A leander hazánk egyik legnépszerűbb dézsás dísznövénye, amely a mediterrán hangulatot csempészi a kertekbe és teraszokra. Bár a növény kifejezetten hosszú életű, a rendszeres szaporítás elengedhetetlen, ha új példányokat szeretnénk nevelni vagy a meglévő állományt megújítani.
A leander szaporítása több módszerrel is lehetséges, ám a leggyakoribb a dugványozás, amely gyors és megbízható eredményt ad. Az őszi-téli teleltetés miatt különösen fontos, hogy a fiatal növények megfelelően megerősödjenek még a hideg idő beállta előtt.
Mikor érdemes szaporítani a leandert?
A szaporítás ideális időpontja a nyár közepe és az ősz eleje, amikor a hajtások már kellően beértek, de még nem fásodtak el teljesen. A június-szeptember közötti időszakban vágott dugványok megfelelő körülmények között gyorsan gyökeret eresztenek. A túl korai, zsenge hajtások könnyen rothadnak, a túl későiek viszont nehezebben indulnak fejlődésnek. Fontos, hogy a növény szaporítására mindig egészséges, kártevő- és betegségmentes anyanövényt válasszunk.
A leander dugványozása lépésről lépésre
A szaporítás legbiztonságosabb módja a hajtásdugvány készítése. Ehhez 10-15 cm hosszú, félfás hajtásokat kell levágni, amelyekről az alsó leveleket eltávolítjuk. A dugványokat vízbe állítva vagy laza, jó vízáteresztő képességű földkeverékbe (tőzeg, perlit, homok) ültetve gyökereztethetjük.
A vízben gyökereztetésnél néhány hét alatt megjelennek a gyökerek, de fontos a víz rendszeres cseréje a rothadás elkerülése érdekében. A földbe ültetett dugványoknál a magas páratartalom és a 20-25 °C közötti hőmérséklet biztosítja a legeredményesebb gyökeresedést.
Vízben vagy földben gyökereztessünk?
Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai. A vízben gyökereztetett dugványok gyökerei gyorsan megjelennek, de érzékenyebbek az átültetéskor. A földben nevelt példányok lassabban indulnak, viszont erősebb, ellenállóbb gyökérzetet fejlesztenek, amely jobban alkalmazkodik a későbbi körülményekhez. Tapasztalt kertészek gyakran kombinálják a két módszert: először vízben gyökereztetnek, majd a megerősödött gyökereket óvatosan ültetik át földbe.
Tápanyag és gondozás a gyökeresedés idején
A dugványok az első hetekben rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra. A földben gyökereztetett hajtásokhoz nem szükséges tápoldatot adni, de a gyökeresedés után enyhe, káliumban és foszforban gazdag oldat segíti a fejlődésüket. A közeg legyen folyamatosan nyirkos, de ne pangjon a víz, mert az gyökérrothadáshoz vezethet. A levelek rendszeres permetezése párásabb mikroklímát teremt, ami elősegíti a gyökerek képződését.
Szaporítás magról: ritkább, de lehetséges
A leander magról is szaporítható, bár ez jóval hosszabb és kevésbé kiszámítható folyamat, mint a dugványozás. A magvetést tavasszal célszerű elvégezni, meleg, világos helyen, laza földkeverékbe. A kikelt palánták lassan fejlődnek, virágzásukra gyakran éveket kell várni. Emiatt a magról való szaporítás inkább nemesítési célokra vagy különleges fajták fenntartására alkalmas.
Teleltetésre való felkészítés
A frissen szaporított leanderek különösen érzékenyek a hidegre, ezért fontos, hogy időben megerősödjenek. Az ősszel gyökereztetett dugványokat mindenképpen fagymentes helyen kell teleltetni, 5-10 °C körüli hőmérsékleten. A fiatal növények vízigénye teleltetéskor mérsékelt, a túlöntözés kerülendő. Tavasszal fokozatosan kell őket hozzászoktatni a kinti körülményekhez, mielőtt végleg kihelyezzük a szabadba.
Képek: Pixabay.