Mulcsozzon okosan: a talaj takarása aranyat ér

A kerti mulcsozás során tehát a növényeink köré helyezünk szerves vagy szervetlen anyagot, amellyel csökkenthetjük az öntözés gyakoriságát, mérsékelhetjük a hőingadozást, és kedvező feltételeket teremthetünk a talajélet számára.

Milyen mulcsot használjunk?

A szerves mulcsok közé tartozik a fűnyesedék, a szalma, az avar, a fakéreg, a komposzt vagy az aprított gally. Ezek idővel lebomlanak, és tápanyagot is szolgáltatnak a talajnak.

A szervetlen mulcsok – például kavics, agroszövet vagy murva – főként díszkertekben, járda- és ágyásszegélyeknél hasznosak, mivel tartósabbak, de nem javítják a talaj szerkezetét.

Tipp: kerüljük a túl friss fűnyesedéket, mert melegedés közben rothadhat, és oxigént von el a talajtól. Inkább kicsit szárítsuk meg, mielőtt kiszórjuk!

Mikor és hogyan mulcsozzunk?

Tavasszal, miután a talaj felmelegedett, és a növények már kihajtottak – ilyenkor érdemes a gyommentes, nedves földre egy 5-10 cm vastag mulcsréteget teríteni.

Nyáron segít a párolgás csökkentésében, és védi a gyökereket a túlmelegedéstől.

Ősszel is hasznos lehet – különösen évelők, gyümölcsfák és zöldséges ágyások körül –, mert szigetel, és javítja a téli talajállapotot.

Ne takarjuk be közvetlenül a növények tövét – hagyjunk pár centis szabad sávot, hogy ne okozzunk rothadást vagy gombásodást!

A láthatatlan előny: mulcs és talajélet

A szerves mulcs táplálja a gilisztákat, mikroorganizmusokat, fokozza a humuszképződést, és hosszú távon porhanyósabbá és tápanyagban gazdagabbá teszi a talajt. Az így kialakuló élő talaj jobban visszatartja a vizet, ellenáll a szélsőségeknek, és kevesebb gondozást igényel.

Végeredmény: dolgozzon helyettünk a talaj!

A mulcsozás nemcsak a profi kertészek titka – bárki alkalmazhatja, akár egy konyhakertben is. A jól megválasztott és megfelelően alkalmazott mulcs:

• vizet spórol,
• javítja a talajt,
• visszaszorítja a gyomokat,
• és egészségesebb növényeket eredményez.

^{Képek: Pixabay.}