Az almatermésű gyümölcsösökben továbbra is a lisztharmat a legveszélyesebb kórokozó, mert tavasz óta folyamatosan kedvezőek a feltételek a terjedéshez. Mellette a varasodás almában és körtében egyaránt jelenleg is másodhegedűsnek számít. Az erwíniás tűzelhalás járványos terjedéséhez jelenleg hiányoznak a meteorológiai feltételek, de ismerve a kórokozó biológiáját, időnként a fogékony almaféléken és fajtákon ismételten fellángol a fertőzés. Ilyenkor a fertőzött részek eltávolítása, megsemmisítése és a rezes permetezés hatékonyan meggátolja a további terjedést.

A körte levelein feltűntek a körterozsda narancssárga foltjai, most érdemes meggátolni a további terjedést, mert korai levélszáradást és levélhullást okozhat.  Az almamoly kisebb alábbhagyásokkal, de intenzíven repül. A korábban fertőzött almákat a szeles idő a fák alatt elterítette, ami pedig a fán maradt, azt már fertőzi a gyümölcsfertőző monília. Érdemes eltávolítani, mert a későbbiekben is fertőzési forrásként betegíti meg a gyümölcsöket. Már most tapasztalható, hogy a viszonylag kevesebb termés miatt a szokásosnál nagyobbra nőnek a gyümölcsök, így a kalcium hiány elkerülése érdekében gyakrabban adagoljunk levéltrágyaként kalcium pótlást a fáknak. Így elkerülhető a termés foltosodása.

Minden csonthéjas fára ráfér a rendszeres kezelés, mert a sztigminás levélfoltosság mellett a cseresznye- és meggyfákon egyre gyakoribb a blumeriellás levélfoltosság tünete, szilvafákon pedig a vörösfoltosság vált egyre gyakoribbá. A keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly változatlanul intenzíven rajzik, egyre több az őszibarackon a fertőzött hajtásvég és a megrágott gyümölcs, a szilvafák alatt pedig a molyos termés.

A házi kertekben feltűnően gyakori „vendég” a zöld vándorpoloska. Eddig viszonylag kevés volt belőlük, de a lárvanemzedék kikelésével tömegesen jelentek meg a zöldségféléken és a gyümölcsfákon. Kifejlett poloskát mos keveset látni, de egyébként minden lárva fejlődési alak előfordul. Az élelmezés egészségügyi várakozási idő betartása mellett most érdemes meggátolni a populáció további erősödését.

Hasonló a helyzet az üvegházi molytetűvel vagy más néven a liszteskével, mert különösen a káposztaféléken már gyakori vendég. Csak a felszívódó készítmények, nedvesítő szerrel kombinálva adnak hatékony megoldást a kártevő ellen.

A szeszélyesen repülő selyemfényű puszpángmoly imágók mellett kikeltek a hernyók első példányai is. A buxuson most még nem feltűnő a kártétel, de a hernyók intenzív rágása következtében védekezés nélkül rövid időn belül „megkopasztják” a bokrokat.