Szupergyümölcsök és új piaci lehetőségek? 

– alatt tartott szakmai kollokviumok sorában került sor arra, ami a „szupergyümölcsök” (elsősorban egyes bogyós gyümölcsök, gránátalma, datolyaszilva és kivi) termesztésével és piaci lehetőségeivel foglalkozott, elsősorban a fogyasztók részéről megnyilvánuló, az egészségtudatos táplálkozásnak szentelt egyre nagyobb figyelem indukálta igények okán. Az elhangzottak alapján látható, hogy a francia termelők igyekeznek ezt a piaci lehetőséget megragadni, de a termelési kapacitás láthatóan az igényeknek csak a töredékét képes kielégíteni, ezért ők a minőségre helyezik a hangsúlyt, a mennyiséget a kereskedelem elsősorban importból (Peru, Argentína, Marokkó) elégíti ki.

Spanyol forgalmazású, részben marokkói eredetű áru Perpignan-ban, a MEDFEL-en

Perpignanban az idei évben 11. alkalommal rendezték meg a földközi-tengeri zöldség-gyümölcs szakvásárt, aminek elsődleges célja a térségben megtermelt áru exportpiacainak bővítése, illetve francia részről Perpignan és térsége, tágabb értelemben Occitanie régió gazdasági pozícióinak erősítése. A szakmai programot számos érdekes kerekasztal-beszélgetés színesíti, ezek egyike az úgynevezett „szupergyümölcsökkel” és ezek piaci lehetőségeivel foglalkozott, ennek bevezetőjében fogalmazódott meg, hogy az elmúlt években a datolyaszilva, az áfonya és a gránátalma a fogyasztók által egyre nagyobb kedveltségnek örvendő gyümölcsök körébe került, ugyanabba, amibe korábban a kivi. A vásárlók elsősorban ezen gyümölcsök egészséges táplálkozásban betöltött szerepének tulajdonítanak nagy jelentőséget, erre vezethető vissza a kereslet gyors növekedése. A termelői oldalról magától értetődően merül föl a kérdés: a francia gazdálkodóknak ez a trend – de egyesek hajlamosak divatirányzatnak is nevezni – jelenthet-e új piaci lehetőséget?

Április közepén-május elején a francia piacon még csak marokkói áfonya kapható (míg télen elsősorban perui)

Michel Bru (La Niouz’Agri, főszerkesztő) szerint ezek a gyümölcsök nem elsősorban a divathóbortoknak köszönhetik a népszerűségüket, sokkal inkább saját maguk győzték meg a fogyasztókat arról, hogy érdemes őket vásárolni és fogyasztani – de tagadhatatlan, hogy napjaink médiájának is van ebben szerepe –, a datolyaszilva pedig most tart ott, ahol a kivi harminc éve. Ez utóbbinál már abban a fázisban vagyunk, amikor a friss és nyers fogyasztáson túllépve az egyre sokoldalúbb konyhatechnikai fölhasználása is napi gyakorlat. Míg azonban a francia kivitermelés a maga 50 ezer tonnájával önmagában is elég erős ahhoz, hogy érdemi marketinget folytathasson, az áfonyatermelők túl kevesen vannak és túl kicsi a terület (egy-két hektár gazdánként) ahhoz, hogy bármilyen reklámtevékenységre gondoljanak. Az áfonya esetében a spanyol és portugál konkurenciával szemben a francia termelőknek a későbbi érésű fajtákra kell helyezniük a hangsúlyt, és mivel tavasz végén – a marokkói áru kifutásával – már emelkednek az árak, így a termelői jövedelmek biztosítottak. Két éve nagyon komolyan megugrott a hipermarketek igénye, mivel húzóterméknek számít az áfonya, ahol a francia eredetre érdemes a hangsúlyt helyezni, akár néhány euróval magasabb árat is el lehet érni. Az áfonyát mindenképpen csak a többi apró piros gyümölccsel (piros- és fekete ribizli, málna, szeder) együtt érdemes népszerűsíteni, ugyanis külön-külön nem jelentenek kellő piaci súlyt, együtt viszont már igen, sőt egymást jól ki is egészítik.

A 125 grammos áfonyás tálcát francia cég forgalmazza, a gyümölcs marokkói, a fogyasztói ára az egyik nagy francia kiskereskedelmi láncban 1,50 euró, de „kettőt fizet, hármat” kap akcióban csak egy eurót kell érte fizetni – még így sem olcsó és össze sem lehet hasonlítani az Erdélyben vadon szedett áfonyával…

A minőséget kereső fogyasztó megbecsülése igaz a francia termelésű kivire is, nemcsak belföldön, de az exportpiacokon is, olyannyira, hogy a magasabb ára ellenére vonzó a külföldi vásárlók számára akkor is, ha nem a földrajzi eredetvédett kategóriáról van szó. A datolyaszilvánál a francia termelés nem kifejezetten jelentős, a termelés zömét a „Rouge brillante” fajta adja, csak nagyon kevés más fajta van termesztésben. Exportról nincs szó ebben az esetben, de a mennyiség elegendő ahhoz, hogy egy franciaországi termékpályát építeni lehessen rá.

Április közepén már van francia szamóca is a piacon (Versailles, piac)

Bővülő datolyaszilva- és gránátalmapiac

Jean-Luc Angles, a Spanyolországban és Franciaországban egyaránt aktív Anecoop francia oldali vezetője kifejtette: a datolyaszilva az Anecoopnál a kilencvenes évek végén jelent meg a klasszikus – azaz puhára érő – típussal. Először elsősorban a portugál piacra szállítottak, aztán került nagyobb mennyiség a francia piacra, majd a puhára érő gyümölcsöt követte a keményen maradó húsú is. Maga a gyümölcs régóta ismert, de a kevésbé vonzó gyümölcsfélék közé tartozott nagyon sokáig, ez is magyarázza, hogy szinte újdonságként lehetett eladni, sőt még ma is meg lehet nyerni jelentős számú új fogyasztót. Azaz a termelést úgy lehetett bővíteni egészen mostanáig – és történik ez Spanyolország esetében, ahol 2022 körülre többet fognak ebből termelni, mint nektarinból –, hogy nem estek az árak. A spanyol fölfutás viszont komoly aggodalommal tölti el a francia termelőket, ezért minden korábbinál fontosabb egy olyan marketing elindítása, ami a gyümölcs rendkívül értékes tulajdonságaira helyezi a hangsúlyt, valamint további fogyasztóikör-bővülést és keresetnövelést eredményez.

Az Adour mentén termelt kivi nemcsak az uniós „oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel” (IGP/OFJ) bír, hanem a legismertebb és leginkább elismert nemzeti minőségi árujelzővel, a „Label Rouge”-zsal is

Véleménye szerint a gránátalmáról viszont nagyon sok olyan információ is közszájon forog, ami egy termelőnek nem minden esetben hihető, de ezzel együtt tagadhatatlan a piac folyamatos bővülése és a piac szegmentálódása (gyümölcslé és friss fogyasztás), ezen belül a francia termelés elsősorban a friss fogyasztásra fókuszál. Hozzátette, hogy az Anecoop datolyaszilvából 2020-ban 200 ezer tonnát, gránátalmából 15 ezer tonnát tervez megtermelni és forgalomba hozni.

A franciák legkedveltebb szamócafajtája az INRA által 1976-ban bejelentett „Gariguette”, amiből csak franciaországi termelésű kerül – a hétköznapi típusokhoz képest magasabb áron – a piacra. Kifejezetten a kiemelkedő organoleptikus paraméterekre szelektálták, termése nem túl nagy, de mégis nagyon keresett, a franciák háromnegyede ismeri, „Label Rouge” minőségi árujelzővel 2009 óta rendelkezik. Korai, már márciusban megjelenik a piacon – de csak és kizárólag kiemelkedő ízvilágának (és emiatt magasabb árának) köszönheti, hogy a spanyol árudömping mellett gazdaságosan termelhető.

A kivi a hatodik legnépszerűbb gyümölcs Franciaországban

Adeline Gachein, a francia kivi szakmaközi szervezet képviseletében emlékeztetett arra, hogy az első franciaországi ültetvényeket négy évtizeddel ezelőtt létesítették az ország délnyugati részén, ma pedig a kivi a hatodik leginkább fogyasztott gyümölcs az országban, ez 4 kg-ot és 18 eurónyi kiadást jelent minden háztartásban. Akik ragaszkodnak a napi kivifogyasztáshoz, azok számára az ellentétes évszakban termő és importált termék is rendelkezésre áll, továbbá folyamatosan bővül a bio iránti kereslet is. Már létezik földrajzi eredetvédett francia kivi, de valószínűleg újabb is követi (Korzika), megjelent a sárga, majd a piros gyümölcshúsú is, de ezzel együtt a piac szegmentációja még az elején tart. A fogyasztók számára elsősorban a rendkívül kedvező beltartalmi mutatóit (vitamin, antioxidáns, mikroelem, rost, kedvező gasztro-élettani, kardiovaszkuláris hatások) igyekeznek továbbra is hangsúlyozni, kiegészítve a könnyű kezelhetőséggel (magunkkal lehet vinni munkába, iskolába), vele könnyebben teljesíthető a legalább öt zöldség és/vagy gyümölcs ajánlott napi fogyasztása (csak a franciák 30%-a felel meg ennek az ajánlásnak). Vannak azonban komoly agrotechnikai problémák is, elsősorban a növényvédelemben, amikre megoldást kell találni annak érdekében, hogy a termelési szintet stabilizálni lehessen.

Az Adour-menti kivi esetében a nemzeti „Label Rouge” minőségi árujelző talán hangsúlyosabb, mint az uniós földrajzi eredetmegjelölésé

A lengyel áfonya egyelőre nem jelent konkurenciát

Maxime Lafranceschina a Grenoble-hoz közeli Seyssinet mellett foglalkozik áfonya-termesztéssel és egyben képviselte a francia áfonya-termelőket – álláspontja szerint három nagy termelő régió van az országban, egyik a délnyugat-franciaországi Landes, egy további északkeleten, a Vogézekben, egy pedig a nyugati Anjou-ban van. Ezek összesen mintegy 40 termelőt és mintegy száz hektárt jelentenek. Csak néhány éve lendült föl a kereslet, a termelők ezt igyekeznek kihasználni és saját maguk bővítik a termőterületet, nem szeretnének komolyabb piaci rést engedni másoknak. Áfonyából a spanyol és portugál termés jelenti pillanatnyilag a legnagyobb konkurenciát, de megjelent a lengyel áru is, amit egyelőre nem tartanak komoly versenytársnak. A korai érésidőnél Marokkó is a szállítók között van, az ellentétes évszakban pedig elsősorban perui árut lehet a francia üzletekben kapni. Franciaországban az áfonyaszezon május 15-e körül indul és szeptember végéig–október elejéig tart.

A tunéziaiak nagyon büszkék a gránátalmájukra és nagy mennyiséget termesztenek belőle, ennek ellenére a nyugat-európai piacon elsősorban spanyol, Magyarországon török árut lehet kapni, mert az versenyképesebb

Az anyagban jelzett gyümölcsöket klimatikus és/vagy talajadottságok miatt Magyarországon a jövőben sem fogják a termelők nagyobb területen termelni, ám az a reakció, ahogy a francia gazdák új gyümölcsökkel igyekeznek piaci réseket megcélozni, mindenképpen figyelemre méltó. Megjegyzendő, hogy a francia piacon a kora tavaszi időszakban kapható áfonya marokkói eredetű, ennek – és több más bogyósnak – a termesztésére komoly tőkeerővel bíró, több esetben öbölbeli érdekeltségű cégek is berendezkedtek Marokkóban. Ez az áru kétségkívül tetszetős, de beltartalmi mutatóiban mesze elmarad attól – a természetes élőhelyén gyűjtött – vad formától, amit az Erdélybe látogató magyar turisták ott vásárolhatnak.

Fotó: A szerző felvételei