A dísznövény-kereskedelemben és a kerttervezésben gyakran találkozhatunk gyorsan terjedő, látványos növényekkel, amelyek első pillantásra igénytelennek és hasznosnak tűnnek. Azonban ezek közül számos faj inváziósnak minősül, ami azt jelenti, hogy képesek kiszorítani az őshonos növényzetet, megváltoztatni az ökológiai egyensúlyt, és hosszú távon károkat okozni a természetes élőhelyekben.
Ezeket a növényeket nemcsak nagy területeken, hanem kiskertekben sem tanácsos ültetni, hiszen onnan is könnyen kijuthatnak a környezetbe – akár magról, gyökérről, vagy széllel, vízzel továbbhordva.
Mitől lesz egy növény inváziós?
Az inváziós fajok jellemzője, hogy rendkívül gyorsan szaporodnak, kevés gondozást igényelnek, és a legtöbb esetben hiányoznak azok a természetes kártevők és betegségek, amelyek eredeti élőhelyükön korlátoznák a terjedésüket. Emiatt versenyelőnybe kerülnek az őshonos növényekkel szemben, elnyomják azokat, és végül akár teljesen kiszoríthatják a természetes fajokat.
Gyakori inváziós növények, amelyeket kerülni kell
Japán keserűfű (Fallopia japonica)
Gyors növekedésű, rendkívül erőteljes gyöktörzsekkel rendelkező faj, amely képes áthatolni akár az aszfalton is. Dísznövényként gyakran ültették, de ma már az egyik legnehezebben irtható inváziós növényként tartják számon. Gyökerei több méter mélyre is lenyúlhatnak, és új hajtásokat hoznak még a legkisebb darabjaiból is.
Aranyvessző (Solidago canadensis, Solidago gigantea)
Az Észak-Amerikából származó aranyvesszők sárga virágai ősszel látványosak, de közben elnyomják a körülöttük élő növényzetet. Magjaik messzire repülnek, gyöktörzsről is gyorsan terjednek, és rövid idő alatt teljes területeket borítanak be.
Bálványfa (Ailanthus altissima)
Egykor városi fásításra is használták, mert jól tűri a szennyezett levegőt, de mára az egyik legagresszívebb inváziós fafajjá vált. Gyors növekedése és sűrű sarjképzése miatt elnyomja az őshonos fákat, emellett allelopatikus anyagokat is termel, amelyek gátolják más növények csírázását.
Süntök (Echinocystis lobata)
A látványos, fehér virágú, futónövény díszítőértéke miatt kedvelt, ám természetes vizek mentén hatalmas zöld tömeget képez, beborítva a fákat és bokrokat. Gyorsan nő, magvai pedig messzire jutnak, így könnyen elvadul. Bár hazánkban még nem túl gyakori, egzotikumokkal foglalkozó kertészetekben találni, de legyünk vele óvatosak!
Kínai iszalag (Clematis vitalba)
Látványos virágai miatt sok kertben megjelent, de természetes élőhelyeken is gyorsan terjed. Fás szárú kúszónövény, amely fojtogató módon benövi a fákat, és akár egész facsoportokat is elpusztíthat.
Gyalogakác (Amorpha fruticosa)
Vízpartokon, ártereken különösen veszélyes, mivel sűrű bokros állományt képez, elnyomva minden más növényt. Kiskertben sem ajánlott, mert gyökérről sarjadzik, és rendkívül nehéz kiirtani.
Miért nem ajánlott ültetni őket kiskertbe sem?
A legtöbb inváziós növény könnyen kijut a kertből – akár a madarak, a szél vagy a víz útján. Egyetlen elhanyagolt tövük is képes újra elszaporodni, és onnantól a környező természetes élőhelyeken a visszaszorításuk szinte lehetetlen. Az inváziós fajok nemcsak a növényvilágot, hanem az állatvilágot is veszélyeztetik, hiszen átalakítják az élőhelyet, megváltoztatják a tápnövények arányát, és ezzel az ökoszisztéma egészét felborítják.
Mit ültessen helyettük?
Szerencsére ma már számos őshonos vagy nem inváziós dísznövény közül választhatunk, amelyek hasonlóan mutatósak, mégis biztonságosak. Az őszi napfényvirág (Helenium autumnale), a kasvirág (Echinacea purpurea) vagy a levendula (Lavandula angustifolia) mind remek alternatíva lehet az aranyvessző vagy más gyorsan terjedő fajok helyett.
Az inváziós növények ültetése – még kiskerti környezetben is – komoly ökológiai kockázatot jelent. Bár sokuk díszes és igénytelen, a természetre gyakorolt hatásuk hosszú távon káros. Érdemes ezért felelősen választani, és inkább az őshonos, környezetbarát növényfajokat előnyben részesíteni.
A tudatos kertészkedés nemcsak a saját kert szépségét, hanem a tágabb környezet egészségét is szolgálja.
Kiemelt kép: Pixabay
