvéd a boszorkányok és a tündérek ellen. A skandináv mitológia holdfának nevezi a növényt, amelynek ágain csillagok nyílnak. Ágait előszeretettel aggatták az ajtók köré és a küszöb fölé, hogy ezzel biztosítsák a ház népének szerencséjét.
Bodza (Sambucus nigra)
Noha ma a gasztronómia közkedvelt növénye, régen baljós hangulatot árasztott. William Withering botanikus és orvos 1776-ban azt mondta, hogy ezt a növényt „kerülni kell, és véletlenül sem szabad elaludni alatta vagy mellette, mert narkotikus illata van”.
Ha ez nem lenne elég, egy dán legenda szerint egyszer egy dán király, aki az angol trónt akarta megszerezni magának, megkérdezte a bodzafa boszorkányát, hogy mire számíthat a harc során. A boszorkány válasza sokatmondó volt: kővé változtatta a királyt és a seregét – eldöntve ezzel a csata kimenetelét.
