A hagyománnyá nemesedett, idén már XV. Alföldi Kenyér, Szőlő és Bor konferencia és bemutató ezévben – augusztus 22-én – visszakerült eredeti helyszínére.
„A szél kihívásaira
a fa gyökereivel válaszol” (I. GY.)
„mindenütt vetést szentelnek,
ahol magot vetnek,
és mindenütt új kenyeret ígér
az Isten azoknak, akik tiszta
magot vetettek” (M. F.)
A visszatérés, mintha javára vált volna az ünnepségnek, amelyben felerősödött a hagyományok tisztelete.
Újra együtt voltak, nemesítők, nemesítvények, szakemberek, vendégek, családtagok, érdeklődők; előadók, hallgatók, szereplők (tárogató művész, egyházi személyek, borlovagrendek stb.) és a kiállított termékek (szőlő, bor, kenyér, pékáruk, egyedi sütemények) széles választéka. A határon túli területekről jött gazdálkodók (Küküllő, Nagypeszek), szőlő és bortemelők. Az ünnepélyesség, a régi és új szakemberek, vendégek találkozása mind-mind a gazdag program részévé váltak. Ebben az évben is, az Alapítók jelenlétében kezdődött a rendezvény.
Levezető elnöki tisztségükben Matuz János és Hajdu Edit hitet tettek a kezdeményezés folytatása mellett.
A rendezvény bensőséges hangulatát, a gyökerekhez való visszatérés, a néhány szavas, protokoll mentes megnyitó (Balla István főigazgató-helyettes, NAIK) még csak fokozta.
Ide tartozott Bóna Lajos MNE elnök köszöntője, amikor Hajdu Edit az Egyesület bronz plakettjét vehette át munkássága elismeréseként.
Tizenöt évvel ezelőtt a legnehezebb időszakban az alföldi testvérintézmények, a kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Állomás és a szegedi Gabonakutató vezető szakembereinek elhatározásával született meg a rendezvény, a szakmai párbeszéd gondolata.
A hely, az eredeti helyszín, a Kutató Állomás szellemisége, a kollegiális, baráti légkör, a tartalmas szakmai program bizonyította, ilyen és ehhez hasonló szakmai összejövetelekre, gondolatcserékre nagy szükség van, nehéz és nehezebb időkben egyaránt.
A nehéz idők nem múltak el… A napi gondok akadályozzák, de nem akadályozhatják meg azokat a trendeket, amelyek a fejlődést hordozzák. A gyorsan változó fogyasztói igényekkel a tudatosság nő. A tudatos vásárlói igények kielégítése komoly kihívást jelent.
A társágazatok kapcsolódása, az egymásra figyelés, a párbeszéd a társterületekkel (malomipar, pékipar, vendéglátóipar, borászat) ma már nélkülözhetetlen a kutatásban, a fejlesztésben, az innovációban, s az ezt eredményező előrelépésben.
Csak ismételni tudom az Alföldi Kenyér, Szőlő és Bor rendezvény kapcsán a már sokszor leírtakat: nagy érték a magyar növénynemesítés és fontos, támogatásra érdemes hivatásterület. Értékteremtő, értékképző szakterület a magyar vetőmag- és szaporítóanyag-termelés. Stratégiai ágazat.
Nem az előadások sorrendjében, de az elhangzottak ismeretében kiemelésre érdemes Langó Bernadett laboratóriumvezető (Gabonakutató) és munkatársainak (Ács Péterné, Tömösközi Sándor, Ács Katalin, Purgel Szandra, Bóna Lajos): Egy új gabona, mely Kecskemétről indult a világba címmel tartott rendkívül értékes előadása.
A szakember áttekintette a tritikále történetét, a szegedi nemesítés figyelemre méltó eredményeit és kitért a tritikále jövőjére is.
Az első, ember által alkotott fiatal gabonanövény fajta, a búza és a rozs keresztezéséből, a búza terméspotenciáját, élelmiszeripari minőségi adottságait a rozs ellenálló képességével társítva kísérelte megvalósítani.
Az elődök próbálkozásai 1875-től, többek előrevivő munkássága után, Kiss Árpád (1916-2001) hexaploid változata eredményezte a megoldást. A világon Kiss Árpád állította elő 1968-ban, az első tritikále (TNo57, TNo64) fajtákat.
A tritikále felhasználhatósága széles, az állati takarmányozás mellett humán élelmezési célokra is alkalmas. Vetésterülete és vetőmagexportja (2016-2018) is fokozatosan nő. A tritikále beltartalmi értéke, ásványianyag-összetétele Langó Bernadett mérési adatai szerint kedvezőbb, mint a búzáé, rozsé. A tritikále kenyér mint piaci termék (Szögedi rozsbúza) egyre népszerűbb a fogyasztók körében. Az Élelmiszerkönyvben Tritikále Malomipari Termékek fejezetben szerepel.
Kiss Árpád profetikus megfogalmazása érvényes: „A fejlődés az élet rendje. A tritikále pedig fejlődést jelent a rozshoz, de lehet, hogy fejlődést fog jelenteni a búzához képest is”.
Langó Bernadett élénk figyelmet keltő előadása ráirányította a figyelmet a párbeszéd fontosságára, arra, hogy mind a malomipar, mind a pékipar hasznos visszajelzésekkel tudja segíteni a nemesítők munkáját. A szegediek gyakorlata jó, követendő példa.
Az előadások sorában Csonka Endre vezérigazgató (Első Pesti Malom és Sütőipari Zrt.) ismertette a magyar gabonaipar dicső múltját és összevetette a jelen kihívásaival.
Ács Péterné szintén munkatársakkal– Ács Katalin, Kovács Zsuzsa, Langó Bernadett – közösen készített és közreadott előadása a már megvalósult fejlesztésekre, a kiállított termékekre irányította a hallgatóság érdeklődését.
Az árubemutatón szereplő szép küllemű, jó ízű termékekben senki sem csalódott.
Az évenként ismétlődően elismerést kiváltó készítmények a szoros munka- és információkapcsolat gyümölcseként is felfogható.
A szegedi lisztlabor, a malom- és pékipar kapcsolata perspektivikus. Együttműködésüknek van jövője.
Palik László vendégelőadó (Szlovákia) a hallgatóság által személyesen is ismert (MNE Vándorgyűlés, 2018) biogazdasága gazdálkodási megoldásait adta közre; a jó gazda gondosságát tükrözően hozta közel azokhoz, akiket ez a gazdálkodási forma érdekel.
Palik László kiváló borai és pálinkái bizonyítékul szolgáltak az általa elmondottakhoz.
Lévai Ferenc élvezetesen, első kézből népszerűsítette az általa művelt halgazdálkodást.
A záró előadásban Kozma Kálmán a bor és gasztronómia sokszínűségét és szoros kapcsolatát ismertette. Sorolta azokat a teendőket, amelyek a kulturált borfogyasztás és a korszerű gasztronómia megvalósításához vezetnek.
Évenként visszatérően a termékáldás, az előadások után következett.
Szabó Sándor tárogatóművész zenei kísérete megérintette a résztvevőket.
A termékáldás szertartása, élménye, nehezen visszaadható. Ott kell lenni a helyszínen! Az elmúlt tizenöt év minden tapasztalata igazolja a kenyéráldás és borszentelés méltóságát.
Amikor áldást mondunk a kenyér felett, megszülethet szívünkben a hála.
A közösségi élmény az együvé tartozást erősíti.
Aki a szép, a jó és az igaz iránti érdeklődését meg akarja őrizni, ott Kecskeméten, ezt az igényét megerősítheti. Évente, az Alföldi Kenyér, Szőlő és Bor rangos ünnepén.