Hogyan védjük meg a kertünkben élő madarakat a macskáktól?

A madárbarátok nem szívelik a szabadon élő házi macskákat. Bár a méltán népszerű bújós kis jószágok nem feltétlenül veszélyesebbek, mint bármely más ragadozó, de jelentős egyedszámuk miatt komoly problémát jelentenek a hobbikertekben. Természetesen nem szeretnénk démonizálni a macskákat, hiszen sok macskabarát egyben madárbarát is, akik egyszerre szeretnék megvédeni a kertjükben élő madarakat és biztosítani a cicáik számára szükséges napi mozgásmennyiséget. Éppen ezért összegyűjtöttünk néhány tippet arra vonatkozóan, hogyan lehet a kertet macskabiztossá tenni, és azt is elmagyarázzuk, hogyan lehet a szőrös kis kedvenceinket legalább valamelyest leszoktatni a madárfogásról, valamint azt, hogy mit tehetünk a cicáktól megmentett madarakkal.

Védjük a madáretetőt

Legyen szó akár a saját macskánkról, akár a szomszéd cicájáról, ha egy kistestű ragadozó rendszeresen a kertben portyázik, az rengeteg stresszt és bizonytalanságot okoz a kertben élő őshonos madarainknak. Különösen igaz ez a költési időszakban, hiszen a fiatal madarak rendkívül könnyű prédák, a madárszülőket pedig a fiókák gondozása közben zavarják a ragadozók, mert miattuk folyton kerülő utakon kell a fészekhez repülniük, és a nyugodt táplálékszerzést is akadályozzák.

Az alábbi tippek segítségével megkönnyítheti a vadon élő madarak – macska-lakta kertekben való – életét:

• Biztosítsuk az etetőket és a fészekaljakat: ne tegyük ki az élelmet a földre, helyette inkább függő etetőkben vagy olyan magas elhelyezésű állványokon tegyük ki, amelyeket a macskák nem érnek el. Ugyanez vonatkozik a fészkelődobozokra is; ezeket célszerű egy sima falfelületen, legalább 2 m magasságban elhelyezni.
• Ültessünk kellemetlen szagot árasztó növényeket: A macskákat kellemetlen szagokkal is távol lehet tartani bizonyos (a madarak számára fontos) helyektől. Erre a célra léteznek speciális alom szagtalanítók, de olyan hasznos növények is, mint például az úgynevezett „macskaűző növény” (Plectranthus caninus), amely állítólag több méteres távolságban tartja a macskákat, azonban az emberek számára nem zavaró, mivel szagtalannak tűnik.
• Biztosítsunk menedéket: a sűrű vagy tövissel borított bokrokban a madarak gyorsan védelmet találhatnak a ragadozók elől, sőt a szabadon költő fajok biztonságos fészkelőhelyet is lelhetnek benne.
• Akadályozzuk meg a fára mászást: hogy a macskák ne mászkáljanak a fákon, használjunk speciális drótpántokat, amelyeket a törzsre rögzíthetünk. Alternatív megoldásként ide is ültethetünk szúrós bokrokat, vagy feltekerhetjük a fák köré például szederindákat.
• Ivartalanítás: A szabadban tartott macskák tulajdonosainak arról is gondoskodniuk kell, hogy macskáik ivartalanítva és chippelve legyenek, hogy elkerüljék az ellenőrizetlen szaporodást és a kóborlást. Ezenkívül, ha lehetséges, legalább a márciustól júniusig tartó szaporodási időszakban némileg korlátozhatnák vagy jobban felügyelhetnék a cicáik szabad kijárását.

Le lehet-e szoktatni a macskákat a madárvadászatról?

A macskák vadászösztöne egy olyan ősi ösztön, amelyről nem lehet egykönnyen leszoktatni őket. Bár a házi macskák táplálékszerzés szempontjából nem függnek a vadon élő állatoktól, a vadászat kielégíti mozgásigényüket és játékszükségletüket, ami rendkívül fontos a ragadozó macskák lelki egészsége szempontjából. Aki tehát aktívan megpróbálja lebeszélni a macskáit a vadászatról, hosszú távon nem tesz jót velük. Ehelyett azonban megpróbálhatja másképp kielégíteni a vadászösztönüket azzal, hogy maga is játszik velük, és különféle játékokkal lefoglalja őket. Ez csökkenti a vadászösztönük intenzitását és elégedettséggel tölti el a macskákat.

A macska élő madarat hoz: mi a teendő?

• Ha sikerül kiszabadítania egy vadon élő madarat egy házi macska karmai vagy fogai közül, először is tájékozódjon az állapotáról. Ha a madár nem repül el azonnal és apatikusnak tűnik, de nincsenek külső sérülései, akkor egy sötét, csendes helyen lévő, légzőnyílásokkal ellátott dobozba kell helyezni. Gyakran előfordul, hogy a madarak ilyenkor sokkos állapotba kerülnek és pihenésre van szükségük a felépüléshez.
• Ha az állat elkezd mozogni és megpróbál elrepülni, akkor engedje szabadon.
• Ha azonban az állat még több óra elteltével sem épült fel, vagy ha rögtön az elején külső sérüléseket vagy törött végtagokat észlel, akkor forduljon állatorvoshoz, madármenhelyhez vagy megfelelő nevelőotthonhoz. A sérült madarak gondozása ugyanis szakértelmet és tapasztalatot igényel, és amatőrök kezében – még ha jószándékúak is – általában rosszul alakul. Mivel a madár legkisebb sérülései is lehetővé tehetik a macska nyálából származó baktériumok bejutását, nagyon fontos, hogy felkeressen egy madarakkal foglalkozó állatorvost, aki antibiotikumot tud beadni a madárnak, és megakadályozhatja, hogy a dolgok rosszabbra forduljanak.