Az agrárfinanszírozás csúcsévének ígérkezik a 2018-as esztendő. Ugyanis a 2015-ben elfogadott Vidékfejlesztési Program keretében elnyert uniós pénzekhez az idei évben juthatnak hozzá a mezőgazdasági vállalkozások.
Kissé túl van hevülve a gazdálkodói kör, hiszen megjöttek a pályázati eredmények, nagyon jó a befektetési-beruházási környezet, ugyanakkor különböző nehézségek is hátráltatják a beruházási-megvalósítási procedúrát. Lázban égnek a bankok is, hiszen szeretnének részt venni a folyamatban, támogatást nyújtani az ügyfeleknek, hogy valóban életképes, hosszú távon is eredményt termelő beruházásokat hozzanak tető alá.
Az egy vállalkozás által igényelt hitelösszegek között nagy a szórás. Van, aki néhány millió forintot kért kertészeti gépek beszerzésére, míg akadt olyan vállalkozás, amely több százmillió forintból modernizálná állattartó telepét. A pályázaton elnyert összegeket hitellel egészítik ki a gazdaságok. Ám ahhoz, hogy a támogatásokat lehívják, szükség lehet annak előfinanszírozására, valamint az előleg-lehívási garanciára, továbbá beruházási hitelre, illetve forgóeszköz-kölcsönre. Az elnyert vissza nem térítendő támogatás a beruházási költségek csak egy részét fedezi, emellett az önerő és a projekt működtetéséhez nélkülözhetetlen forgóeszközök finanszírozását is biztosítania kell a vállalkozásnak. Figyelembe kell venni a támogatások utólagos folyósítását is, így a támogatás-előfinanszírozás szintén megoldandó feladat.
Üröm az örömben, hogy a várakozásoknál hosszabb idő telt el a pályázatok benyújtása és a döntéshozatal közt. A jelenleg elbírált fejlesztések költségvetései, amelyek alapján a támogatás mértéke megállapításra került, nagyságrendileg két éve születtek. Ez hosszú idő, különösképpen az építőiparban. Mindez a kivitelezési nehézségek mellett komoly finanszírozási kérdéseket is felvet, és jelentősen növeli a külső, jellemzően banki források szerepét és jelentőségét a beruházások életre hívása során. A kései döntéshozatal miatt előfordulhat, hogy az aktuális piaci árak érdemben meghaladják a tervekben szereplő színvonalat. A teljes beruházás drágulása következtében a határozatok szerinti 45-50 százalékos támogatási intenzitás akár a töredékére is zsugorodhat. Mindez azzal is együtt jár, hogy a kedvezményezetteknek többletforrást kell találniuk a projektjeik megvalósításához.
Nézzünk egy egyszerű példát:
100 milliós összköltségű állattartó telep korszerűsítésre nyert pályázat esetén ugye a támogatás mértéke 50 millió forint. A támogatás utófinanszírozásos, így a teljes beruházást meg kell előre finanszíroznia a vállalkozónak. A támogatási összeg felét, azaz esetünkben 25 millió forintot lehívhat előlegként, de bankgarancia szükséges hozzá. Tehát már a legelső lépésnél is banki háttér szükséges. Egy ilyen beruházás esetében komplex finanszírozás szükséges. A támogatási előleg lehívása esetén a bankgaranciára esetünkben 25 milliónyi. A fennmaradó 25 millió támogatást elő kell finanszírozni egy támogatás előfinanszírozási konstrukcióval, valamint a másik 50 milliós saját erő esetén is beruházási hitelre van szükség. 10 %-os önerővel, azaz jelen példánál maradva 10 milliós önerő mellet a fennmaradó 40 milliót beruházási hitelből rakjuk össze. Sok esetben arról is beszélni kell, hogy a saját erő mértékét is egy felhasználási célhoz nem kötött egyszerű hiteltermékkel oldjuk meg, mint az Agrár Széchenyi kártya.
A pályázati támogatások döntő szerepet játszanak a beruházások ösztönzésében, ugyanakkor a fejlesztések csak tudatos pénzügyi tervezés és valamennyi szükséges forrás megfelelő rendelkezésre állása mellett valósíthatóak meg sikeresen. Sok vállalkozás, bár működőképes üzleti tervvel rendelkezik, mégsem tud hitelhez hozzájutni, elegendő tőke vagy fedezet hiányában, vagy nem megfelelő pénzügyi mutatók okán.
Finanszírozási szempontból elmondható, hogy a mezőgazdaság az egyik legjobban teljesítő ágazat, emellett jelentős növekedési potenciállal is rendelkezik, így egyre kiemeltebb szerepet játszik az ágazat a bankok stratégiájában.
