Nagy robajjal érkezett idén a meleg tavasz. Számítanunk kell kertünkben számos kártevő megjelenésére, így a csigákra is – nem árt felkészülni a védekezésre ellenük.
Azonban tudtunk nélkül sokszor eshetünk abba a hibába, hogy nem a megfelelő csigafajt sikerül kertünkből elriasztanunk vagy az örök vadászmezőkre küldenünk. Bár a különböző házas és meztelencsigákat vizuálisan is el tudjuk különíteni egymástól, elkeseredésünkben mégis sokszor egy kalap alá vesszük őket, mint kedves dísznövényeink vagy nagy gonddal ültetett és gondozott veteményesünk könyörtelen pusztítóit.
A cikk röviden ismerteti a kártevő csigák tevékenységét és feltünteti a legfontosabb fajokat, amik kertünkben előfordulhatnak, majd bemutatja a kedves Olvasónak a hazánkban előforduló, nem kártevő csigákat, hogy eldönthessük, barát-e a kertünkben osonó haslábú, vagy indulhat a kerti offenzíva a betolakodó ellen.
A kártevő csigák mestersége
Sajnos a kártevő csupasz-ellenfeleknek ugyanolyan jó az ízlésük, mint nekünk. Ami nekünk, növénybarátoknak kedves és értékes, azt ők is szeretik emésztve a gyomrukban tudni. Különösen kedvelt csemegéik a zöldségnövények, palánták fiatal, zsenge hajtásai, a saláta friss, ropogós levele, a bab csíranövényei, az uborka lombja és virágai, káposztafélék palántái, a sárgarépa és retek répateste, a petrezselyem, a cukkíni és tök lombja és virágai, a paprika, földieper lombja és a különleges aromájú fűszernövények (főként a bazsalikom).
Dísznövényeink közül nem menekülnek előlük a büdöskék, az évelő csillagfürt- és szarkaláb-fajok, a dália, a viaszvirág és az árvácskák. Egyszóval mindenütt ott vannak, ahol nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye, nedves a környezet és nincs túl hideg.
A valódi ellenfelek névjegyzéke
A kártevő csigák közé tartozik (a fenti képgalériában) hazánkban a nagyobb távolságokat megtevő nagy csupaszcsiga (Arion rufus) a valódi csapásként emlegetett spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus), a főként ősszel károsító kerti csupaszcsiga (Arion hortensis), a friss veteményeket egyetlen éjszaka alatt eltüntető szántóföldi csupaszcsiga (Deroceras reticulatum), és a kevesebb bosszúságot okozó, de szarkalábra és salátára mindig vevő kerti sávoscsiga (Cepaea sp.).
Ezektől a fajoktól tavasztól őszig nemcsak a kert, az internet is hemzseg, hiszen nagy károkat képesek okozni.
Akiktől nem kell tartani
Minden csigafaj előszeretettel fogyaszt sérült növényi hajtásokat, lankadó leveleket, rothadó gyümölcsöt is, nem csak a friss portékát. Azok a fajok, amelyek nem jelentenek veszélyt kertünk növényeire, főképp ezekkel a növényi részekkel táplálkoznak, szaporodási potenciáljuk sem nagy (nem raknak sok tojást egy évben), és/vagy nem tesznek meg akkora távolságokat, hogy felkutassák a kedvelt növényeiket – beérik azzal is, ami korhad, rothad, lankad.
Éti csiga
Éti csiga (Helix pomatia)
Ő a legismertebb csigafajunk. Ezt a csigafajt nemcsak ínyencek tányérján, hanem kertünkben is örömmel kell köszöntenünk: alkalmanként ugyan ők is táplálkoznak zöld növényi részekkel, de alaptáplálékként a korhadó szerves anyagok, növényi maradványok szolgálnak neki.
Emellett – és ez a legfőbb oka a baráti viszony kialakításának vele – előszeretettel pusztítja el más csigák tojásait. Ez nem elhanyagolandó egy spanyol csupaszcsiga akár 400 tojást is kitevő fészekaljánál. Ezt a védelem alatt álló csigafajt legkönnyebben barnás-krémszínű, hatalmas, akár 5 cm-t is meghaladó házáról ismerjük meg, amit szürkés-fehér testén cipel. Kedveli a meszesebb, köves életteret.
Nagy meztelencsiga
Nagy meztelencsiga (Limax maximus)
Látva méretét, azt hihetnénk, hogy szemtől szemben állunk ádáz ellenfelünkkel, a csigák leopárdmintás királyával, pedig más méretes csigafajokkal ellentétben nem jelent nagy veszélyt a kertünkre. Mérete akár a 20 cm-t is elérheti, testének alapszíne a szürke és a barna árnyalatai közt játszik, ezen viseli legfontosabb határozóbélyegét, a már említett leopárdmintázottságot. Kedvező körülmények között egyetlen példány évente akár 300 tojást is rakhat.
Mindenekelőtt az erdős területeken lelünk a nyomára, lakóhelyünk környékén szívesen bújik meg tárolóhelyiségekben, nedves pincékben, deszkák vagy kövek alá. Táplálék után napszállta után jár, étlapján főként növényi maradványok, rothadó gumók és gyümölcsök találhatók.
Sárga pincecsiga
Sárga pincecsiga (Limacus v. Limax flavus)
Kertünkben nem, raktárainkban kell odafigyelnünk a jelenlétére, ugyanis imádja a raktárban talált érett gyümölcsöket. Világossárga-barnássárga teste 8-10 cm-re is megnőhet, testét sötétebb foltok tarkítják. tapogatói jellegzetes kékesszürke színűek. Petéit is megtalálhatjuk a pincehelyiségekben, ahol nedves helyekre rakja őket.
Ligeti csiga
Ligeti csiga (Cepaea nemoralis)
A kerti sávoscsiga közeli rokonaként előszeretettel fogyaszt zöld részeket, de kertünkben nem okoz jelentős kárt, védekezni ellene ritkán szükséges. A kerti sávoscsigától sötét színű ajakduzzanata különbözteti meg, ezért méltán hívják más néven sötétszájú ligeticsigának. Európában őshonos faj.
Változatos színű házának mérete nem haladja meg a 3 cm-t, színe lehet fehéres, sárgás, barnás vagy vöröses, a különböző árnyalatok hosszanti csíkokban húzódnak a házán végig. Ritkán találkozhatunk olyan fajjal is, amelynek háza egyszínű. Korhadó, hervadt növényi részekkel táplálkozik. Természetes élettere a bokros vagy füves vegetációjú mezők és az erdők.
