A cirok Franciaországban

A vetőmag-előállítók alapvető érdeke, hogy a ciroktermesztés föllendüljön és mennyiségben elérjen egy olyan kritikus küszöböt, ami fölött érdemi keresletnövekedésre lehet számítani a vetőmagpiacon és értelemszerűen a szemescirok-fölvásárlásban, valamint a cirok zöld és tartósított tömegtakarmányként történő fölhasználásában. Ennek előmozdítása érdekében hozta lére az FNPSMS azt a promóciós platformot (Sorghum ID), aminek egyik célja a (francia) ciroknemesítés és vetőmag-előállítás külföldi piaci pozícióinak erősítése, hangsúlyosan Közép-és Kelet-Európában, valamint a FÁK-országokban, továbbá a Közel- és Közép-Keleten. A platform tevékenységének részét képezi, hogy a célpiacot jelentő országokból meghívja a szakmai sajtó képviselőit a francia cirokágazat eredményeinek bemutatására, az érdeklődés fölkeltésére és általában a cirok, mint kultúra fontosságának érzékeltetésére. E munka keretében 2018 őszén egyszerre több külföldi újságíró-csoport is Franciaországba látogatott, mindegyiknek „személyre szabott” programot állítottak össze a Sorghum ID munkatársai. A magyar delegáció célpontja Toulouse és környéke volt.

Szemescirok-nemesítés az RAGT kísérleti telepén Délnyugat-Franciaországban – fontos szempont a koraiság és az abiotikus stressz-tűrés

Nemesítés és vetőmagtermesztés – az RAGT

A francia ciroktermesztés egyik emblematikus szereplője az RAGT, ami 2019-ben ünnepli fönnállásának századik évfordulóját. A név eredetére már kevesen emlékeznek, a betűk azokat a földrajzi egységeket jelölik, ahol annak idején a cég tevékenységét elkezdte (Rouergue, Auvergne, Gévaudan, Tarnais). A ma részvénytársaságként működő céget annak idején aveyroni gazdák hozták létre, ma a tevékenysége két fő területre fókuszál:

• beszerzés a tagoknak, ez az eredeti működési területen folyik ma is,
• valamint az 1950-es években indított vetőmagtermelés a nemesítéstől a szaporításon át a forgalmazásig.

Az RAGT ma nagyjából 1.200 dolgozót foglalkoztat, elsősorban Európában és Kelet-Európában aktív, de már jelen van Kínában, Dél-Amerikában és Ausztráliában is. A vetőmag-divízió az RAGT esetében különleges, mert nagyon sok növényfajjal – szám szerint huszonhattal – foglalkoznak és 39 különböző nemesítési programjuk fut, ebből legnagyobb számban (7) a kukoricával kapcsolatos. A fő növényfajok között van természetesen a kukorica, a cirok, a napraforgó, a repce, a lóbab, a szója, különböző kalászos gabonák, mindenféle takarmánynövény, gyepalkotó fajok. Sőt nemcsak önmagukban kínálják a különböző fajokat és ezen belül fajtákat, hanem egymást kiegészítő rendszerekben.

A teljes létszámból a vetőmag-előállítás és -nemesítés kb. 800 főt alkalmaz, ebből a kutatásban 300 fő dolgozik, a többi 500 a szaporításban és a kereskedelemben tevékenykedik. Szintén sajátos kivétel, hogy a vetőmagot általában viszonteladókon, disztribútorokon keresztül, nem pedig közvetlenül a termelők felé értékesítik, de természetesen vannak saját áruházaik is, ahol közvetlenül tőlük is lehet rendelni. A vetőmagágazat éves árbevétele 280-290 millió euró (korábban volt olyan év, amikor ez a 300 millió eurót is meghaladta) ennek 15%-át forgatják vissza a kutatásba. 19 kutatóállomásuk van, zömmel Franciaországban, de működtetnek ilyet Németországban, Magyarországon (Mezőfalva), Ukrajnában, sőt Európán kívül is vannak kísérleteik, ám harmadik országban nemesítési programot egyelőre nem folytatnak.

A ciroknemesítés szempontjából a legfontosabb a délnyugat-franciaországi ’La Cortade’ telep, itt 25 állandó munkavállaló dolgozik, ám akár 150 idénymunkást is fölvesznek, ha a munka ezt kívánja. Az állomást a hetvenes években hozták létre, akkor kezdték fejleszteni, amikor a Dekalbbal közösen kezdtek dolgozni kukorica-, napraforgó- és ciroknemesítésben. A telepen nemcsak a cirokprogram folyik, hanem a hétből két kukoricanemesítési program is, amik közül az egyik kifejezetten a magyar piacot célozza meg a szárazság-rezisztenciára történő szelekcióval. Ide köthető a szójaprogramjuk, sőt az ukrán piacot célzó napraforgó-nemesítési program is, összességében pedig elmondható, hogy itt állítják elő a teljes kukorica- és cirokprogram kísérleti hibridjeit. Az infrastruktúra része négy labor: vetőmagminőség-vizsgáló, növénykórtani, az egyre bővülő biotechnológiai és egy biometriai labor, ami a fenotípusos és genotípusos adatokat dolgozza föl.

A cirok esetében az RAGT az 1970-es évektől DEKALB anyagokat adaptált az európai piacra, ami egészen a kilencvenes évekig tartott, ám amikor az ezredforduló táján a Monsanto fölvásárolta a Dekalbot, fölmondták a partnerséget és saját irányítás alá vonták a teljes nemesítési programot. A cég elsősorban az európai piacot célozza meg cirok hibridjeivel, ideértve Oroszországot és Ukrajnát is: az egyik ukrajnai kutató állomás például az Azovi-tenger közelében van, ott tesztelik a Franciaországban előállított anyagot a teljes európai piacra. A mai versenyben elengedhetetlen, ezért vannak területeik Chilében és Mexikóban generációgyorsításra (amiket szükség esetén igénybe tudnak venni vetőmagtermesztésre is). Természetesen nem egyedüli szereplői a cirokvetőmag-piacnak, a szintén francia EURALIS például egész Európában versenytárs, míg a Semences de Provence és a Caussade Semences elsősorban franciaországi konkurenciát jelent. Külföldön az Advanta az egyik nagy kihívójuk, de jelen van a piacon a KWS is. Az RAGT-nél cirkot két-két helyen vizsgálnak Romániában és Ukrajnában, egy helyen Németországban – elsősorban olyan hibrideket állítanak elő, amik mindenféle termőhelyen termelhetők, termésük pedig az extenzív 4 tonnától az intenzív 10 tonnáig változhat hektáronként.

A nemesítési kritériumokat a piaci igények határozzák meg, 80% a szemescirok, 20% a silócirok aránya a fajtakínálatban – ez utóbbi csoport biomassza előállításra is használható, ebben a szegmensben egyik versenytársuk a KWS. A silócirok-nemesítésben az emészthetőség javítását célzó munka valójában megfelel a metanizációs használhatóságnak is, így nem véletlen, hogy ezen hibridek a biogáz-előállításhoz is jó alapanyagot adnak.

Napjainkban természetesen elsődleges fontosságú és általános szempont minden hibrid esetében, függetlenül a hasznosítási iránytól, a szárazságstressz-rezisztencia, valamint a betegség-ellenállóság, míg egyes tulajdonságok inkább piacfüggők: az olasz, ukrán és orosz piac például inkább a fehér szeműt keresi. Nagyon fontos a tannintartalom kérdése, az RAGT anyagai teljesen mentesek a tannintól. A silócirok esetében főleg a hektáronkénti hozam, a koraiság és az emészthetőség számít fajtától és hasznosítási iránytól függően, Délnyugat-Franciaországban például 12-18 tonna szárazanyag/hektár érhető el. Mivel a mag beltartalmi tulajdonságai nem sokban különböznek a kukoricától, ezért jól helyettesíthető a kukorica cirokkal.

Általában igaz, hogy a gazdálkodó azért vált kukoricáról cirokra, mert jobban tudja kezelni a vízhiányos időszakokat – délen például gyakran előfordul, hogy a vízhiány miatt öntözési korlátozásokat vezetnek be vagy egyáltalán nem lehet öntözni, ezért ebben az országrészben jobb a cirok, mint a kukorica. Mivel a cirok eredetileg Kelet-Afrikából származik, ahol eleve jól kell viselnie a vízhiányos állapotokat, a legfontosabb, hogy a virágzás utáni aszályos helyzeteteket jól át tudja vészelni. Az RAGT nemesítői ezen a területen (is) igyekeznek még jobb eredményeket elérni, ezért arra törekednek, hogy a növény lehetőleg a vegetációs időszak végéig zöld maradjon, ez viszont nem mindig korrelál a hozamnövelésre történő szelekcióval – a kettőt lehetőség szerint összhangba kell hozni. Viszont nem biztos, hogy mindenütt a vízigény a kukoricáról a cirokra történő átállás oka, Ausztriában inkább az amerikai kukoricabogár miatt váltanak a gazdák, de ez tapasztalható Elzászban is.

A cirok nem versenytársa a kukoricának…

A cirok európai szintű föllendüléséhez nagyon fontos lenne a kontinensre vetített „kritikus szint” elérése, jelen pillanatban Ukrajnával együtt 300 ezer hektárnyi cirok van, ami nagyon kevés. Franciaországban igen kis kultúrának számít, ami számos problémát jelent, mivel mennyiség hiányában nagyon nehéz beilleszteni a fölvásárlási-szárítási-földolgozási rendszerbe. Franciaországot tekintve a kritikus területnagyság 100 ezer hektár lenne, jelenleg azonban csak 50-55 ezer körül van a szemescirok vetésterülete, tehát legalább kétszer ekkora területre kell növelni, hogy érdemi föllendülést lehessen remélni. A kilencvenes évek elején már elérte a vetésterület 100 ezer hektárt, ám ez újra csökkenni kezdett, mivel a fajták nem voltak kellő mértékben a helyi körülményekhez adaptáltak, leginkább nagyon későn lehetett őket betakarítani, ami már egyértelműen a minőség rovására ment. Sokan a gyomirtási problémákat hangoztatják fő akadályként – tény, hogy a gazdák szinte egybehangzó véleménye szerint ez jelenti a sikeres termesztés kulcsát –, de ezek is kezelhetők egy jól megtervezett vetésváltással, nem minden áron a gyomirtó szerekben kell a megoldást keresni. Nagyon nagy szerepe van a kamarai és szövetkezeti szaktanácsadói hálózatnak, mivel a termelők és fölhasználók célzott és alapos tájékoztatásával viszonylag gyorsan növelhető lenne a vetésterület. Természetesen az viszont nem szerencsés, ha kellő ismeret nélkül vág bele valaki ebbe a kultúrába – az említett kamarai és szövetkezeti tanácsadók föladata az, hogy ebben segítsenek, a probléma akkor jelentkezik, ha nekik maguknak nincsenek meg a szükséges szakmai ismereteik.

A cirok nem versenytársa a kukoricának, hanem kiegészítője – vallják Franciaországban, ahol 3,9 millió ha kukorica és 50 ezer ha cirok van –, ha megdupláznák a cirok vetésterületét, akkor sem befolyásolná érdemben a kukorica helyzetét. Hasonlóan a szegedi Gabonakutató nemesítőihez, úgy tartják, elsősorban azokat a területeket érdemes a cirokkal megcélozni, ahol nem lehet kukoricát valóban jó gazdasági eredménnyel termelni. Az RAGT-nél csak hibrideket állítanak elő és forgalmaznak, tapasztalataik szerint a hibridhatás nagyon jól érvényesül ennél a fajnál, ezért nem is éri meg konvencionális fajtákat előállítani, szaporítani és természetesen termelni sem. Kutatóik a kísérleti hibridek négyötödét az első próba után már nem használják a továbbiakban, különösen akkor, ha teljesítményben nem érik el a kontrollt. Évente 7-8 új anya és apavonalat állítanak elő, ám ellentétben az Advantával vagy a Dupont-nal nem foglalkoznak herbicid-rezisztens hibridek előállításával.

Tenyészkert az RAGT-nél

A piac egyre inkább a fehér magvú fajtákat kedveli és keresi, a nemesítés során – ami elsősorban az újabb és újabb szülővonalak előállítását jelenti – ezt mindenképpen figyelembe kell venni, ahogy az egyöntetű érést is, ez utóbbi a termelőknek nagyon fontos szempont. Az RAGT-nél a nemesítési munkában általában nyolc generáció szükséges egy új szülővonal előállításához, ezt elsősorban azzal tudják gyorsítani, hogy minden második generációt ellentétes évszakban Mexikóban vagy Chilében termesztenek ki.

A koraiságra nemesítésben az egyik apavonaluk a referencia, ami a Franciaországban – és általában az európai piacon – még biztonsággal történő betakarítás időpontját képviseli. Ha ehhez képest 5-7 nappal későbbi érésű vonalat kapnak, akkor ezt már nem használják a továbbiakban), mivel minden valószínűség szerint nem kapnának vele piacképes hibridet, sokkal inkább arra törekednek, hogy a referencia-vonalhoz képest körülbelül egy héttel korábbi érésű vonalakat állítsanak elő. Általánosságban fogalmazva pedig az mondható el az RAGT nemesítési stratégiájáról, hogy a cél egyértelműen az európai piac, legyen szó érésidőről, terméshozamról és szemszínről. Silócirok esetében törekedniük kell arra az ideális lignintartalomra, ami már kellő szálszilárdságot biztosít, de még nem rontja túlzottan az emészthetőséget.

2018-ban a tenyészkertet a szélsőségesen csapadékos időjárás miatt csak jelentős késéssel, május 7-9. között tudták elvetni, de a későbbi meleg időjárásnak köszönhetően az állomány behozta a lemaradást. A nagyon korai érésű hibrideknél 350-400 ezer növény/hektár tőszámot javasolnak (különösen, ha csak 40 cm-es sortávval vetnek). Kísérleti körülmények között, öntözés nélkül 250 ezer, öntözve 300 ezer növényt vetnek hektáronként, a sortávolság 60 centiméter, silóciroknál az alkalmazott tőszám 180-220 ezer/ha. A vetésforgóban ügyelni kell arra, hogy kukorica után lehetőleg ne kerüljön (mivel ez komoly gyomosodási problémákat jelenthet), elő- és utóveteménye sokkal inkább kalászos gabona legyen, de hasznos lehet a napraforgó beillesztése is a vetésforgóba.

Amennyiben a vonalak keresztezésével kapott hibridek fajtabejelentésre érdemesek, ennek megtörténtével egy időben megkezdik az apa- és anyavonal fölszaporítását, valamint a már gazdasági célra szolgáló vetőmag előállítását is, hogy a fajtaelismerés pillanatában már kellő mennyiségben álljon rendelkezésre vetőmag. A szülővonalak fölszaporításánál ez az időszak az, amikor az utolsó tisztításokat el kell végezni, az esetleges idegen egyedeket ki kell venni.

Hibrid szemescirok vetőmag-előállító tábla Bournazel település közelében – a cirok sosem lesz versenytársa a kukoricának, de nagyon jól ki tudja azt egészíteni

Cirokvetőmag-termesztés a gyakorlatban: a Ricard-gazdaság Tarn megyében

A Bournazel település közelében található, 98 hektáros Ricard-gazdaság vetőmagtermesztésre és húsmarha-tartásra szakosodott, éves árbevételében általában közel azonos súllyal szerepel a növénytermesztés és az állattartás. A vetőmagot az RAGT számára termeli; a cég a neki dolgozó gazdák kiválasztásánál két szempontot helyez előtérbe: a gazdálkodó magas szintű szaktudását és az adott terület pedoklimatikus adottságait, ez a két tényező együttesen jelent garanciát a vetőmag kiváló minőségére. A gazdák a virágzás idején napi szinten ellenőrzik a táblákat és szükség esetén nem csak az idegen fenotípusú egyedeket távolítják el, hanem – mivel a vetőmag-előállítás során az RAGT a cms1 hímsterilitást alkalmazza – a fertilisnek tűnő anyanövényeket is. A virágzás befejeztével az apavonalakat kivágják, hogy ezzel is csökkentsék az esetleges keveredés lehetőségét. A vetőmagtermő tábla kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy kifejezetten napos, száraz levegőjű terület legyen, ahol az időjárás rendszerint hosszú vénasszonyok nyarát is ígér – ezek együttesen biztosítják ugyanis azt, hogy az érés körüli, megbetegedésre való hajlamot közömbösíteni lehessen. Amennyiben nincs komolyabb növény-egészségügyi probléma, a betakarítást 18-20%-os szemnedvességnél végzik, ennél nagyobb víztartalomnál – különösen kimondottan meleg napokon és messzebbre történő szállításnál – nem szabad vágni, mert „megfő” a mag, mire a vetőmagüzembe megérkezik. A jó minőségű vetőmag érdekében a tenyészidőszak során – de különösen a kelés, a bugahányás és a szemkitelés idején – kerülni kell a vízhiányos állapotot, ezért az öntözés lehetősége alapföltétel. A kérdéses gazdaságban az éves átlagos csapadék 400 mm körül alakul, emiatt az idei évben 7-10 naponta 20-25 mm vízadaggal kellett öntözni, gyakorlatilag keléstől – a homogén kelés, az egyöntetű növényállomány ugyanis előföltétele az egyszerre történő virágzásnak. A virágzáskor viszont – hacsak nincs olyan mértékű szárazság – nem javasolt az öntözés, utána viszont szinte kötelező a jó magkitelés és a nagy ezermagtömeg érdekében.

A vetőmag minősége szempontjából nagyon szigorúan veszik, hogy ezer anyanövényből legföljebb öt lehet fertilis, más cirkoktól legalább 200 méteres izolációs távolságot kell tartani, sőt sem ezen belül, sem magán a vetőmagtermő táblán nem fordulhat elő fenyércirok. Kukoricával összehasonlítva a cirok – akár a konvencionális, akár a vetőmag – termesztése nem komplikáltabb különösebben, csak a kezdeti gyomirtásra kell nagyon odafigyelni. Vetőmag-termesztésben egyértelműen „jól fizet”, árutermelésben pedig lényegesen kevesebb vizet igényel, mint a kukorica.

A cirok egyre nagyobb szerepet kap a humán élelmezésben, úgyis mint a gluténmentes sör alapanyaga

Cirok az árutermelésben

Jól illeszkedik a cirok a sokszínű vetésforgóba

Lilian Cassagne Toulouse-tól délnyugatra, a Gers megyei Puylausic település határában gazdálkodik, két tagban összesen 150 hektáron (100 és 50 ha megosztásban), a föld 40%-a saját tulajdon, 60% bérlemény (a bérleti díj ezen a vidéken 200 euró/ha). Öntözési lehetősége nincs, így az aszályos időjárásra hajlamos területen sokkal inkább ki van téve az időjárási szélsőségeknek, mint azok, akik a területük legalább egy részén öntözni tudnak. Ez egyben behatárolja a termelési struktúráját és a gazdasági lehetőségeit is, hiszen a hozamok ebben az esetben kisebbek, mint ott, ahol öntözni tudnak és sokkal nagyobb szerepet kap az okszerű és jó agrotechnika. A vetésforgója sokszínű, világosan kitűnik belőle, hogy igyekszik minél több lábon álló növénytermesztést folytatni (állattartással nem foglalkozik) és kihasználni a vetésváltásban rejlő agronómiai lehetőségeket. A növényvédelmi költségek csökkentése és a környezettudatos gazdálkodás iránti felelősségtudat okán tíz éve részt vesz a szaktárca által meghirdetett ’Écophyto’ programban, aminek eredeti célkitűzése a francia mezőgazdaság által fölhasznált növényvédő szerek mennyiségének felére csökkentése volt. 2018-ban:

• a vetésterület egyötödén termelt szemescirkot (30,5 ha),
• nagyjából 15-15% volt az őszi aestivum-búza és a napraforgó (23 és 20 ha),
• 10-10% a vetőmag-előállítási célú őszi árpa és őszi búza (15-15 ha),
• 12 hektárt foglalt el az őszi vetésű lóbab (8%),
• a hatéves vagy ennél régebbi ugar szintén 12 hektár,
• valamint 10-10 hektárt tett ki az őszi repce és a vetőmagnak termelt őszi durumbúza.

Ciroktermesztéssel a nyolcvanas évek óta foglalkozik, gyakorlatilag azóta, amióta gazdálkodik. Korábban kukoricát is termelt, de öntözés nélkül nagyon oda kellett figyelnie a terület kiválasztására, hogy gazdaságilag megérje a termesztés, sőt voltak saját gépei is – napjainkban már az aratást és a növényvédelmet is bérmunkában végezteti (a kombájnon apróbb változtatást kellett kérnie, hogy a szemveszteség kisebb legyen). Fehér szemű fajtákat 2013 óta termeszt, abban az évben csak rendkívül későn, június közepén tudott vetni, ami az addig termelt vörös szemű fajtáknak már túl késői időpont volt. Akkor az ’Ardito’ fajtát javasolták neki, majd váltott az ’Albanis’-ra (Semences de Provence), ami kiválóan alkalmazkodott az általa művelt területhez, 2018-ban pedig megpróbálkozott az ’Artista’ fajtával is. Ezt talán kissé késői érésűnek tartja, ám tény, hogy csak késve, május végén vetette, lehetséges, hogy a május elejei vetés lenne az optimális. Az általa kipróbált fehér cirkok az olasz fajtalistán szerepelnek, ezekkel korábban sem a szántóföldi kultúrákkal foglalkozó alkalmazott kutatási intézet, az Arvalis, sem más nem végzett alaposabb vizsgálatokat, csak vörös szemű fajtákkal, így a saját vidékére adaptált termesztéstechnológia sem állt rendelkezésére. A vetésforgót úgy állítja össze, hogy lehetőleg egymás után soha ne kerüljön saját maga után ugyanaz a kultúra, ezért a cirok aránya a vetésszerkezetben ne menjen 30% fölé.

Az ’Artista’ előveteménye őszi búza vetőmag-előállítás volt, a tarlót 2017. augusztus elsején 4 l/ha dózisú glifozáttal, az apró szulákkal (Convolvulus arvensis) fertőzött foltokat 1 l/ha dózisú 2,4-D-vel kezelte, majd szeptember 8-án 10-12 cm mélységben a szalmát bedolgozandó tarlóhántást, a hónap végén pedig 25 cm mélyen talajlazítást végzett. Szántás a gazdaságban nincs, véleménye szerint ezzel nagyon sok szerves anyagot lehet veszíteni, a dombos vidéken pedig a talajeróziót jelentősen fölerősíti, a területen és feltalajban maradó növénymaradványok viszont fékezik azt. Sőt, a gazdaságot átszelő árkok, időszakos vízfolyások medre mentén a kötelező háromméteres, gyepesített védőtávolságnál jóval többet, akár 10 métert is meghagy, hogy a domboldalakról lemosódó anyagot megfogja.

A 2017-es év második fele átlagos időjárású, sőt talán kicsit szárazabb is volt, augusztus elsejétől az év végéig 229 mm csapadék hullott. A 2018-as év viszont a sokéves átlagnál sokkal csapadékosabb volt, március végéig 257 mm, csak áprilisban 95 mm hullott. Április elején 2 l/ha dózisú glifozáttal kezelte a területet (megjegyezte, hogy a glifozáthoz csak akkor nyúl, ha mindenképpen muszáj és nincs más megoldás), április 20-án pedig 125 kg/ha dózissal 18-46-os NP-műtrágyát juttatott ki. A vetést 270 ezer szem/ha dózissal május 24-én kezdte és június 2-án fejezte be, a munkát nagyban megnehezítette, hogy a májusban hullott 122 mm csapadék miatt éppen csak rá lehetett menni a 45-60%-os agyagtartalmú táblákra – a kelés viszont nagyon jó, 98%-os volt. A termelő szerint a mélyebb termőrétegű talajokon nagyon jó a 270 ezer körüli növényállomány, a domboldalakon talán kicsit magas. Háromleveles állapotban az először vetett állományoknál június 9-én, az utoljára vetetteknél június 20-án végezte az első gyomirtást 0,6 l/ha Boa + 1 l/ha Spectrum + 0,8 l/ha Sam 40-nel. Június 21-én 110 egységnyi ureát adott ki, kultivátorozást 22-én az első, 29-én pedig a második táblában végzett. Júniusban 92, júliusban 95, augusztusban 32 mm eső esett, ez a rendkívül csapadékos, ugyanakkor meleg időjárás okozhatta, hogy a cirokban korábban sosem tapasztalt gyapottok-bagolylepke–fertőzés (Helicoverpa armigera) volt, ami ellen – sajnos megkésve – 0,1 l/ha dózisú Coragennel védekezett. A kártevő a szemtermés mennyiségi kiesése mellett (egy hernyó/buga esetében 0,6 tonnával kevesebb a hektáronkénti termés) minőségi kárt is okoz, mivel a bugák megfeketednek és értelemszerűen elszíneződnek az egyébként fehér szemek is, így a termelő eleshet a szín után járó minőségi felártól. A szaktanácsadás hiányának elég banális, de Franciaországban egyáltalán nem meglepő oka volt: a szaktanácsadó(k) és a növényvédelmi előrejelző(k) is szabadságon volt(ak), így nem jött időben riasztás sem. Egy-egy ilyen védekezésnél egyébként, mivel mindenképpen bérmunkában kell elvégeztetnie, speciális hidas traktorral, csak a gépi munka díja 25-30 euró/ha, és ugyanennyit tesz ki a vegyszerköltség is, azaz 50-60 euró /ha költséggel kell számolni.

A betakarítást október 15-ig mindenképpen el kell végezni, mivel ellenkező esetben – különösen, ha csapadékossá válik az időjárás – nincs elég idő az őszi kalászosok vetésének előkészítésére – az ő esetében őszi árpa vetőmag-előállítás követi a cirkot. Mivel a cirok állományban a napsugárzás zöme nem éri el a talaj felszínét, a szél szárító hatása sem érvényesül, ezért az agyagtalajok nem száradnak kellő gyorsasággal, sőt tömörödnek. Megítélése szerint lehet cirok után őszi kalászost termelni, de ebben az esetben nem szabad késői éréscsoportba tartozó fajtát vetni, csak korait vagy középkorait szabad választani és ragaszkodni kell a legkésőbb október 15-i aratáshoz. Még akkor is, ha szép, száraz, napos az idő és esetleg egy-két (tized) százalékpontnyi nedvességtartalommal kevesebbel lehetne valamivel később aratni – nem éri meg kockáztatni.

A betakarított termést az Arterris szövetkezet vásárolja föl, a fehér és vörös cirok esetében az alapár ugyanaz, általában 146-152 euró/t között változik, amit 10-30 euró minőségi felár egészíthet ki – pl. fehér esetében a valóban szép fehér szín esetében.

Sajnos ezzel a gazdaságmérettel a Cassagne-gazdaság már túl kicsi ahhoz, hogy csak alap kultúrákat (pl. kalászos és napraforgó fele-fele arányban) termelve megéljen, mindenképpen jelentősebb hozzáadott-értéket adó kultúrákkal is foglalkoznia kell. A környező gazdaságok mérete egyre nagyobb, ezzel párhuzamosan mind kevesebb kultúra alkotja a vetésszerkezetüket, sőt akár monokultúrás termesztéssel is lehet találkozni. Emiatt egyre nő a környezetterhelés és a gyomok okozta probléma, csökken a biológiai sokféleség – és sajnos, mint fogalmazott, „nem elég drága a glifozát”, sokan gondolkodás nélkül használják. Hogy mi lesz a gazdasággal, ha három év múlva nyugdíjba megy, egyelőre nem tudja – a Limagrain-nél dolgozó fia egyelőre nem tervezi, hogy átvegye azt.

Madáreleségként értékesítve magasabb ár érhető el

François Parayre viszont egy nagy, 450 hektáros – de szintén nem öntözhető – gazdaság egyik tulajdonosa, az édesapjával (aki egyben a megyei agrárkamara elnöke) közösen művelik társas mezőgazdasági vállalkozási formában, már a szomszédos Haute-Garonne megye Montgazin településén. 2018-ban a vetésszerkezet a következő volt:

• 180 ha durumbúza,
• 70 ha kukorica,
• 60 ha napraforgó,
• 50 ha cirok,
• 32 ha borsó,
• 32 ha repce,
• 12 ha hajdina,
• a fönnmaradó terület ugar.

Cirkot – mivel az édesapja kedvenc növény – már legalább negyven éve termelnek, most elsősorban fehér magvú fajtákat, főleg madáreleségnek. Igaz, korábban egyszer majdnem abba kellett hagyniuk a termesztését, amikor az atrazint kivonták a piacról, de 3-4 évig tartó próbálkozással sikerült olyan agrotechnikát kialakítaniuk, amivel újra sikeresen tudták termelni. A sokszínű vetésszerkezet alapos mérlegelés eredménye: korábban csak búzát, cirkot és napraforgót termeltek, de agronómiai és ökonómiai okok miatt a növénypaletta szélesítése mellett döntöttek.

Az elővetemény rendszerint búza (vagy más kalászos), ennek tarlóján júliusban 5-10 cm mélyen tarlóhántást végeznek, majd szeptemberben 25-30 cm mély kultivátorozás következik. Ha az ősz csapadékosabb és erőteljesebb az árvakelés és/vagy a gyomosodás, akkor novemberben egy újabb tarlóhántást végeznek 5-10 cm mélyen, majd a következő év tavaszáig pihentetik a területet és a már kicsit tömörödött talajba vetnek – a szántást gyakorlatilag teljesen elhagyták. (Az idén ősztől – muszájból – megpróbálják a téli növénytakaró biztosítását lóbabbal, de véleményük szerint míg az ország északibb, csapadékos területein ezt gyakorlatilag bármilyen növényfajjal meg lehet oldani, Dél-Franciaországban ez sokkal nehezebb. Tíz évvel ezelőtt egyszer már megpróbálkoztak vele, de nagyon rossz volt a szaktanácsadás, így kudarc lett a vége.) Az alkalmazott tőszám 320 ezer tő/ha, fontos, hogy kellően meleg legyen a talaj, azaz legalább 10-12 °C-os (ideális esetben 15 °C). Közvetlenül vetés előtt vagy után juttatják ki az alkalmazandó N-dózis első részét (40 egységet, hatleveles korban pedig további 80-at), ha van irtandó gyom, akkor a folyékony nitrogénhez glifozátot kevernek. A fő gyomirtást 3-4 leveles állapotban végzik, az alapszer 0,5 l/ha Boa, ha kedvező – azaz nedves – az időjárás és sok az egyszikű gyom, akkor 0,7-0,8 l/ha Merkantort is kijuttatnak, ha pedig apró szulák (Convolvulus arvensis) ellen is kell védekezni, akkor hormontartalmú szert (pl. 2,4-D, Boston stb.) is kevernek a kijuttatandó oldatba. Ha betiltják a glifozátot, szerinte teljesen újra kell gondolni a növénytermesztést, mert nagyon nehéz lesz enélkül hatékonyan gazdálkodni. Elképzelhető, hogy vissza kell térni a szántáshoz, még ha az sem ökonómiai, sem ökológiai szempontból nem jó (költséges és fokozza az eróziót), ezzel az erővel – tette hozzá –, akár bio-ra is át lehetne állni…

A fehér magvú fajtákat teljes egészében madáreleségnek értékesítik (kivéve, ha valami miatt – mert pl. nem aratták le az esők előtt és elszíneződött a mag – deklasszált lett), a vörös magvúakból nem csak madáreleség, hanem állati takarmány is készül. Aratni tehát mindenképpen az esők előtt kell, akkor is, ha a magasabb nedvességtartalom miatt szárítani kell. A legkorábbi érésű fajtákat szeptember végén már lehet aratni, a késői érésűekre október végéig kerül sor. Saját gyakorlatukban a cirok után most durumbúza következik, direkt vetéssel a cirok tarlóba, ennek ugyan van egy pici kockázata, mivel úgy tapasztalták, hogy kukorica vagy cirok után a kalászosban valamivel nagyobb a fuzárium-fertőzés esélye.

A cirok agronómiai szempontból is érdekes a gazdák számára, mivel a vetésforgóba illesztve váltogatni lehet a használt növényvédő szereket, jól viseli a vízhiányos időszakokat, javítja a gazdaságon belüli munkaszervezést, gazdasági oldalon pedig a madáreleségcélú fölvásárlási szerződésekkel jelentős hozzáadott érték marad a gazdaságban. A legrosszabb termésük eddig 5 t/ha volt, a legjobb 8-8,5 t/ha, öntözve akár a 10 tonna is elérhető lenne – csak a környezetvédők ellenállása miatt eddig nem tudott dombvidéki víztározót építeni, pedig nagy szükség lenne rá. Kukoricából ezen a vidéken száraz művelésben 7-8 tonnánál többet nem lehet remélni, ez pedig a cirokhoz képest nem túlzottan versenyképes hozam. A cirok fölvásárlási ára takarmányozási célra 150 euró/t, ami rendszerint öt euróval kevesebb, mint a kukoricáé, viszont, ha madáreleségnek megy, 160-170 euró-t lehet kapni érte, ami 5-15 euróval több, mintha kukoricát értékesítene. A kukoricát és a cirkot összehasonlítva a cirok ökonómiai szempontból érdekesebb, ha lehetőség van madáreleségnek értékesíteni, ha nem, akkor a két kultúra gyakorlatilag azonos eredményt ad. A kukorica ugyan nagyobb termést hoz valamivel és az alapára is magasabb, ám drágább a vetőmagja, komplikáltabb a gyomirtása és valamivel költségesebb a betakarítása is. A cirkot átlagosan 20% nedvességtartalommal takarítják be (ez 17-25% között változhat), tíz évből kilencben mindenképpen szárítani kell, hiszen 14-15%-os víztartalommal kell betárolni.

2018. nyár vége kifejezetten csapadékos volt Délnyugat-Franciaországban, az egyébként is öntözés nélkül termesztett silócirok másfélszer akkorára nőtt, mint átlagos évjárat mellett

Szemescirok a takarmánygyártásban

A szemescirok egyik legnagyobb fölhasználója Dél-Franciaországban az Arterris szövetkezet, pontosabban szövetkezeti csoport, hiszen az elmúlt évtizedek fúziói nyomán mára egy nagyon komoly földrajzi kiterjedésű és összetett tevékenységű hálózat jött létre, ami azonban – minden látszat ellenére – jogilag ma is szövetkezet. Az Arterris napjainkban 25 ezer(!) tagot számlál, ami gyakorlatilag az olasz határtól a délnyugat-franciaországi Gascogne vidékéig lefedi egész Dél-Franciaországot. Az Arterris ma az egyik legjelentősebb szereplő a dél-francia élelmiszer-gazdaságban, tevékenysége négy fő területre fókuszál: növénytermesztés, állattenyésztés, földolgozás, kereskedelem. Országos szinten a tíz legnagyobb szövetkezeti csoport egyike, éves árbevétele 870 millió euró, a legnagyobb vetőmag-szaporító, növénytermesztése 350 ezer hektárt fed le, első a durumbúza, napraforgó és cirok fölvásárlásában. Befektetési kapacitása 51,2 M euró, tevékenységét 300 szakosított telephelyen folytatja, alkalmazottainak száma 2200. Évente 1,25 millió tonna szemesterményt vásárolnak föl, elsősorban durum- és aestivum-búzát, kukoricát, árpát, cirkot, zabot, napraforgót, szóját, repcét és valamennyi rizst. Az állattenyésztésben a tagok gyakorlatilag minden állatfajban érintettek, természetesen a legnagyobb volument a „klasszikus” fajok (sertés, szarvasmarha, baromfi, juh) jelentik, de foglalkoznak lóval, sőt nyúltenyésztéssel is.

A Castelnaudary mellett található takarmányüzemben éves szinten 150 ezer tonna takarmány készül, ehhez 55%-ban különböző gabonaféléket, ezen belül legnagyobb mennyigében kukoricát és búzát használnak föl, az árpa és a cirok aránya egyaránt 7-8%, valamint bekevernek zabot és tritikálét is. Míg ezeket az alapanyagokat teljes egészében a tagoktól vásárolják föl, a 45%-nyi fehérjenövény jelentős része külső partnerektől (napraforgó- és repcepogácsa) vagy egyenesen importból (brazil szója) származik. A receptúrákban a cirkot ugyanolyan tápértéken kezelik, mint a kukoricát, végterméktől függően általában 5-30%-os arányban keverik be (30% fölött már módosítani kell a keverési technológiát). Egyetlen hátránya van, ez pedig a színanyagok hiánya, így sárga bőrű csirke-hizlalásra, vagy tojótyúkok takarmányozására csak kiegészítő hozzáadásával használható. A ciroknál sokkal ritkábban fordul elő mikotoxin-szennyeződés, mint a kukoricánál, viszont ügyelni kell a szemnedvességre – a takarmánykeverőbe legföljebb 14%-os nedvességtartalommal érkezhet be. Ha ezt sikerül tartani, nagy valószínűséggel nem fog penészedni, ellentétben a kukoricával, aminél ennek nagyobb a kockázata. A cirok használatának gazdasági oka is van: ha egy tonna cirok ára 160 euró körül van, a kukoricáért körülbelül 170 euró-t kell fizetni. Más kérdés, hogy cirokból Franciaországban egy évben terem körülbelül 300 ezer tonna, kukoricából pedig két nagyságrenddel több, sőt az elmúlt évtizedekben sem sikerült érdemi áttörést elérnie a ciroknak, hiába sok szempont szól a termesztése mellett. A francia szemescirok-termelés elsősorban Délnyugat-Franciaországban koncentrálódik, itt is használják föl, illetve egy részét exportálják, míg az ország talán legnagyobb állattartó régiójában, Bretagne-ban nem termesztik és nem is szállítanak oda délről, hiszen gazdaságilag nem érné meg 7-800 kilométerre elszállítani. Ott, eseti jelleggel – ha kevés a kukorica és/vagy nagyon magas az ára – előfordul, hogy cirkot vásárolnak helyette olcsóbban, de az rendszerint az USA-ból vagy Argentínából érkezik (ellentétben a spanyolokkal, akik állandó cirokimportőrök, többek között Dél-Franciaországban is vásárolnak.

Rendszerint minden beérkező komponenst legalább dara finomságúra őrölnek, hogy a keverék- és granulátum-gyártáshoz homogén kiindulási anyagot tudjanak készíteni, amibe egyenletesen be lehet keverni az egyéb kiegészítőket (pl. premix, gyógyszerek) – ez alól csak a gabonapehely-formátumú takarmánykeverékek alapanyaga a kivétel. Napi szinten mintegy 500 receptúrát használnak, de összességében ennek duplája áll rendelkezésre.

A termékszerkezeten világosan tükröződik a francia és ezen belül a szűkebb vonzáskörzeten belüli állattenyésztés mindenkori állapota – ahogy dél-franciaországban zárnak be a pulykavágó vonalak, folyamatosan csökken a pulykatartás, úgy tolódik el a hangsúly a kérődző- és sertéstakarmányok felé.

Fotó: A szerző felvételei