Milyen lombhullató, gyorsan növő vagy éppen dekoratív növényfajok alkalmasak sövény telepítéséhez? Melyik sövénynövény-fajnak mik az igényei, mire érdemes fokozottan ügyelni a kiválasztásnál?
A cikksorozat bevezető részében a sövénynek szánt növények telepítésével kapcsolatos teendők kerültek ismertetésre, valamint végigkövettük ezt a telepítési folyamatot a növények kiválasztásától a felsoroláson át egészen a gondozási munkálatokig. A Miből legyen sövény? előző részében közelebbről is megismerkedhettünk a csodálatos, feltűnő virágözönt nevelő, lombhullató sövénynövényekkel: terítékre került a kerti aranycserje és a kerti gyöngyvessző, a rózsalonc, a kikeleti bangita és a pompás japánbirs. Most pedig itt a lehetőség szemügyre venni a leggyorsabban növő, legtöbb titkot rejtő turkesztáni szilt, a kitartó és sokoldalú közönséges mogyorót, és a szúrós kedvű, ám igen dekoratív japán vérborbolyát.
Turkesztáni szil – a csodanövény
Elképesztő gyorsan elterjedt hazánkban a turkesztáni szil (Ulmus pumila ’Celer’), hiszen ki ne szeretne gyorsan, szép sövényt látni a kertjében? Tökéletes megoldás lehet számunkra abban az esetben, ha nem rettenünk vissza a sok gondozási munkától, merthogy egy gyorsan fejlődő sövénynövény irdatlan metszési munkálatokat igényel ahhoz, hogy zöldellő, átláthatatlan kerítésünk legyen. De mi a titka ennek a távoli tájakról származó, egzotikus nevű szilnek?
Fiatal turkesztáni szil sövény
A szilfajok közt egyedülálló módon a turkesztáni szil (Ulmus pumila var. arborea) az egyetlen, mely vízpartokon él, és őshazájának, Közép-Ázsiának ellenálló, magasra törő fájaként uralja a nedvesebb területeket. Az Ulmus pumila fajnak, amely tehát egy fafaj, nemesített változata a sövényként nevelhető Ulmus pumila ’Celer’, a turkesztáni „csodaszil”. Gyors növekedésű, akár 2 éven belül kész sövény nevelhető belőle. Levelei aprók, fényesek, élénkzöld színűek. A nyírott sövény nem, de a szoliterként nevelt turkesztáni szil virágot is hoz és termést is érlel.
Ültetését követően 10-20 cm-re érdemes visszavágni az ennél magasabb növényt, hogy inkább bokrosodjon, mint egy-két hajtást neveljen. Bármilyen talajban jól fejlődik, viszonylag igénytelen lombhullató faj. Növekedésének üteme az öntözések gyakoriságától és intenzitásától is függ, de a nyár folyamán érdemes többször visszavágni a fiatal növényt. Az idősebb növények gyökerük kiterjedésénél fogva már nem függnek oly mértékben az öntözéstől, mint a fiatal, frissen telepített növények, de természetesen az aszályos időszakokban elengedhetetlen a fejlődésükhöz a víz. Felkopaszodás esetén erőteljes visszavágás javasolt, akár 5-20 cm-ig. Kiváló zajcsillapító, porfogó, árnyékoló képességű. Teljesen télálló, betegségekkel szemben ellenálló.
Nem mindig sikerül egyenletesen növekednie a turkesztáni szilnek sem
Alkalmam nyílt beszélni pár turkesztániszil-sövénytulajdonossal, és nem voltak egybehangzóan jó véleménnyel róla. Voltak, akik nem hittek gyors növekedési legendájának, és bizony 4-5 hétre magára hagyták még szárazabb időszakokban is, és láss csodát, ilyen körülmények közt is több mint 1 métert nőtt! Volt, ahol messze nem produkálta a várt eredményeket, sőt kukoricatábla közelében pillanatok alatt megfertőzte a zacskós szil-gubacstetű (a kukorica gyökértetűje – Tetraneura ulmi), és sok polifág kártevő fogyasztotta finom lombozatát is. Beszélhettem olyan kitartó emberekkel is, akik bizony 6-7 évig ragaszkodtak hozzá és becsületesen ápolták a szilsövényt, de belátták, hogy nem tudják folyamatosan, ekkora idő- és energiaigénnyel gondozni. Egy pici képárnyalónak szántam ezt a pár gondolatot, de térjünk is át a turkesztáni szil alternatív lombhullató növényeire, köztük elsőként is a mogyoróra!
Közönséges mogyoró – a sokoldalú
A Magyarországon is őshonos közönséges mogyoró (Corylus avellana) vagy más néven európai mogyoró lombhullató cserje akár a 3-5 méteres magasságot is elérheti. Kertészeti változatai közül igen kedvelt a csavart ágú mogyoró (Corylus avellana ‘Contorta’). Kifejezetten fagytűrő, akár a tartósabb -25 ºC-ot is képes elviselni a fejlettebb növény. Kérge barnásszürke színű, paraszemölcsökkel sűrűn borított, vesszői és fiatal hajtásai vörösesbarna színűek, jellemzően mirigyszőrösek, ahogy a vastag levélnyele is. Egyik ismertetőjele az áttellenes állású, kétszeresen fűrészes szélű, általában széles tojásdad vagy ovális alakú levelei gyakran elérik a 10 cm-t is. Leveleinek színi oldala sötétzöld, fonákuk halványzöld. A vesszőktől kissé elálló, halványzöld vagy piszkoszöld, tojásdad alakú rügyei alig 1 cm hosszúak. A mogyoró váltivarú, egylaki növény, kora tavasszal nyílik az akár 6 cm-t is elérő porzós barkavirágzata. Termése a jól ismert csonthéjas makktermés.
A közönséges mogyoró ismert termése
Fényigényét kissé nehéz kielégíteni, mert alapvetően kedveli a napos-félárnyékos fekvést, de kerülnünk kell a tartósan tűző napnak kitett déli fekvésű kertrészeket, mert ebben az esetben nagyon lassan és gyengén fejlődne. A turkesztáni szilhez hasonlóan nem igényes a talajra, csak arra ügyeljünk, hogy ne sekély vízzáró rétegű, kötött talajba kerüljön, mert gyökerei a pangó vízben hamar feladják. A könnyen felmelegedő, semleges pH-jú talajban fejlődik a legszebben. A frissen telepített sövény fiatal növényeit hetente többször is locsoljuk, főként aszályos nyári időszakban, mivel sekélyen gyökerező növény.
Sűrű ágrendszer, nagy levelek
Ritkító metszést évente minimum kétszer érdemes végezni, mert ha hagyjuk nagyon besűrűsödni, a belső ágai nem kapnak elegendő fényt, másrészt a túl sűrű lombozat kedvez a betegségek gyors terjedésének és kártevők megbújásának is. Ha virágaiban is szeretnénk gyönyörködni, várjuk meg a metszéssel az április végét-május elejét, amikor az idősebb vesszőkön hozott virágai elnyíltak már. Ahogy a legtöbb hajlékony ágú növényfajok, a mogyoró is alkalmas bujtással történő szaporításra, vagy nevelhetünk sarjból is új növényt: ősszel vagy tavasszal válasszuk le az anyanövénytől azokat a sarjakat, amelyek már elkezdték nevelni gyökereiket.
Közönséges fagyal
Nem bírtam magammal, és beletettem még a csapatba a közönséges fagyalt (Ligustrum vulgare), az olajfafélék (Oleraceae) családjának népszerű képviselőjét. Természetes élőhelyén Európában lombhullató erdők és erdőszélek növénytársulásaiban találkozhatunk vele. Rendkívül ideális térelválasztónak, kerítés mellett futó növénysornak igénytelensége és sűrű ágrendszere miatt. Lándzsa vagy ovális alakú, sötétzöld, fényes levelei ősszel rozsdás-vöröses árnyalatot kapnak, és bár alapvetően lombhullató faj, enyhébb kontinentális teleken akár februárig megtartja tavalyi lombját. Fontos megjegyezni, hogy a növény minden része enyhén mérgező!
Nyíratlan fagyal
Május és július között töri meg csodaszép-egyhangú lombzöldjét fehér virága, majd a szeptemberben érő szénfekete, csillogó termése. Könnyen alakítható, évente akár többször is nyírható cserje, de ha látni akarjuk szép díszítő generatív részeit, akkor nyíratlan sövényként neveljük idősebb korára. A mogyoróhoz hasonlóan kedveli a napos-félárnyékos helyet, a talajra viszonylag igénytelen, de ő is kikéri magának a jó vízelvezetést. A szárazabb időszakokat jobban tolerálja. Levéltetvekkel (Myzus ligustri) és levélfoltosodást okozó kórokozókkal (pl.: a Cercospora sp., Phyllosticta ligustri) találkozhatunk csapadékosabb években.
Japán vérborbolya
A kvartettből a japán vérborbolya (Berberis thunbergii f. atropurpurea) éri el a legkisebb, mindössze 1,5 méteres magasságot. Sűrűn ültetett (30-40 cm) alacsony sövényként igen biztos térelválasztó funkciót tölt be sűrű-szúrós, enyhén lehajló ágrendszerével, de dekoratív lombozata miatt szoliter növényként is kedvelt. A színskálába új árnyalatot hoz erős illatú, sárga virága tavasszal. Belőlük fejlődő ehető, nyújtott cukorka alakú, piros bogyói egész évben a növényen maradnak, közkedvelt elesége a télen velünk maradó madaraknak.
Japán vérborbolya
Kedveli a napos helyeket. Érdekessége, hogy árnyékos szegletekben is szépen fejlődik, de színe halványabb lesz, és kevesebb termést hoz. Nem tűri jól a hosszantartó, száraz nyári periódusokat. A fiatal növények rendszeres öntözést igényelnek, de a metszést hamar lerendezzük nála: csak az elhalt, esetleg beteg ágrészek eltávolítása a feladatunk, mivel viszonylag lassan és egyenletesen formásra nő.
A következő cikkek az örökzöld sövénynövények porondjai lesznek. Kiderül, miért kell lassan lemondanunk imádott tujaféléinkről és a puszpángról, és megfontolnunk a ciprus– vagy babérfélék telepítését, megtudhatjuk a tiszafa és a korallberkenye titkát, olvashatunk szúrós kedvű sövénynövényekről is, mint pl. a kínai borókáról, júlia-borbolyáról és a tűztövisről, és megtudhatjuk, mit tehetünk mirtuszloncunk és kecskerágónk tartós ragyogásáért.
Eredményes kertészkedést és jó időben eltöltött, szép hetet kívánok!
