Ha magot szedünk vagy kapunk, például a szomszédtól, azzal számos növényfaj egyedeit tudjuk ingyen szaporítani.
Közéjük tartozhatnak fák, cserjék, évelők és egynyáriak, hagymásak, zöldség- és fűszernövények, tehát széles a választék. A magszedés időpontja persze nem köthető egyetlen évszakhoz, mivel az az adott növény elvirágzásához és terméséréséhez kötődik, de általában késő nyártól késő őszig keríthetünk rá sort.
Mikor kell begyűjteni a vetőmagot?
Pici odafigyelésre azért szükség van, hogy a legjobb hatásfokkal szedjük le és a legjobb minőségű, életerős magokhoz jussunk.
A magok gyorsan érnek, sőt túlérnek, ezért figyelni kell, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor éppen a megfelelő állapotban vannak, de a növény még nem szórta szét őket. Ökölszabály, hogy a magok két hónappal a virágzás után szedhetők.
Vannak olyan növények, amelyek magjait akkor kell szedni, amikor még zöldek és nem tűnnek teljesen érettnek, ilyen az ázsiai boglárka, a szellőrózsa vagy a körömvirág. Ha pedig bogyót szedünk, csapjunk le rájuk még a madarak és más „nagyfogyasztók” előtt.
A növényeknek, amelyekből magokat gyűjtünk, egészségesnek és jól fejlettnek kell lenniük. Ez biztosítja, hogy az utóda is erős és betegségektől mentes lesz. Tisztában kell lenni azzal is, hogy ha valamilyen fajról vagy fajtáról szedünk magot (például büdöske vagy zinnia), egyöntetű növényállományt kapunk, ha azonban hibridről (például paradicsom vagy paprika), jó eséllyel nem lesznek egyöntetűek a kikelő növények.
Vetőmag gyűjtése
A magot száraz időben kell leszedni, amikor teljesen beért, és elveszti a zöld színét. Szedjük le és szabaduljunk meg a magházat körülvevő külső buroktól, szennyeződésektől, és tegyük meleg, száraz helyre száradni.
Ha bogyókból, gyümölcsből szeretnénk magokat gyűjteni, pépesítsük a termést, szitán át kell törni, majd a fennmaradó magokat megmosni és kiszárítani, például egy papírtörlőn.
Ha olyan magokat szeretnénk összegyűjteni, amelynek a magháza „szétrobban”, hogy szétszórja a termését, tegyük a burkot egy papírzacskóba.
A dióféléket akkor kell begyűjteni, amikor egyébként is hullik a termés, akár kézzel szedve, akár úgy, hogy egy lepedőt helyezünk a fa tövére, és addig rázzuk az ágakat, amíg le nem esnek. A magházat körülvevő burkot el kell távolítani, mert penészgombákat, kártevőket és betegségek terjeszthet.
A magvak tárolása
Egyes magokat (pl. hunyor) a legjobb azonnal elvetni, mivel életképességük a tárolás során gyorsan csökken. Sok fajt viszont érdemes akkor venni, amikor a boltban vásárolt magokat is kiszórnánk, addig viszont megfelelő helyen tárolni kell.
Helyezzük a már megszárított vetőmagot felcímkézett papírzacskókba, és tárolja hűvös, száraz helyen. A másik megoldás, hogy légmentesen záródó dobozokba tesszük, valamilyen páraelszívó anyag kíséretében (pl. ruhacsomagolásokból átmentett szilikagél). A magas páratartalom vagy meleg ugyanis a vetőmag károsodását okozhatja, például mert gombabetegségekkel fertőződik vagy egyszerűen megrohad.
Vannak viszont olyan magok is, amelyek nem száradhatnak ki teljesen, mert a csírázáshoz szükségük van némi nedvességre. Ilyen növény például a dió, a tölgy és a magnólia. Ezeket a magokat nedves vermikulitból, homokból vagy nedves kókuszrost és homok keverékét tartalmazó műanyag zacskóban több hónapig tárolhatjuk. Hűtőszekrényben 5 °C-on tárolva pedig ezek a magok évekig életképesek maradnak.
Problémák
Sajnos vannak steril növények, ezek nem hoznak magokat. Mások pedig kétlakiak, és ha nincs szerencsénk, porzós növényünk van, amely nem hoz magot.
Mivel a maghozás sok energiabefektetéssel jár a növény számára, vannak évek, amiket egyszerűen „kihagy”, nem lesz termés, más években viszont bőségesen terem. Ugyanezt a megfelelő/meg megfelelő időjárás eredménye is lehet.
Nem életképes a vetőmag: van, hogy nem volt teljesen egészséges a mag, amit begyűjtöttünk, vagy túl sokáig, esetleg nem megfelelően tároltuk, mindkettő következménye a gyenge/sikertelen csíráztatás. Az ilyen vetőmagtételeket dobjuk ki, nem érdemes velük bosszankodni.
Fotó: Pixabay
