„Lépésváltás” a napraforgó-termesztésben

A mérsékelt égövben termesztett olajnövények közül a repce és a napraforgó termesztése a meghatározó (szóját tradicionálisan a hüvelyes növények közé soroljuk). E két növény vetésterülete eltérő módon alakult a világon. Míg az 1980-as években hasonló területen (~15-15 millió ha) termesztették a repcét és a napraforgót, addig napjainkban a repce vetésterülete (~36-37 millió ha) lényegesen meghaladja a napraforgó területét (~26-27 millió ha). Ezekkel a területekkel a repce a 3., a napraforgó a 4. legfontosabb olajnövényünk a Földön (1. ábra).

1. ábra: A repce és napraforgó vetésterületének változása a világon
(1961-2016, FAO adatok alapján Pepó Péter)

Más helyzettel találkozunk hazánkban. Magyarországon hagyományosan az elsőszámú olajnövényünk a napraforgó (~700 ezer ha), bár az utóbbi két évtizedben a repce vetésterülete is számottevően gyarapodott (~300 ezer ha). Különösen fontos hangsúlyozni azt, hogy a két olajnövényünk együttes vetésterülete (~1 millió ha) megegyezik a búza, ill. a kukorica vetésterületével. Ez azt jelenti, hogy az olajnövények szinte valamennyi gazdaság termelési szerkezetében kiemelkedő szerepet játszanak (2. ábra).

2. ábra: A repce és napraforgó vetésterületének változása Magyarországon
(1961-2017, KSH adatok alapján Pepó Péter)

Dinamikusan növekszik a napraforgó vetésterülete

Az elmúlt 10-15 évben rendkívül jelentős változások történtek a világ napraforgó termesztésében. A meghatározó országok közül a szomszédságunkban található (éppen ezért komoly versenytárs) Oroszország és Ukrajna 2-2 millió ha-ral növelte a napraforgó vetésterületét, amely rendkívül jelentős piaci növekedést jelent (3. ábra).

3. ábra: Legnagyobb napraforgó-termelő országok (vetésterület)
(FAO adatok alapján, 2018)

Az EU országai közül Románia, Bulgária és Magyarország napraforgó vetésterülete a legnagyobb, de közülük csak hazánkban történik átlagos intenzitású (mid-tech) technológia alkalmazása. A napraforgó termésátlagait vizsgálva a kis területen (néhány ezer ha) napraforgót termelő országok a legjobbak. Közülük is kiemelkedik Izrael, ahol a termésátlag az elmúlt 15 évben 2 t/ha-ral növekedve meghaladja a 7,1 t/ha-t.

A többi, kis területen napraforgót termelő ország termésátlag 3,0-3,5 t/ha közötti sávban helyezkedik el. A megfelelő hibridválasztással, az okszerű, intenzívebb agrotechnikával hazánk országos termésátlaga néhány éven belül a jelenlegi 2,7-2,9 t/ha szintről 3,0-3,5 t/ha-ra növelhető lenne úgy, hogy igen jelentős vetésterületen érjük el ezt a szintet (4. ábra).

4. ábra: Legnagyobb napraforgó-termelő országok (termésátlag)
(FAO adatok alapján, 2018)

Egy-egy szántóföldi növényfaj termésátlaga akkor növekedett jelentősen, amikor a termesztéstechnológia elemeinek komplex fejlesztése megvalósult. Az olajnövények közül így volt ez a repcénél a 2000-es évek elejétől, amikor a hibridek széleskörűen elterjedtek és a technológia teljes átalakítása (trágyázás, vetés, regulátor, növényvédelem stb.) megtörtént. Hazánkban a napraforgó termésátlagainak változása, növekedése az elmúlt évtizedekben nem volt folyamatos. Az 1920-1960-as évek között gyakorlatilag azonosak (~1 t/ha) voltak az országos termésátlagok.

1960-1990 közötti évtizedekben az új fajták, de főleg a hibridek bevezetése, valamint az agrotechnika csekély változtatása hozott szerény ütemű növekedést (+32 kg/ha/év). Nem változtak a termésátlagok az 1990-2010 közötti években (–3 kg/ha/év). A 2010. évtől kezdődő időszakot pozitív változások jellemezték mind a hibridportfólióban, mind az agrotechnikában (+133 kg/ha/év), amelynek további erősítésére van szükség (5. ábra).

5. ábra: Fejlődési szakaszok a magyar napraforgó-termesztésben
(KSH adatok, Pepó Péter)

Napjainkban a napraforgó hibridek potenciális termőképessége ~11 t/ha körül alakul. Több évtizedes, sokoldalú, kiterjedt napraforgó-kísérleteink több tízezer adatának elemzése azt bizonyította, hogy kedvező ökológiai és agrotechnikai feltételek mellett a napraforgó hibridek kisparcellás kísérletben 7 t/ha-t, nagyüzemi feltételek között pedig 5 t/ha termésszintet érhetnek el. A jelenlegi ~3 t/ha országos termésszintet ezek az értékek 183%-kal és 233%-kal haladják meg, azaz a napraforgó gyakorlati terméspotenciálját 30-45%-ban használjuk ki (6. ábra).

6. ábra: Napraforgó terméspotenciálja
(Debrecen, kisparcellás kísérletek, 1996-2017, Pepó Péter, 2018)

A „lépésváltás” első eleme a termelési adottságoknak megfelelő hibridválasztás

A nemesítés eredményeként újabb és újabb, nagyobb termésű, kedvezőbb olajtartalmú és jobb agronómiai tulajdonságú napraforgó hibridek kerülnek köztermesztésbe. Kutatási eredményeink szerint a napraforgó hibridek termésének növekedése szakaszos, de a fejlődés töretlen tendenciájú. Míg az 1996-ban vizsgált napraforgó hibridek átlagos termése 3624 kg/ha volt, addig ez az érték 2017. évre 5921 kg/ha-ra növekedett kedvező ökológiai és agrotechnikai feltételek mellett. A hibridek átlagtermése azonban elfedi az egyes hibridek termésében meglévő különbségeket, amit a hibridmegválasztásnál feltétlenül figyelembe kell vennünk (7. ábra).

7. ábra: Genetikai haladás a napraforgó-termesztésben
(Látóképi kísérleti eredmények, hibridek átlaga, Pepó Péter, 2018)

A helyes hibridmegválasztás fontos, de nem egyedüli tényezője a napraforgó termesztéstechnológiai fejlesztésének. Rendkívül fontos, hogy az adott tulajdonságú (leegyszerűsítve a vizsgálatainkban extenzív és intenzív tulajdonságú hibridek) hibridet megfelelő intenzitású növény modell alkalmazásával termesszük. Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy az intenzív hibridek az extenzív és a low input növényi modellekben nem vagy kevésbé voltak versenyképesek az extenzív hibridekkel szemben.

Az intenzív napraforgó hibridek genetikai fölényüket az átlagos (+1,3 t/ha terméstöbblet), de még inkább az intenzív technológia (+2,1 t/ha terméstöbblet) alkalmazása esetén tudták realizálni az extenzív hibridekkel szemben. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a hibrid- és a technológiamegválasztás összhangja a napraforgó-termesztésben (8. ábra).

8. ábra: A genotípus és agronómiai modell interaktív hatása a napraforgó-termesztésben
(Debrecen, 1996-2017, Pepó Péter 2018)

A több évtizedes, kiterjedt napraforgó-kísérleteink adatainak részletes feldolgozása arra hívta fel a figyelmet, hogy az agrotechnikai tényezők egyedi, individuális hatásain túl legalább olyan fontos az azok közötti interaktív hatások ismerete és felhasználása a technológia hatékonyságának növelése érdekében. Ez alapvető szemléletváltást, vagy másképpen „lépésváltás”-t igényel a gyakorlati agrotechnikában. A napraforgót a szakmai közvélemény általában igénytelen, adaptív növényfajnak tartja.

Ennek megfelelően az extenzív technológia alkalmazása széleskörűen elterjedt volt korábban (esetleg némely helyen napjainkban is). Ez az extenzív technológia azonban nemcsak alacsony termést, hanem a környezeti tényezők rendkívül megnövekedett termésre gyakorolt hatását eredményezte. Kutatási eredményeink (9. ábra) szerint az extenzív technológia alkalmazása esetén a napraforgótermés mennyiségét a környezeti tényezők (évjárat, talaj) döntő mértékben (együttesen 55%-os hatás) meghatározzák, míg az általunk tudatosan befolyásolható agrotechnikai elemek hatása csak 45%-os.

9. ábra: A termesztési tényezők szerepe a napraforgó-termesztésben
(Pepó Péter, 2018)

Intenzív technológia alkalmazása esetén lényegesen csökkenthetjük a környezeti elemek hatását (időjárás és talaj együttesen 25%), míg lényegesen megnő a hibridmegválasztás (20%), a trágyázás (15%), a vetés (15%) és a növényvédelem (20%) jelentősége. Ezen tényezők, ill. a közöttük fennálló interaktív hatásoknak a jellemzésére néhány kísérleti eredményt mutatunk be.

A technológia lényeges eleme a helyes tápanyag-utánpótlás

A napraforgó nagy tápanyagigényű, de kisebb trágyaadagokat igénylő növényi kultúra. Vizsgálataink azt bizonyították, hogy a napraforgó átlagos trágyaigénye N = 40-100 kg/ha +PK, azaz relatíve mérsékelt és relatíve szűkebb tartományban helyezkedik el. Ugyanakkor két alapvető szempontot hangsúlyozni szükséges a trágyázással kapcsolatosan. A napraforgó nagy termést és magas olajtartalmat kizárólag harmonikus tápanyagellátás esetén ad, azaz a nitrogén mellett elengedhetetlenül fontos a foszfor és kálium adása is, sőt – intenzív technológia esetén – nélkülözhetetlen a Ca, Mg, S, valamint a mikroelemek (elsősorban B) pótlása.

A másik alapvető szempont az, hogy az eltérő genotípusú napraforgó hibridek tápanyagigénye eltér egymástól. Vannak olyan hibridek, amelyek N = 40 kg/ha +PK és vannak olyan hibridek, amelyek ennél nagyobb (N = 60-100 kg/ha +PK) műtrágya adagnál adják a maximális termésüket. Ezt a hibridspecifikus trágyázási szempontot a gyakorlatban a legtöbb esetben egyáltalán nem veszik figyelembe (10. ábra).

10. ábra: Eltérő genotípusú napraforgó hibridek műtrágyareakciója
(Debrecen, csernozjom talaj, átlagos évjárat)

Kísérleti eredményeink szerint a műtrágyázás nemcsak a napraforgó kaszattermésének a mennyiségét, hanem az olajtartalmát is befolyásolta. A növekvő NPK adagok hatására az olajtartalom akár 4-5 abszolút %-kal is csökkent (49%-ról 44%-ra). Meg kell találni a kompromisszumot a trágyázás termésmennyiségre és olajtartalomra gyakorolt hatásában (11. ábra).

11. ábra: A trágyázás hatása a napraforgó termésére és olajtartalmára
(Debrecen, csernozjom talaj, hibridek átlaga)

A vetés technológiája alapvetően befolyásolja a terméseredményeket

Napjainkban kiváló vetőgépek állnak a rendelkezésünkre, mégis az egyik elhanyagolt területe a napraforgó termesztésének a vetéstechnológia. Sok éven keresztül, sok-sok hibriddel végzett kísérleteink eredményei azt bizonyították, hogy mind a vetésidő, mind az állománysűrűség jelentős hatással van a termés mennyiségére, olajtartalmára, valamint más agrotechnikai elemre (pl. növényvédelem). A vizsgálati eredményeink szerint a legkedvezőbbnek (a vizsgálati évek 50%-ban) az április 10-25. közötti vetésidő bizonyult. Bizonyos évjáratokban a korai, ill. késői vetésidőben is kedvező eredményeket kaptunk, de ezek jelentős kockázati faktora miatt nem javasolhatjuk a gyakorlatnak (1. táblázat).

Az átlagok azonban a legtöbb esetben elfedik a hibridek közötti különbségeket. Egy, a betegségekre hajlamosító évjáratban (2017. év) voltak olyan hibridek, amelyek átlagos (április közepe), míg más hibridek pedig a késői (május eleje) vetésidőben adták a legnagyobb termést. Ezen túlmenően a hibridspecifikus technológia alkalmazásának fontosságát mutatja az, hogy egyes hibridek kevésbé érzékenyek a vetésidőre, míg más hibridnél különösen fontos a vetésidő-optimum betartása.

A vetésidőhöz hasonlóan fontos az állománysűrűség optimális kialakítása. A jelentős korai kipusztulás miatt a napraforgó betakarításkori, homogén tőszáma a meghatározó. Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy a napraforgó hibridek optimális betakarításkori tőszáma 45-55 ezer között változott a vizsgálati évek közel 80%-ában (2. táblázat).

Ugyanakkor a vetésidőhöz hasonlóan a napraforgó genotípusok tőszámreakciójában is hibridspecifitást lehetett megállapítani. A 2017. évi kísérletekben az egyes hibridek eltérő tőszámoptimumot mutattak, valamint a hibridek tőszámplaszticitása is eltérő volt.

A növényvédelem a technológia nélkülözhetetlen eleme

A növényvédelem intenzitásának növelése a napraforgó technológiafejlesztésének egyik kulcskérdése. A napraforgó az egyik, kórokozók által legjobban veszélyeztetett szántóföldi növényünk. A növény gyomirtásában jelentős előrelépés történt az utóbbi években, mégis sok nyitott kérdést vet fel. A növényvédelem legelhanyagoltabb része az állati kártevők elleni védekezés, amelyet a gyakorlatban alig alkalmaznak.

A napraforgót közismerten jelentős számban támadják meg elsősorban a gombás eredetű megbetegedések. Az elmúlt években a kórokozók kártételének mértékében jelentős átrendeződés történt. Míg a korábbi években a napraforgó kiemelten legfontosabb betegsége a Diaporthe, majd a Phoma volt, úgy ezen betegségek fellépésének mértéke – megfigyeléseink szerint – csökkent. Megnövekedett ugyanakkor az Alternaria és a Sclerotinia fellépésének gyakorisága és a károkozás mértéke.

Kutatási eredményeink szerint a betegségek fellépésének mértékét, az infekciódinamikát az évjárat jellege jelentős mértékben befolyásolta. Csapadékos évjáratban a kórokozók fertőzöttségi értékei lényegesen meghaladták az átlagos csapadék ellátottságú évjáratban tapasztalt infekció mértékét. Mindkét évjáratban a kétszeri fungicides állományvédekezés (8-12 pár leveles és csillagbimbós állapot-virágzás kezdete) esetében kaptunk jelentős terméstöbbletet (1328 kg/ha, ill. 651 kg/ha) a nem védett állományhoz képest (3. táblázat).

Az átlagos évjáratban is a 2 alkalommal elvégzett állományvédekezés agronómiailag indokolt volt. Vizsgálataink szerint csapadékos évjáratban, intenzív technológia alkalmazása esetén indokolt lehet 3. védekezés elvégzése a betegségek ellen a virágzás végén.

A napraforgó gyomirtásának kulcskérdése az, hogyan tudjuk az állományt a tenyészidőszak kezdeti 1-1,5 hónapos időszakában a gyomok ellen megvédeni. A napraforgó herbicidhasználata gyökeresen megváltozott az elmúlt években. Napjainkban a vetésterület közel 90%-án Clearfield (Plus) és Express technológiákat alkalmazunk, bár ezeknek a technológiáknak is vannak olyan részei, amelyek rendkívüli odafigyelést igényelnek.

A napraforgót – a kezdeti időszakot leszámítva – közismerten jó gyomelnyomó növénynek tartja a szakmai közvélemény. Ugyanakkor a gyomosodás mértékét az évjárat rendkívüli módon tudja befolyásolni. Kísérleti eredményeink szerint a mechanikai gyomirtásban részesített (kétszer kultivátorozott) napraforgó-állományokban a betakarítás előtti gyomosodás mértéke száraz évjáratban 2,2%, átlagos évjáratban 14,6%, csapadékos évjáratban pedig 42,8% volt, azaz igen jelentős mértékű volt a gyomterhelés.

A különböző herbicidkezelések jelentős mértékben csökkentették a gyomborítottságot és ennek eredményeként növekedett a termésmennyiség. Száraz évjáratban ~200 kg/ha, átlagos évjáratban ~800 kg/ha, csapadékos évjáratban pedig ~1200 kg/ha terméstöbbletet kaptunk a herbicidkezelések átlagában a mechanikailag gyomirtott napraforgó-állományokkal összehasonlítva (4. táblázat).

A „lépésváltás” feltételei

Ha a jövőben valóban érdemi előrelépést, „lépésváltás”-t szeretnénk elérni a hazai napraforgó-termesztésben, úgy alapvető fontosságú a technológiai intenzitási szint számottevő növelése. Változtatni szükséges a technológiai alapelveken. Ez jelenti egyrészt az állomány homogenitás kialakítását térben (azonos tenyészterületű, kiegyenlített növények) és időben (egyöntetű fejlődés, virágzás, érés), másrészt pedig az optimumok betartását a növényi fejlettségében (optimális fejlettségben kezeljük a növényeket) és a környezeti feltételekben (optimális talajállapot, hőmérséklet stb.).

A technológia fejlesztésben meghatározó agrotechnikai elemként szükséges figyelembe venni a hibridmegválasztást, a vetéstechnológiát, és a növényvédelmet (fungicid-, herbicid-, inszekticid-használat). A „lépésváltás”-nak ezek jelentik a hagyományos, tradicionális elemeit, melyek alkalmazásával a hazai napraforgó-termesztés országos termésátlaga a 3-3,5 t/ha sávba emelhető tartósan. Ezzel párhuzamosan, de még inkább ezt követően kerülhet sor a „lépésváltás” következő, új minőségi szintjének a bevezetésére. Ezt a precíziós technológiák széleskörű elterjesztése és alkalmazása jelenti (12. ábra).

12. ábra: Jövőbeli lépésváltás a napraforgó agrotechnikájában
(Pepó Péter, 2018)

A hazai napraforgó-termesztés fejlesztésének biológiai alapjai (hibridek), agrotechnikai feltételei, kedvezőek. Ezeket akkor tudjuk a közeljövőben hatékonyan kihasználni, ha szemléletében és gyakorlatában „lépésváltás”-t hajtunk végre. Ennek a szellemi és objektív feltételei megvannak a termelők körében.

Köszönetnyilvánítás:
A publikáció elkészítését a EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.