Mindenhonnan azt halljuk, hogy ültessen mindenki fát, sokat, jó sokat. De vajon bármilyen fát ültethetünk és ugyanúgy jót teszünk? Aligha. A faültetés egy felelősségteljes dolog, nem ad hoc jelleggel történő folyamatnak kellene lennie.
A legutóbbi fakitermeléssel kapcsolatos rendelkezések nagy felbolydulást okoztak az országban, nem is csoda, hiszen a természetes és telepített erdők kérdéséről van szó, és azok jövőjéről, mely erősen kihat a természet egyéb egységeire, az állatvilágtól egészen a legkisebb mikroorganizmusokig, de még ránk, emberekre is hatással van. Rögtön el is indultak a favédő megmozdulások és ezzel együtt az „Ültess fát” mozgalmak, de szakvezetés nélkül szakemberként ezt kicsit hátránynak is látom amellett, hogy valójában a cél jó és nagyon is nemes.
Melyek a faültetés érvei és ellenérvei?
Több országban komolyan veszik az ültethető fák listáját, mert tudják a szakemberek is, hogy adott fajokból komoly inváziós faj is lehet rövid idő alatt. Közben hazánkban még mindig terjed a papíreperfa-, a császárfa– és akácültetési lelkesedés, pedig számos endemikus, vagy legalább kevésbé problémás fajt is fel lehetne tenni az ültetendők listájára.
Egy szakszerűtlenül végzett faültetés lehet akár káros is, bár ha a levegőtisztaságot nézzük nyilván ez sokkal több összetevős dolog, minthogy jó vagy rossz. De nézzük ökológiai oldalról.
Akinek volt már ecetfája, papíreperfája a kertben, az tudja miről beszélek. Más növények rovására igen gyorsan terjednek, gyökérsarjakról is feljönnek a talajból és hamar faként mutatkoznak, mellette vonzzák a gyapjastetveket, de nem is elhanyagolható mennyiségben.
Növényvédelmi kérdést is felvet tehát, hogy egy adott területre milyen fát ültetünk.
A másik része a dolognak, hogy vajon a természetes növényzetet és annak szaporodását hogyan befolyásolja egy-egy agresszívan terjedő növényfaj, jövevényfaj. Saját területeinken látom, hogy ahova betette a lábát a papíreperfa, ott jelenleg már az akácot is szorítja kifelé és szinte teljesen kiirthatatlan lett.
Bárhova ültethető fa, ahonnan kivágtak?
Az egyszerű logika alapján a válasz igen. De nézzük meg jobban. Egy erdőben komoly biológiai egyensúly áll fent addig, míg maga az erdő faállománya ott van. Ökológiai oldalról is sok fák gyökerén élő gombafajt, nematódát ismerünk már és a talajban lévő „world wide web” sem elhanyagolható.
Egy hatalmas rendszerbe nyúlunk ilyenkor bele, ami minden egységét érinteni fogja. Sok esetben az aljnövényzet ki is pusztul, mert árnyékigényes volt a lombos fák takarásában, de hirtelen tűző napra kerülve már teljesen más az UV-érték, más a napsütéses órák száma és mértéke, más a kitettség, más a mikroklíma is. Tehát egy kivágott erdő helyére hozzáértés nélkül nem olyan könnyű új fákat telepíteni. Többek között a begyökeresedés sem lesz olyan egyszerű, hiszen a napsütésre kitett fák rendszeres öntözést fognak igényelni a telepítés évében és akár utána még pár évig, amíg a gyökérzet el nem éri a talajrétegben a számára értékes vízréteget vagy a nagyobb kapillárisokat.
Kidobott szilvamag az ablakon
Egyes országokban nagy szokás, hogy az utak mentén telis-tele vannak gyümölcsfákkal, eldobált magvakból vadon kelve. A történethez az is hozzátartozik, hogy ezekben az országokban az utak mentén való karbantartási munkák is másképp néznek ki. Gondoljunk csak bele, hogy egy magról kelt fa, vagyis épp még csak csemete évente kétszer kap egy erősteljes fűnyírást! Bizony az első pár évben ezeken a felületeken másképp kellene a területet is kezelni, hogy valóban fává nőhessenek a magvakból kelő növénykezdemények. Tehát az elv nem lenne rossz, csak más szemléletű közterületfenntartásra lenne hozzá szükség, hogy legyen is belőle valami.
Ha viszont házikertben játsszuk el ezt a magvetést, akkor ott már nagyobb eséllyel lesz sikerélmény is a végén, de így is évekbe telik, mire a magból értékelhető fa lesz.
