A téli időszak egyik kérdése mindig a betárolt termények megtartása és kártevőktől, kórokozóktól való védelme. Míg egy burgonyánál, kukoricánál, káposztafélénél a rágcsálók miatt kell aggódni a pincében, addig a bab és borsóféléknél a zsizsikektől a szekrényben vagy a kamrapolcon.
Éppen ezért mai témának a hüvelyesek betárolását hoztam, hiszen mindannyian találkoztunk már zsizsikkel a konyhaszekrényben vagy a kamrapolcon, amit utána nagy bosszúság és sok takarítás után tudtunk kiebrudalni csak a kamrából. Ez a bosszantó kártevő bekerülhet egyébként akár boltban vett babfélékkel is, nem feltétlen mi hoztuk be a kertből.
Forró sütő mindent megold
Még nagymamai tanács volt, hogy bármilyen borsót, babot betárolunk szárazon, előtte menjen a forró kemencébe tepsibe kiterítve, vagy a modernebb időkben már a forró sütőbe. A sütőben a kártevők a hő hatására elpusztulnak, és így miután kihűlt a szárazbab már mehet is légmentesen lezárt nejlonzsákba vagy nagy befőttesüvegekbe. Mindenképpen várjuk meg viszont, míg teljesen kihűlnek a szemek, hogy ne tudjon betároláskor lecsapódni a pára a zacskón vagy üvegen belül, mert akkor megpenészedhet a teljes termény.
Mélyhűtőt neki!
Bár a jelenlegi energiaárak miatt ritkán választom a mélyhűtőben tárolást, de ha nem a forró levegő, akkor a rettentő hideg az, amivel az ilyen tárolási kártevőket likvidálni lehet. A kifejtett babot, borsót bezsákoljuk és télire nem a kamrapolcon, hanem a mélyhűtőben találunk neki helyet. Így amikor szükségünk van rá, csak előkapjuk a babot vagy borsót és már mehet is a levesbe főni. Nem mellesleg fagyasztás után jobban, gyorsabban is fog megfőni, ami akár előny is lehet.
Kamrapolcra félkészen konzervként
Ha sem szárazon, sem mélyhűtve nem raknánk el, mert kevés időnk van alapvetően főzni, akkor készítsük elő, hogy konzervként elrakhassuk.
A babokat háromnegyednyire főzzük meg, hogy még a babhéj ne váljon le a szemekről. Forró sós vízben megfőzve, a főzőlevet leöntve csak a babokat tegyük a befőttesüvegekbe. Ezt követően forraljunk újabb adag sós vizet, csipet citromsavval (hogy savas irányba toljuk picit a pH-t, így jobb lesz a tartósítás) és merjük rá léként a babokra, majd zárjuk le az üvegeket! Aki biztosra akar menni tartósítószert is használhat, de mi nem szoktunk. Szárazdunsztolással lassan kihűlnek az üvegek, közben rászívja a kupakot is a vákuum és már mehet is a kamrapolcra. (Egy literre 10 g sóval számolunk általában, fele annyival mint a fermentálásnál a brine.)
Így amikor télen babra lenne szükségünk, akkor már egy előfőzöttből dolgozhatunk, lecsökkentve ezzel a konyhában töltött időnket is.
