Az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a csapadékhajlam a Kárpát-medence időjárásában, viszont a 25-30 Celsius fok körüli időjárás tartósan megmaradt. Augusztus első napjaiban, ha nem is hosszú időre, de eső áztatta a földeket. A korábban learatott területeken az elszóródott magok intenzíven kelnek, ismét kizöldült a határ. Az árvakeléseken, főként a repce után tömegesen táplálkoznak a keresztesvirágú kártevők. Kalászosok után még kevesebb ugyan a károsító a kikelt növényeken, de csak idő kérdése, hogy azokon is megjelenjenek. Az utolsó csapadékhullám után ismét elő kell venni a talajápoló eszközöket és a talajlazítókat a tarló területek „feketén” tartásához.
Az ország déli kukorica termesztő körzeteiben, de másutt is több helyen megkezdődött a gyapottok bagolylepke hernyók lárvakelése, illetve a kifejlődött kukoricacsövek csúcsain a szemek károsítása. A gócosan felszaporodott gyapottok bagolylepke további kártételének erősödése várható más helyeken is, éppen ezért igen fontos a helyi rajzási viszonyok folyamatos figyelése. Az amerikai kukoricabogár táplálkozó imágói a hőség elől védelmet keresve a csuhélevelek védelmében rágják a tejesedő szemeket. Ahol tömeges a jelenlétük, ott jelentős a megrágott szemek aránya, ami a közvetlen kár mellett kaput nyit a korai csőfuzáriózis megjelenésének. A gyapottok bagolylepke hernyók és a kukoricabogarak együttes kártétele így veszélyes is lehet.
Néhány körzetben, és főként vetőmag előállító területeken veszélyes mértékű a takácsatkák létszáma az alsó levélzónában, de védekezés híján folyamatosan fertőződnek a felső levélemeletek is. Kissé csökkent a kukoricamoly lepkék rajzása, de az eddigi fertőzés is jelentősnek látszik országszerte. A fertőzött növények aránya szélsőséges határok között, 10-25 % körüli, és a déli és középső tájegységekben magasabb szintű. A hernyók már a csőben és a csőalatti szárrészben károsítanak, tehát fokozódik a szártörés veszélye. A jégveréses táblákon megnőtt a golyvásüszöggel fertőzött kukoricatövek aránya, a fertőzés főként a leveleket érinti, de gyakori az üszkös kukoricacső is.
A napraforgó állományok zöme elérte a „citromérés” állapotot. A virágzás a néhány hőségnap miatt viszonylag gyorsan lezajlott, ennek ellenére a tányérok berakódása jónak mondható. Az érési folyamat előre haladását jelzi, hogy megkezdődött az alsó levelek természetes leszáradása, illetve a benne levő tápanyagok felfelé áramlása. Az esőzések és a párás mikroklíma megnövelte ugyan a primer- és szekunder fehérpenészes rothadással fertőzött tövek arányát, de országos szinten ennek ellenére jónak mondható a növény egészségügyi helyzet. A lombozat és a szár fertőzöttsége az alternária- és a diaporte kivételével jelenleg még alacsony, míg az előbbiekből közepes a fertőzés szintje. A lucerna- és mezei poloskák kártétele most alacsony, és már nem várható azok erősödése.
Ismételten felhívom a figyelmet, hogy a vetési bagolylepke rajzása továbbra is domináns a bagolylepke fajok között, tehát fennáll a gyomos tarló területek befertőződésének a veszélye, ami az őszi vetésű növények szempontjából lehet káros, de ugyanilyen fontos a mezei pocok fertőzés alakulásának a figyelemmel kisérése, főként az évelő pillangósokban, a gyepes területeken és ruderáliákon.