Mi az oka a Leyland-ciprus gyors térhódításának Magyarországon? Milyen előnyei vannak ennek az ezüstös örökzöldnek a nyugati tujával szemben? Miről nem szabad megfeledkezni „a leylandi” gondozásánál?
Először akkor szembesültem ezzel a régi-új „ciprus-őrülettel”, amikor tavaly egy budapesti kertészetben dolgoztam. Minden második sövényt tervező vásárló Leyland-ciprust keresett (a többiek a csodasövénynek nevezett lombhullató turkesztáni szilt). Hosszú évtizedekig úgy tűnt, hogy az örökzöld, időtlen, télen is pompásan zöldellő sövénynövények közül a nyugati tuját nincs, ami kirobbantsa a kedvencek közül. Aztán az egyre melegebb, tujának nem kedvező éghajlattal megérkezett a nemzetközi dísznövény-kereskedelemnek hála a boróka-tarkadíszbogár is, ami feltette az i-re a pontot a tuja egyre elkeseredettebb harcára az első helyért. A nyugati tuja trónbitorlói – így a Leyland-ciprus is – egyre nagyobb teret kaptak a hazai kertekben.
Miért kedvelt sövénynövény a Leyland-ciprus?
A Leyland-ciprus jelenlegi ismereteink szerint az egyik leggyorsabban növő, hazai viszonyok közt is eredményesen nevelhető örökzöld dísznövény: a fiatal növények évente akár 1-1,5 métert is növekedhetnek! Gyorsan sűrűsödő lombozata egykettőre teljesen átláthatatlanná válik, ezért ideális sövénnyé nevelhető a szomszédok felőli oldalon vagy az utcafront felől is.
A faiskolákban számtalan méretben árulják. Válasszunk egészséges, egyenes törzsű egyedeket
Ehhez persze kellő mennyiségű öntözést és tápanyagot is igényel, ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni. További tulajdonságai, amelyek városi kertekben is igen alkalmassá teszik sövénytelepítésre, az kiváló por-, szél-, és zajfogó tulajdonsága, és mivel terméketlen, allergén pollent sem szór.
A Leyland-ciprus megjelenése
A Leyland-ciprus (Cupressocyparis x leylandii) széles oszlopban növekszik, alakja kúpos. Ha nincs gátolva a növekedésben, nem nyírjuk és elegendő tápanyagot tud felvenni a talajból, két évtized alatt a 25-30 m magasságot is elérheti. Nem túl merev ágrendszerének hajtásai a fajtától függően lehetnek sötét-, szürkés-, vagy sárgászöld színűek. Toboztermésével csak idősebb korában, elvétve találkozhatunk.
Sövényként Cupressocyparis leylandii alapfajt, valamint a hajtásvégein aranysárga, mutatós és drágább Cupressocyparis ’Gold Rider-t szokták telepíteni, ezekkel találkozunk a leggyakrabban a hazai kertészetekben.
A Leyland-ciprus telepítése, gondozása
A Leyland-ciprus a mérsékelt éghajlatú területeken eredményesen telepíthető. A kertészetek fel vannak készülve a tavaszi és őszi nagy „ciprusvásárlási rohamokra”, ezért több fajta ciprus is kapható különböző méretekben. Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy a nagy választékban egyforma magas, egyenes törzsű növényeket válasszunk ki!
A fiatal, alacsonyabb Leyland-ciprusoknak gondoskodjunk rámasztékról a kiültetés után
Amennyiben 1 méteres, vagy annál alacsonyabb növényeket vásárolunk, a konténereikben lévő bambusz-támasztékkal együtt ültessük el őket a végleges helyükre, hogy amíg a fiatal növények kissé megerősödnek, tudják tartani az „irányt”. Ha kertünk talaja kicsit lazább, az ültetésnél tegyünk az ültetőgödörbe több virágföldet, és lecserélhetjük a bambuszt stabilabb támasztékra (pl.: akáckaró). A telepítésre vonatkozó további szabályok az előző cikkben részletesen leírásra kerültek.
A fiatal növények fagyérzékenyebbek, ezért a legtöbb kertbe tavasszal telepítik, hogy egész évben legyen ideje felkészülni a télre. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ősszel – október közepéig bezáróan – telepített ciprusok is gond nélkül átvészelik a hazai teleket, ha gondoskodunk lombtakarásról a téli hónapokban. Ezenkívül arra különösen ügyeljünk, hogy csapadékban szegény, enyhe téli időben hetente egyszer mindenképpen locsoljuk meg a növényeket – nemcsak fiatal korukban -, különben kiszáradnak.
A talajt tekintve nincsenek különösebb igényei, jól fejlődik a kötöttebb agyagos talajokon, az iszapos vagy éppen a homoktalajokon is. Az idősebb növények legendásan jól tűrik a szárazságot is, de öntözött talajon gyorsabban és egészségesebben fejlődnek. Érdemes szem előtt tartanunk, hogy az örökzöld növények alapból több tápanyagot igényelnek, hiszen a téli hónapokban is megtartják zöld részeiket, hátha még emellett gyorsan is fejlődnek! Ezért szükséges több tápanyagot és vizet biztosítanunk a Leyland-sövényünk számára is.
Mivel a fiatal növények még egészségesen is elég ritkásak, a telepítést követő első év tavaszán érdemes a csúcs- és oldalhajtásokat azok harmadára visszametszetni. Arra különösen ügyeljünk, hogy minden hajtáson maradjanak életképes zöld ágrészek! Ha a telepítést követő második évben sem sűrűsödött be eléggé a növények ágrendszere, még egyszer megismételhetjük ezt az erőteljes metszést.
A kezdeti időszakban kicsit több figyelmet kell fordítani arra, hogy egységes állományt neveljünk, mert mindig akad egy-két „sprinter”, aki az elején helyből lestartolná a többieket. Ezután már csak a kívánt magasság és a megfelelő forma miatt kell elővennünk a metszéshez szükséges szerszámainkat. A későbbiekben megszívlelendő tanács, hogy az idősebb növények nyírásakor mindig alulról felfelé haladjunk, így a fentről leeső ágak nem akadnak meg az alsókon. Ezzel a saját dolgunkat is jelentősen megkönnyítjük.
A kívánt magasság beállításánál vegyük figyelembe, hogy az idősebb állományt is évente legalább 2 alkalommal kell nyírnunk. Az alakító metszések időpontja kora tavaszra és nyár közepére időzítve a legideálisabb. Ezért egy 2-2,5 m magas sövényfalnál nem érdemesebb magasabbat hagyni, ez is már kellő takarást biztosíthat.
A Leyland-ciprus csak idősebb korában hoz termést
A gyors növekedést és az egyre nagyobb zöld felületet az öntözésben is nagyvonalúan ki kell szolgálni. Tavasszal és nyáron szinte napi öntözés, szárazabb ősszel heti 3-4, esősebb hónapokban heti gyakoriságú locsolással kell számolni. Amennyiben kertünk talaja agyagosabb, kötöttebb, és/vagy tápanyagban gazdagabb, úgy kevesebb vízre, ha homokos, lazább a talaj, akkor több vízre van szükség.
Ami a Leyland-ciprus növényvédelmét illeti, a növény alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy ellenállóbb legyen a növényi kórokozók fertőzéseivel és a kártevőkkel szemben, ami rendkívüli előny egy sövénynövény esetében.
Érdekességek a Leyland-ciprusról
A Leyland-ciprus létezését ha nem is a vakszerencsének, de az idő és a lehetőségek parádés összejátszásának köszönhetjük, ugyanis ritkán történik meg, hogy két különböző nemzetségbe tartozó növényfaj spontán kereszteződéséből egy életképes utód jön létre.
Ezt a jelenséget intergenerikus hibridizációnak nevezzük, a Leyland-ciprust pedig intergenerikus hibridnek. A Kaliforniában őshonos Monterey-ciprus (Cupressus macrocarpa) a gyors növekedését és tekintélyes termetét, az Észak-Amerika nyugati partvidékéről származó nutka (hamis)ciprus (Chamaecyparis nootkatensis) pedig a fagytűrését örökítette tovább a Leyland-ciprusban.
A Leyland-ciprus a nevét C.J. Leyland angol kertépítőről kapta, aki 1888-ban – a legtöbb forrás szerint elsőként – bukkant rá hat fiatal növényegyedre a wales-i Leighton Hall-ban, majd a Northumberland-beli Haggerston-kastély parkjában felnevelte őket.
Felvetődhet bennünk a kérdés: mit keresett Wales-ben az új faj, amikor egy Kaliforniában és egy Észak-Amerika nyugati partvidékén honos növény kereszteződéséből jött létre? A válasz az óceánokat átszelő hajóutakban és a rajta utazó növénygyűjtők kíváncsiságában keresendő: a két „szülő” a 19. században érkezett a Brit-szigetekre, és nemcsak Wales-ben, de a leírások szerint Írországban is sikeresen kereszteződtek.
De akárhogy is történt, az örökzöld, rendkívül szívós Leyland-ciprust kedvelő honfitársaink örökké hálásak lehetnek a több mint 200 évvel ezelőtti „véletleneknek”.
Kapcsolódó cikkek:
- Mire figyeljünk sövényünk telepítése során?
- Miből legyen sövény? I. rész – lombhullató, pompásan virágzó sövénynövények
- Miből legyen sövény? II. rész – lombhullató sövénynövények
- Miből legyen sövény? III. rész – a kerti korallberkenye és a babérmeggy
- Miből legyen sövény? IV. rész – a nyugati tuja
