Az európai erdei fajok csaknem egyharmadának életben maradása az öreg fáktól és a holtfa jelenlététől függ. A holtfa élőhelyet, menedéket és táplálékforrást biztosít az odúlakó madaraknak, denevéreknek és egyéb emlősöknek. Különösen fontos a kevésbé feltűnő, de többségben lévő erdőlakók számára. Ilyenek például a rovarok, a gombák, zuzmók és mohák.
A holtfa és a hozzá kötődő biológiai sokféleség kulcsszerepet játszik az erdőben zajló biológiai folyamatok fenntartásában (pl. anyag- és energiaforgalom, termőhely stabilizáció, regeneráció, széndioxid-megkötés), amelyek nélkülözhetetlenek az erdő fatermőképességének és környezetvédelmi szolgáltatásainak biztosításához is.
Három természetes referenciának tekinthető bükkös rezervátumban az átlagos holtfa mennyiségek az alábbiak: Bükk (őserdő) – 175 m3/ ha, Mátra (Kékes- Észak) – 106 m3/ha, Aggteleki-karszt (Alsó-hegy) – 40 m3/ha.
A holtfa nem olyan többlet érték, amely jó, ha van, de akkor sem történik semmi, ha nincsen, hanem az erdő működéséhez szükséges alapvető alkotóelem. A természetes erdő ökológiai folyamataiban öt fő szerepe van:
- Fenntartja az erdő produktivitását azáltal, hogy szerves anyagot, nedvességet, tápanyagot és az újulatnak mikroélőhelyet biztosít.
- Élőhelyet ad azoknak az élőlényeknek, amelyek a holt faanyagot vagy a fák elhalt üregeit használják táplálkozó- vagy élőhelyül, fontos szerepe van az erdők önszabályozásában is.
- Az erdei vízfolyásokban és állóvizekben felhalmozódó holtfa speciális víztereket alakít ki, amelyek számos vízi élőlénynek szolgálnak élőhelyül.
- Viharok, heves esőzések és más éghajlati szélsőségek esetén megakadályozza a talajeróziót, stabilizálja a felszínt, a vízfolyásokban lassítja a víz levonulását (ezáltal csökkenti az árvízveszélyt).
- Hosszú távú szénraktárnak tekinthetők, ezáltal mérsékelik a növekvő szén-dioxid koncentráció éghajlati hatását.
Forrás:
https://wwf.hu/public/uploads/toltsdle/Holtfa_online_fin.pdf
