Ahogy sorra meglátogatjuk a tájvédelmi körzeteket, arborétumokat, nemzeti parkokat, vadasparkokat, egyre több helyen fektetnek energiát abba, hogy a látogatók megértsék a természeti környezet védelmére irányuló törekvéseket. A hazai erdők élőhely-helyreállítása is ezek közé a folyamatos munkálatok közé tartozik.
Az élőhely-helyreállítás fogalma
Az ökológiai helyreállítás fogalmát a Society of Ecological Restoration (SER) vezetősége határozta meg 1996-ban. Eszerint az ökológiai helyreállítás „olyan tevékenység, melynek során tudatosan megváltoztatjuk egy terület tulajdonságait, az eredeti, őshonoshoz hasonló ökoszisztéma létrehozása érdekében” (SER 1991). A helyreállításba nemcsak a terület biodiverzitásának helyreállítását, hanem a jellemző ökológiai folyamatok és szerkezetek, illetve a fenntartható hagyományos gyakorlatokat is beleértik.
Miért van szükség élőhely-helyreállításra?
A természetes környezetre is nagy hatást gyakorló, évezredes emberi tevékenység következtében a természetes élőhelyek kiterjedése és minősége világszerte csökken, és Európában ez a folyamat még előrehaladottabb. A természetes élőhelyek csökkenése számos faj állományát sodorta a kipusztulás szélére, azonban a természetvédelmi intézkedések közül az élőhely-helyreállítással (más néven élőhely-rekonstrukcióval) igyekeznek ezt a folyamatot lassítani és visszafordítani a természetes élőhelyek kiterjedésének növelésével és a természetes ökológiai hálózatok kialakításával.
A természetvédelmi szempontok mellett egyre gyakrabban kerülnek előtérbe gazdasági és társadalmi szempontok is. Az emberi beavatkozások (pl. bányászat, folyószabályozások, fakitermelés) gyakran számos olyan mellékhatással (pl. talajvízszint csökkenés, szikesedés, termőréteg pusztulása) járnak, amivel a beavatkozás előtt nem számolnak.
Bár az eredeti ökológiai rendszer helyreállítása egy ilyen beruházás után sehol és sosem könnyű, mégis megéri, hiszen a természet alkotásaiban bővelkedő, egészségesebbé váló természetes élőhelyek jobban fogják szolgálni a bennük lakók, kirándulók és felüdülést keresők testi-lelki egészségének megőrzését is.
Az élőhely-helyreállítás típusai
A legegyszerűbb esetben egy adott terület természetes élőhelyeinek helyreállítása semmilyen beavatkozást nem igényel, mert a természetes életközösség-szerveződés (idegen szóval szukcesszió) következtében a növényzet helyreáll. Gyakran találkozhatunk ezzel természetes erdőterületeken, ahol a korábbi gazdálkodás hatására kialakult gyepterületek néhány évtizeden belül nyomtalanul eltűnnek a kaszálás és legeltetés felhagyása után.
Nagyon sok esetben az eredeti növényzet még megtalálható a területen, de kedvezőtlen hatások miatt csak gyenge, leromlott állapotban. Ekkor a kedvezőtlen hatások visszaszorításával jelentős állapotjavulás érhető el az élőhelyeknél. Ezt a típust rekonstrukciónak (habitat reconstruction), esetleg élőhely-javításnak (habitat enhancement) hívják. A hazai erdőkkel kapcsolatban ez az élőhely-helyreállítási típus a leggyakoribb intézkedés.
Sok esetben az eredeti növényzet már nyomokban sem lelhető fel a területen és gyakorlatilag a már eltűnt élőhelyeket kell helyreállítani. Ez a helyzet áll fenn a felhagyott külszíni bányák esetében is, és itt a folyamat a termőréteg kialakításától egészen a mikrobák, majd a magasabb rendű növények visszatelepítéséig tart. Ezt a folyamatot általánosságban rehabilitációnak (rehabilitation) hívják.
Végül vannak olyan esetek, amikor az eredeti élőhelyet már nem lehet helyreállítani, de lehetőség van egy másik természetközeli élőhely kialakítására. Ezt a típust élőhely létrehozásnak (habitat creation) nevezik. Azok az esetek is idetartoznak, amikor az emberi beavatkozás következtében úgynevezett „jó” élőhelyek alakulnak ki.
Hazai példák
A Hortobágyi Nemzeti Park területén 2012-ben befejeződött az élőhely-rekonstrukciós, valamint vizes élőhelyek és fás legelők megőrzésére irányuló fejlesztési program. A Fás legelők rehabilitációja a Szatmár-Beregben című fejlesztés összesen 565 hektárnyi szatmári gyepterületen és fás legelőkön zajlott. A változatos élővilágnak otthont adó terület helyreállítása során a szakemberek többek között cserjeirtást és szárzúzást végeztek, hogy visszaszorítsák az agresszívan terjeszkedő, úgynevezett invazív fajokat. Az elpusztult vagy kidőlt hagyásfák területen tartására figyelmet fordítottak. A gyepterületeket, árkokat és vízfolyásokat szegélyező facsoportok pótlásával, illetve mesterséges fészekládák kihelyezésével biztosítottak fészkelő helyet az itt élő madárfajok számára.
A Vas vármegyei Nádasdi-fennsík egykori láperdeinek helyreállítása érdekében lezárták a vízgyűjtő árkokat, vízállásokat és humuszmentes talajfelszíneket létesítettek. A tőzegmohás lápok megőrzése érdekében töltéseket állítottak helyre, vízpótló kutak és lápok kialakulására alkalmas mélyedéseket készítettek. Ezenkívül pótolták az erdők egy részéből hiányzó holt faanyagot, amely a természetes erdők egyik legfontosabb összetevője, az erdei rovarok többségének létszükséglete. Olyan fafajok is visszakerültek az erdőkbe, amelyek helyenként erősen megritkultak, ennek eredményeképpen az ezekhez a fafajokhoz kötődő rovarvilágnak is biztosítva lesz az otthona. Ezen kívül kék galambok, macskabaglyok és denevérek számára is helyeztek ki az erdészek mesterséges fészekodúkat.
A Vas megyei Chernel-kertben járva megcsodálhatjuk az újjáépült Madárvédelmi Mintatelepet is, és több új tanösvényt is bebarangolhatunk. Az Őrség területére tervezett kirándulásaink alkalmával is felfigyelhetünk több erdei vízállásra is, amelyeket a madarak, kétéltűek és emlősök védelme érdekében hoztak létre.
Jó tudni!
Ne lepődjünk meg azon, ha látszólag semmi érdemleges dolgot látunk gondosan körbekerítve az erdő közepében. Nagy valószínűséggel védett növényeket vagy erdei vöröshangyák bolyait kerítették el a vaddisznók elleni védelem céljából, vagy invazív fafajok irtása utáni, őshonos fafajok visszatelepítésén fáradoznak. Ez utóbbira jó példa az Őrségi Nemzeti Park területén található tőzikés, a Dobogó-erdő tanösvény területén megfigyelhető számos körbekerített rész.
Járjunk mindig nyitott szemmel a kirándulásaink alkalmával, és ismerkedjünk meg a körülöttünk történő, természettámogató emberi tevékenységekkel is!
Kapcsolódó cikkek:
- Mire van szüksége egy egészséges erdőnek? I. rész – a holtfa szerepe
- Mire van szüksége egy egészséges erdőnek? II. rész – az odvas fák szerepe
- Az erdőgazdálkodás módjai és az élőhely-megőrzés fontossága
- Hazánk kincsei IV. rész – A bábolnai arborétum
- Behurcolt növényfajból özönnövény I.
- Behurcolt növényfajból özönnövény II.
