A vaddisznók ellési időszakában a kocák különösen veszélyesek lehetnek. Mit tegyünk, ha összetalálkozunk velük az erdőben? Hogyan kerülhetjük el a veszélyt?
Mindenekelőtt el kell sajátítanunk néhány alapvető ismeretet a vaddisznókról ahhoz, hogy az élőhelyükön is a kellő elővigyázatossággal kiránduljunk.
Helyes elnevezések
A vaddisznó nőstényét kocának (emsének), a hímjét kannak nevezzük. Az utódokat általánosan malacnak hívjuk (pontosítás gyanánt kan- vagy emsemalacnak). Az egyéves fiatal állatokat kansüldőnek, illetve koca- vagy emsesüldőnek hívja a szakma.
Az alapok
A vaddisznó (Sus scrofa) az emlősök osztályán belül a párosujjú patások rendjébe tartozik. Nagy elterjedési területe miatt sok alfaja alakult ki világszerte.
Hazánk teljes területén általánosan előfordul. Az Európában élő állatok testhossza jellemzően 150-200 centiméter, vékony farka 15-40 cm hosszú. Marmagassága 55-110 centiméter. A kanok testtömege 50-190 kg, míg a kocáké 44–160 kg közé esik.
A vaddisznó szőrzete erős, testtájanként változó, szürke, barnásfekete serteszőrök borítják. Mint a legtöbb nagyvadunkra, a vaddisznóra is jellemző a szőrváltás, amelyre tavasszal kerül sor a süldőknél és kanoknál. A kocák a vemhesség és a szoptatás miatt később váltják le téli „kabátjukat”. Az ősz folyamán alakul ki a téli szőrzet, amelyben a serteszálak közé kifejlődik a gyapjúszőrök tömött védőrétege. Bőre vastag, erős. A kanoknak lapockatájékon erősebben megvastagodott, a párzási harcokban védelmet adó „pajzs” alakul ki.
A vaddisznó családi csoportokban, kondákban él. Egy kondát általában 2-3 rokon koca és ezek szaporulata alkot. A kocák egymás malacaira is éberen vigyáznak. A kanok 1-1,5 éves korukban különválnak a csapattól. A fiatalabbak kisebb csoportokban, az öregebbek magányosan élnek. Jellemzően szürkületben és éjszaka aktívak, a nappalt általában az erdő sűrűjében, pihenve töltik.
Táplálkozás
A vaddisznó mindenevő állat, azaz növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. A táplálék megszerzéséhez fejlett szemfogát, az agyarát is használja, így hatékonyan képes a földben is táplálékot keresni (turkálni). Fő tápláléka a tölgy és a bükk makkja, de gyökereket, gombákat, férgeket, puhatestűeket, rovarokat és dögöket is nagy számban fogyaszt. Ritkábban békát, kígyót, pockot és tojást is zsákmányol. Sajnálatos módon rendszeres vendég a mezőgazdasági területeken, különösen a kukoricára, gabonafélékre jár rá. Táplálkozásával jelentős vadgazdálkodási és vadkárokat is okoz.
Szaporodás és utódnevelés
Október és január közé esik a vaddisznók párzási ideje, míg a fialási időszak január második felében kezdődik meg, és egészen májusig tart. A vemhesség 16-21 hét. Az anyaállatok jellemzően 4-10 malacnak adnak életet. Mielőtt a kicsik a világra jönnek, a koca egy kis mélyedést készít, amelyet puha levelekkel, tépett fűvel, lágyszárú növényekkel bélel ki. A malacok külseje eltér a felnőttekétől, hátuk és oldaluk jellegzetes hosszanti csíkokkal mintázott.
Soha, de soha!
A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, mert sokkal jobban fél tőlünk, mint mi tőle, viszont a kocák rendkívül gondos anyák, ennélfogva sokkal agresszívebben felléphetnek a betolakodókkal szemben azért, hogy megvédjék a kicsiket. A malacok első ránézésre védtelennek és törékenynek tűnnek, ha a koca vélt vagy valós ellenséget észlel a közelükben, kifejezetten agresszíven viselkedik.
Éppen ezért soha ne közelítsünk a malacokhoz, óvatosan és nyugodtan hátráljunk el a közelükből! Még véletlenül se kíséreljük meg megsimogatni őket! A bajt tetézheti, ha az anyaállat riasztja a konda többi tagját, és a társai a segítségére sietnek, ha esetleg támadásra lenne szükség a betolakodókkal szemben.
Mit tegyünk, ha találkozunk az erdőben vaddisznóval?
Ha még csak messziről látjuk az állatokat, az első és legfontosabb intelem, hogy maradjunk is távol, és ne keltsünk zajt! Ne kiabáljunk, ne hadonásszunk, mivel ez támadásra ösztökéli a kocákat!
Ha közelebb, akár 50 méteren belül találjuk magunkat az állatoktól, akkor is lassan hátráljunk ki a területükről: kerüljük a hirtelen mozdulatokat és a zajkeltést!
Kutyások és kisgyermekes családok, figyelem! A kutyákat szigorúan csak pórázon sétáltassuk, és csak olyan körzetekben, erdőkben, ahol ez engedélyezett! A kutyák ösztönösen megpróbálhatják megkergetni az állatokat, ami végzetes következményekkel járhat. A gyermekeket ne engedjük messzire magunktól, mindig maradjanak a szülők vagy hozzátartozók közvetlen közelében!
Hogyan kerüljük el a találkozást?
Ha az alábbi pontokra némi figyelmet fordítunk, akkor minimálisra csökkentjük a találkozás esélyét:
- mivel a vaddisznók inkább elhagyatott, csendes területen tartózkodnak, ezért válasszunk forgalmasabb túraútvonalakat, erdei ösvényeket;
- a kocák gyakran rejtőznek bozótosban a malacokkal, ezért kerüljük a sűrű növényzetet a kirándulás alatt;
- ha gyanús zajokat hallunk a közelben, legyünk fokozottan éberek, és óvatosan hagyjuk el a helyszínt!
Ha látogatónk érkezik…
Előfordulhat az is, hogy lakott területen találkozunk vaddisznókkal, melyek a bőséges táplálék miatt a városba szokhatnak. Ez jellemzően olyan községekben visszatérő probléma, ahol nagyon közel van erdős vagy bozótos környezet.
A vaddisznók a számukra ismeretlen körülmények között bizonytalanok, ennélfogva még agresszívebbek lehetnek: könnyedén fellökhetnek kutyát, embert, és súlyos sérülést is okozhatnak az agyaraikkal. Éppen ezért a városi környezetben is a főszabály: kerüljük a találkozást, ám ha mégis összefutottunk az állattal, akkor ebben az esetben csapjunk zajt és hagyjunk neki menekülési útvonalat! Soha ne álljunk az állat útjába és ne próbáljuk meg sarokba szorítani!
A sérült állatokkal is vigyáznunk kell!
Ugyanúgy óvakodnunk kell a sérült állatoktól is, hiszen nemcsak a kicsinyeit védő koca támadhat ránk. Egy súlyos sérülést szenvedett vadállat, ha nem tud elmenekülni, inkább támad és próbálja magát védeni, minthogy elszaladjon. Ha sebzett állattal találkozunk, hasonlóan hátráljunk ki a helyzetből, mint az anyakocával való találkozásnál!
Érdekességek
A vaddisznók egyes vidékeken elérhetik a 320 kg-os testsúlyt is (pl.: Oroszországban)! Ezzel szemben a Dél-Európában élő vaddisznók alig fele ekkorák.
A vaddisznók szőrzetének színezete nagyban függ attól, hogy milyen az élőhelyük uralkodó talajának a színe. Mivel előszeretettel dagonyáznak az állatok, a szőrzetük színét képes befolyásolni a talaj különböző színárnyalata: így lehetnek az állatok a feketétől a barnásvörösig és a homokszínűig sokféle színűek.
Kapcsolódó cikkek:
