„Mélyenszántó” gondolatok az őszi talajművelésről

Az őszi talajművelés aktuális feladatai különbözőek, attól függően, hogy őszi vetésű, vagy tavaszi vetésű növények talaj-előkészítéséről beszélünk. A növények magágyigénye kisebb-nagyobb mértékben különbözik. Az előveteményt több tekintetben is figyelembe kell venni. A betakarítás ideje a művelésre rendelkezésre álló időt, a tarlómaradványok mennyisége pedig a művelés módját szabja meg. Az agrotechnikai követelmények az idők során nem sokat módosultak, de a gazdasági, valamint talaj- és környezetvédelmi elvárások komoly változásokat hoztak.

Ha áttekintjük a múlt század talajművelési rendszereinek egymást követő változásait, azt látjuk, hogy a művelés intenzitása szoros összefüggést mutat a növénytermesztési input anyagok/technológiák lehetőségeivel. A tápanyagpótlás és a növényvédelem fejlődésének hatására, valamint a talajművelő gépek színvonalának emelkedésével a korábbi sokműveletes eljárások visszaszorultak (1. táblázat). Még a hetvenes években is előfordult a kétszeri szántás (sekély tarlószántás, őszi mélyszántás) alkalmazása. A műtrágyák mennyiségi-minőségi változása, valamint a növényvédő szerek sokfélesége lehetővé tette bizonyos műveletek elhagyását, ill. a művelés mélységének csökkentését.

Mindezt azért kell tudatosítani, mert nagyon sok kis- és közepes gazdaság sem tudásban, sem vásárlóerőben nem képes követni a modernizációt, számukra marad a hagyományos sokműveletes technológia. Ne feledjük azt az általános érvényű megállapítást, hogy minél kevesebb a talajművelés, annál több a tápanyagpótlás (osztott) és a növényvédelem! Ehhez pedig tudás, valósidejű információ és speciális kijuttatásra alkalmas munkagépek kellenek.

A világban végbemenő változások azonban nem kerülik ki hazánkat sem. A talaj- és környezetvédelmi célból kifejlesztett amerikai és európai technológiák és megvalósításukra alkalmas gépek a hazai piacon beszerezhetők. A totális talajműveléstől a nem művelésig (no-till, szerintem ilyen nincs, mert vetéskor a mag jó elhelyezése érdekében a talajt bolygatjuk, ezért én a direktvetés megnevezést javasolom) igen sokféle ajánlással találkozhatunk (1. ábra). Az őszi időszak előtt újra felélénkülhet a vita arról, hogy kell-e, célszerű-e az alapművelést szántással végezni.

1. ábra A talajművelési rendszerek művelet- (gép-) igénye

A gyakorlat válaszára a megvásárolt gépféleségek alapján lehet következtetni. Természetesen a vétel okát nem tudhatjuk, de a darabszámok és a változás tendenciája bizonyos eligazítást adhat. Az őszi alapművelés szempontjából megállapítható, hogy hazánkban az ekék, a kultivátorok, a lazítók és a tárcsás boronák a meghatározók (2. táblázat). Ezért a következőkben a forgatásos és forgatás nélküli technológia gépeit egyaránt ismertettem.

Alapművelés szántással

Az augusztus közepétől betakarított növények után ősszel csak kalászos gabonák vethetők. Műveléskor figyelembe kell venni a tarlómaradványok tömegét, azok apríthatóságát, de a terület gyomosságát is. A későn lekerülő elővetemények tarlómaradványait – ha betakarításkor az nem történt meg – zúzni szükséges.

Későn lekerülő elővetemények után őszi gabonák alá szántás csak kivételes esetekben ajánlatos és akkor, ha a gyors elmunkálás tehetőségei megvannak. Nagy mennyiségű és rossz minőségben zúzott tarlómaradvány jelenléte, erős gyomfertőzöttség, nedves talajállapot, felszíni tömörödésre hajlamos, vagy lejtős termőhely esetén azonban szükségessé válhat a forgatás.

A nedves talaj ekével inkább művelhető, mint más eszközökkel, de ha a szántás „szalonnás”, akkor az elmunkálással várni kell a talaj szikkadásáig. A száraz talaj felszántása nem sokkal vetés előtt eléggé kockázatos, hiszen a hagyományos elmunkálók többsége vagy porosít, vagy csak a rögöket „fényesíti”.

A tavaszi vetésű növények többsége a mélyebben átmunkált talajokon fejlődik legjobban, ezért számukra az alapozó művelés a szántás. Az őszi szántás célja, hogy átforgassa és mélyítse azt a talajréteget, amely befogadja és tárolja a téli csapadékot a következő tenyészidőszakra.

A szántás hántott, ápolt tarlón augusztus végétől a téli fagyok beálltáig végezhető. A talaj állapota vagy a növények igénye miatt szükség lehet középmély lazításra. A lazítás elvégezhető hántott tarlón, ahol tömörödöttség ellenére mérsékeltebb rögösödéssel lehet számolni. Vitatott, hogy a szántást lazítás előtt, vagy azt követően végezzük el, és irányuk azonos, vagy keresztirányú legyen-e. Ha a szántás középmély lazítás után történik, akkor fennáll a visszataposás veszélye, de csak korlátozott területet, pontosabban sávokat érint. Az előzetesen megszántott talajon viszont nem lehet elérni a tervezett lazítási mélységet, másrészt a szántott réteget is taposási kár éri.

Az őszi szántást a kora tavaszi vetések alá, ha a talaj tulajdonságai azt nem zárják ki, oly mértékben lehet elmunkálni, hogy tavasszal a vetőágy egy menettel elkészíthető legyen. A közép- és késő tavaszi vetésű növények alá az őszi elmunkálás csak erősen rögös szántáson indokolt. Az ágyekés szántáskor képződő osztóbarázdákat sík fekvésű táblán még ősszel be kell húzni. Kivétel a belvíz veszélyeztette szántóföld.

Lejtős táblákon, a rétegvonallal párhuzamosan váltvaforgató ekével végzett, jó minőségű, ormos szántás jobban szolgálja a talajvédelmet, mint az elmunkált felület.

Nem kell ősszel finomra elmunkálni a szikes talajokat sem, mivel ezzel az eliszapolódás veszélye növekedne. A még ősszel eliszapolódott talajba a téli csapadék nem, vagy csak nehezen szivárog be. Tavaszra pedig nedvesebb és tömődöttebb állapotú lesz, ezért eltolódnak a tavaszi talajmunkák. Az ősszel nedves állapotban „szalonnásan” szántott talajokat sem ajánlatos elmunkálni.

Az őszi szántás követelményrendszere az általános szántási feladatokat csak a nagy mennyiségű növényi maradványok (elsősorban kukoricaszár) bedolgozásának igényével egészíti ki. Ez viszont olyan igény, amelynek megfelelő kielégítése az utóbbi években mind nehezebb.

A napjainkban használatos betakarítási technológiák követelményeként a termelésből csak a szem kerül le a tábláról, a gyakorlatilag azonos tömegű szár a területen marad. A kukoricaszár takarmányozási, ill. energetikai célú felhasználása ma még csak kutatási szinten eredményes, de esetleges gyakorlati alkalmazásuk esetén is a szártömeg mintegy 70%-a a táblán marad.

A későn lekerülő elővetemény után választható eszközök típusát, az időjárás és a tarlómaradványok mennyisége határozza meg. Könnyebb a helyzetünk száraz körülmények között, főleg, ha a szármaradványokat a betakarító gép aprítja fel és teríti szét. Ilyenkor egy tárcsás boronával (esetleg nehéz kultivátorral) végrehajtott tarlóhántás, más néven mulcsképző művelet után az őszi szántás jó minőségben végezhető. Nedves talajállapotok esetén, ami ősszel általános – célszerű, bár költségnövelő a külön menetben végzett szárzúzás, amelyet az előbb említett hántás követ.

A nagy mennyiségű növényi maradvánnyal borított területek szántása igen nehéz feladat és különleges eke konstrukciókat igényel. A nagy „átömlő keresztmetszetet” biztosító növelt keretmagasság és osztástávolság a nagy méretű ekéknél viszonylag könnyen megvalósítható, míg a kis méretű, függesztett típusoknál a követelmény kielégítése már nehezebb. Ennek következtében a nagy mennyiségű szármaradvánnyal borított területek tökéletes szántása továbbra is komoly fejlesztő munkát, vagy szemléletváltoztatást igényel.

A nagy mennyiségű kukoricaszárral borított területek szántásához a korábbi években már kialakultak a nagy keretmagasságú (750-950 mm) és osztástávolságú (900-1100 mm) ekék. Megfelelő előkészítő műveletek nélkül azonban ezek az ekék sem képesek eltömődésmentes, tökéletes forgató hatású munkát végezni. Mivel a felszínen maradó, ill. a felszín közelében elhelyezkedő szármaradványok a következő műveleteket (vegyszerbekeverés, magágykészítés, vetés) zavarják, szélső esetben megakadályozzák, ezért feltétlenül keresni kell azokat a módszereket, megoldásokat, amelyek ezen a helyzeten kedvezően változtatnak. Az új, tökéletesebb forgató hatású ekék kialakításával, kiválasztásával párhuzamosan folynak a kísérletek különböző kukoricaszár előkészítési eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik a tökéletes forgatást (1. kép).

1. kép Kühne mélyszántó eke kukoricatarlón

A kukoricaszár felaprításának eszközei a hajtott szárzúzók, amelyeket használhatunk önállóan, a szántással egy menetben (homlokfüggesztésű kivitel) és a kombájnra szerelten. Forgató hatás szempontjából legjobb eredményt a zúzott (külön menetben vagy kombájn adapterrel) és tárcsázott eljárás ad, de nagyságrendileg azonos hatásfok érhető el a zúzás (akár egy, akár külön menetben) utáni szántással.

Az őszi szántás hazánkban legelterjedtebb eszközei a kellő szilárdságú mélyszántó ágy- és váltvaforgató ekék. Ez utóbbiak alkalmazása növekszik, annak ellenére, hogy nehezebbek, bonyolultabbak és ennek következtében az áruk és üzemeltetési költségeik magasabbak, továbbá, hogy a hagyományostól eltérő felépítésük és üzemeltetési módjuk következtében használatuk magasabb szakértelmet kíván. A modern, változtatható fogásszélességű váltvaforgató ekékkel viszont a változó üzemeltetési feltételek között is kiváló munkát végezhetünk (2-3. kép).

2. kép Amazone Cayros XS V változtatható fogásszélességű eke réselt kormánylemezzel

3. kép Lemken mélyszántó eke kukorica tarlón

A konstrukciós és infokommunikációs fejlesztések eredményeit felhasználva, fokozatmentes mélységállítással és fogásszélesség változtatással a kívánt forgató, lazító, porhanyító hatás elérhető. Ugyanakkor a megfelelő művelőelemek (a termőhelyi adottságokhoz illesztett teljes vagy réselt kormánylemez, előhántó vagy beforgató lemez) megválasztásával az energiafelhasználás is kedvezően befolyásolható. Különösen fontos a feledés homályából előkerülő altalajlazítós változatok szerepe, amelyek hozzájárulhatnak a versenytárs mulcstechnológia ekével történő megvalósításához. Ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk a sekély (10-20 cm) forgatásos mulcsréteg létrehozására és ugyanakkor a réteg alatti 20-35 cm mélységű lazításra egyazon menetben.

Az utóbbi idők hosszútávon ható fejlesztési tendenciájának jeleit az ekék beállítását, kezelését, üzemeltetését megkönnyítő elektronikus szabályozó technikában lehet felfedezni. A traktorok elektrohidraulikus szabályozó berendezései a fedélzeti számítógéppel együtt olyan távlatokat nyitnak, amelyeket ma még szinte elképzelni is nehéz. A traktor függesztőberendezését, a szintező és fogásszélesség állító távirányítású mechanizmusokkal, a mélységhatároló kerékkel (kerekekkel) összekötve olyan szabályozási szint érhető el, amellyel az üzemeltető számára nem marad más feladat, mint a traktor vezetése és a számítógép monitor figyelemmel kísérése (4. kép).

4. kép Lemken Juwel intelligens eke

Alapművelés forgatás nélkül

Az őszi talajművelés aktuális feladatai különbözőek, attól függően, hogy őszi vetésű, vagy tavaszi vetésű növények talaj-előkészítéséről beszélünk. A betakarítás ideje a művelésre rendelkezésre álló időt, a tarlómaradványok mennyisége pedig a művelés módját szabja meg.

A korán lekerülő elővetemények után tavasziak alá az őszi alapművelés nem, a szántás azonban esetenként elhagyható. Azonban forgatás nélküli alapművelés esetén is létre kell hozni azt a talajállapotot, amely alkalmas az őszi és főként a téli csapadék megfelelő befogadására és tárolására. A forgatás nélküli módszerek közül általában a középmély lazítás, a mélyebb rétegeiben nem tömörödött talajon pedig a nehéz kultivátoros alapművelés a célszerű megoldás (5. kép).

5. kép Kühne középmély lazító

Kukorica elővetemény után a tarlómaradványok aprítását szárzúzóval, vagy tárcsás boronával a legjobb elvégezni, az alapművelés és az elmunkálás jobb minősége érdekében (6-7. kép).

6. kép Kühne vontatott nehéztárcsás borona

7. kép Great Plaines kompakt (vertikális) tárcsa

A különböző elmunkáló elemekkel kombinált nehéz kultivátorok a talajkímélés igényével választhatók az őszi gabonák alapművelésére. A félmerev és a rugós kultivátorkapák keverő munkája a kukoricatarló kivételével kielégítő. A kombinált kultivátorok porhanyítása általában jó, kivételt képez a túlzottan száraz talajállapot, amikor külön menetben nehéz rögtörő henger alkalmazása is szükséges.

A forgatás/szántás nélküli alapművelés főbb előnyei:

• kisebb energiafelhasználás,
• alacsonyabb költségráfordítás,
• egyenletesebb, a további elmunkálás szempontjából kedvezőbb talajfelszín,
• növényi maradványt tartalmazó víz- és szélerózióval szemben ellenálló talajfelszín,
• kedvezőbb rög- és morzsaméret és -eloszlás.

Természetesen az előnyök mellett kedvezőtlen hatások is jelentkeznek, amelyek közül a leglényegesebbek a következők:

• kevésbé hatékony gyomirtás (főleg az évelő féléknél), kevésbé hatékony műtrágya-bekeverés,
• hagyományos magágykészítő gépek számára előnytelen növényi maradványokat tartalmazó felszíni talajréteg,
• a lazítószerszámok működéséből adódó alacsonyabb művelési talajnedvesség határ,
• nagy tömegű szármaradván esetén előforduló eltömődésveszély.

A forgatás/szántás nélküli alapművelési technológiák hosszú utat jártak be, amíg eljutottak a napjainkban terjedő mulcsképző megoldásokig, amelyeknek alapgépe a tárcsás borona – szántóföldi kultivátor kombináció, amelyben igény esetén a kultivátortagok középmélylazító-elemekre cserélhetők (8-11. kép).

8. kép Kühne kombinált nehéz kultivátor kukoricatarlón

9. kép Amazone kombinált nehéz kultivátor

10. kép Väderstad kombinált nehéz kultivátor

11. kép Kombinált középmély lazító

Az összetett követelmények kielégítésére alkalmas típusok a következő művelőelemeket tartalmazzák részben, vagy egészben:

• tárcsás csoroszlya sor,
• tárcsás borona sor(ok),
• kultivátor sor(ok),
• középmély lazító,
• henger vagy hengerborona.

A vetésváltás, ill. az alkalmazott talaj-előkészítési technológia függvényében a kombinált alapművelőgépek építésének két fő vonulata figyelhető meg. A csupán őszi alapművelésre használandó típusoknál a lazítóelemek a tárcsasor között, vagy azok mögött helyezkednek el és a gépen nincs lezáró eszközsor. A nyári és őszi alapművelésre egyaránt alkalmas változatoknál a lazítóegység mindig a tárcsasorok között helyezkedik el és a hátsó tárcsasor mögött elmunkáló elemsor kerül beépítésre (12. kép).

12. kép JD tárcsásborona kultivátorkapcsolás

A forgatásnélküli alapművelés lehetőséget ad a technológiai továbblépésre, vagyis a talaj-előkészítés és vetés összekapcsolására. Ez a fejlesztési törekvés a magágykészítő – vetőgép kombinációk rendkívül széles választékában testesül meg. A ma már hagyományosnak tekinthető rotációs borona – vetőgép kombinációk mellett nagy számban készülnek a mulcsvetőgép változatok (2. ábra).

2. ábra Amazone talajművelő–gabonavető kombináció (rotációs borona változat)

Ezekben a kombinációkban a kultivátor mellett mindinkább meghatározók lesznek a kompakt tárcsák. A talajművelő eszköz – vetőgép kapcsolások/kombinációk mellett napjainkban már találkozhatunk a fejlődés következő generációjának képviselőivel, a talaj-előkészítő vető gépekkel. Ezek az új gépcsodák tulajdonképpen olyan vetőgépek, amelyeknek talajművelő részegységük is van, de ezek szerves részei a vetőgépnek (13-14. kép).

13. kép Kverneland talajművelő­–gabonavető kombináció (kultivátoros változat)

14. kép Horsch talajművelő–gabonavető kombináció (kompakt tárcsás változat)

A forgatás nélküli talajvédő és környezetkímélő talajművelési rendszerek működésének alapfeltétele a megfelelő tarlómaradvány-gazdálkodás. Az amerikai kutatási eredmények alapján meghatározott és nemzetközileg is elfogadott előírások szerinti 30%-nál nagyobb növényi maradványborítás többféle technológiával létrehozható (3. táblázat).

A jól megválasztott eszközökkel kialakított mulcsréteg alkalmas a felszíni erózió csökkentésére, a beszivárgás növelésére, de ugyanakkor alkalmas – száraz periódusban – a párolgás csökkentésére, ill. a talaj-általi CO₂-kibocsátás csökkentésére.

Mindezek alapján a mulcstechnológia előnyei a következők szerint foglalhatók össze:

• eszköztakarékos,
• energiatakarékos,
• művelettakarékos,
• talajvédő,
• nedvességmegőrző,
• környezetkímélő.

A rendszer alapgépei: a mulcskultivátor, a mulcslazító és a mulcsvetőgép egyaránt megtalálhatók a hazai gépkereskedelem által képviselt legnagyobb külföldi gépgyártók (Amazone, Great Plain, Kverneland, Lemken, Horsch, Väderstad) ajánlataiban (15-16. kép).

15. kép Sornyitó-sortisztító berendezés mulcsvetőgéphez

16. kép Sornyitó-sortisztító-sorzáró elemek sávos vetőgéphez

A mulcsművelés speciális változata a sávos művelés, ahol csak a vetősáv kerül megmunkálásra. A gabonatechnológiában még csak egyedi próbálkozások ismeretesek, ezzel szemben kukoricatermesztésnél mind szélesebb körben terjed. Széleskörű elterjedésének lehetőségét a megfelelő gépeken túlmenően a GPS/RTK rendszer kialakítása és világméretű elterjedése tette lehetővé. A sávos művelés előnye, hogy a teljes területtel szemben csak sort/sávot bolygatunk, a sávban a növény számára a legjobb talajállapotot biztosítjuk, azáltal, hogy csak a sorban történik meg a magágykészítés, a vetés és a műtrágyázás. Az új rendszer hazai megvalósításában a KITE vállal úttörő szerepet az amerikai Orthman cég által kidogozott technológia honosításával. A technológia alapgépe az Orthman 1tRIPr sávos talajművelőgép, amely az alapműveléssel együtt szilárd vagy folyékony műtrágyát juttat a leendő növény gyökérzónájába (17. kép).

17. kép Orthman sávos alapművelő egység

A két szintre kijuttatott műtrágya biztosítja a növény koncentrált tápanyagellátását a változó fejlődési szakaszban. Az ősz folyamán megmunkált sávokba tavasszal történik a vetés, ami csak úgy lehetséges, ha a vetőgép pontosan abba a sávba vet, amely ősszel megmunkálásra került. Ez a ±2 cm pontosságú műholdas navigációval és kiépített RTK-hálózattal tökéletesen megvalósítható.

Az új talajművelési rendszerek hazai alkalmazhatósága azonban csak akkor lehetséges, ha a speciális géprendszerek hozzáférhetők (magas beszerzési árak), a módszerek hazai elfogadtatása, megismerése, elsajátítása megvalósítható.

Az új talajművelési rendszerek előnyei:

• hatékony talaj- és talajszerkezet-védelem,
• mérsékeltebb vízvesztesség, a talaj tápanyagainak megőrzése,
• aszálykárok csökkentése,
• a gazdálkodás idő-, energia- és költségigényének csökkentése.

Az új rendszerek akadályozó, ill. kockázati tényezői:

• a sekély művelés, ill. a művelés elhagyása miatt jelentkező tömörödés,
• alacsonyabb talajhőmérséklet vetéskor,
• a tápanyag-felhalmozódása a talaj felső rétegében,
• a művelés csökkentése miatt jelentkező gyomosodás,
• kártevők és korokozók felszaporodása,
• az új eljárásoktól való idegenkedés.

Az új rendszerek terjedése az előnyök és hátrányok együttes figyelembevételével várható, ha

• nem növelik a termesztés kockázatát,
• nem csökkentik a termesztett növények körét,
• javítják a talajok kultúrállapotát,
• a géprendszerébe részben hagyományos eszközök is bevonhatók,
• gazdaságosan alkalmazhatók.