Bár a legtöbbször veteményesről és gyomokról írok, mégis a díszkertről is szólni kell, főleg, ha a talaj és a növények kapcsolatáról van szó. Mire kell odafigyelni a növényválasztásnál, ha a talajt vesszük górcső alá?
Amikor új, leendő ügyfél keres meg, hogy kertet szeretne terveztetni, akkor ezernyi kérdést látatlanba is fel tudnék tenni a kerttel kapcsolatban, de ami a leginkább izgalmas már az elejétől kezdve, hogy milyen a kitettsége, a fekvése, milyen a talaja és a végcél micsoda? Bár a végcél sem utolsó szempont, valójában az első pár tényező adja meg azt, hogy a végén milyen növényekkel érdemes dolgozni, hogy akár 25 év múlva is élvezhető kert legyen a végeredmény.
Talajt a növényhez vagy növényt a talajhoz?
A kettő verzió nagyban eltér, és máris mondom, hogy miért! Amikor azt hallom, hogy mindegy a meglévő talaj, ne vigyek talajmintát, úgyis talajcsere lesz, akkor mindig egy csibészes mosoly ül ki az arcomra, hiszen hosszútávon lehet persze valamennyi talajt kicserélni, azért a hely adottságait nagyban nem lehet úgy megváltoztatni, mint azt sokan gondolják. Ha merőben más talaj érkezik a kertbe, mint ami ott volt, akkor sok esetben új gyomnövényfajok is meg fognak jelenni. De mi a helyzet az úgynevezett szomszédhatással?
A szomszéd területekről a talajvízzel és az esővel ugyanúgy érkezik vissza az eredeti talajból mindenféle, ha a kémiai oldalát nézzük. Ez az egyik ok, hogy nem szoktam hatalmas talajcserét javasolni, kivétel akkor, ha építési törmelékkel van tele a terület olyannyira, hogy talajjavítással és takarítással sem lehet javítani a problémát.
A másik az, hogy sosem tudjuk, hogy valóban jobb talajt kapunk, ha hozatunk, nagyon sokszor teljesen kapufa tud lenni egy talajcsere is, ha egy meszes, rossz állapotúra cseréljük a meglévő talajt.
A másik nagyon izgalmas dolog ebben a kérdésben az, amikor homlokegyenest más növényekre vágyunk, mint amire a talaj oldaláról lehetőségünk van, és kezdődik a véget nem érő feladat a talaj kémhatásának savanyításával például. Tipikus „áfonya-, hortenzia-, azálea-, rhododendron-kűrök” ezek, amikor a legjobb az, ha dézsában neveljük a növényt, ha kert szinten nem megoldható a talaj savanyítása ilyen mértékben.
A kérdésre a válasz tehát az, hogy a talajhoz választunk növényt és nem a növényhez talajt, mert így rengeteg plusz feladattól mentesítjük magunkat.
Meszes talajnál mi a megoldás és hogyan tudom meg, hogy meszes-e a talajom?
Emlékezzünk vissza az iskolai kémiaórákra, melyeken tanultuk, hogy az ecettel mennyire szépen elkezd a mész pezsegni!
Ecet minden konyhában megtalálható, így ez a legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjuk, mennyire meszes a talajunk.
Vegyünk egy ásónyomnyi talajt, morzsoljuk össze, hogy elkeveredjen, majd egy kanálnyit tegyünk egy tányérra felkupacolva (nem kell szétteríteni a tányéron) és evőkanállal merjünk rá egy kanál ecetet. Nézzük meg mit látunk!
Ha elkezd lassan pezsegni, netán habzani, akkor nagyon meszes a talajunk. Ha nem pezseg egyáltalán, akkor jó eséllyel egyáltalán nem meszes a talaj. Ha a lassú pezsgés csak olyan kicsi, hogy alig észrevehető, akkor egy enyhén meszes talajjal állunk szembe.
Ha meszes a talajunk, akkor a mészkerülő növényeket felejtsük el, mert nem lesznek hosszútávon kertünk ékei!
Természetesen laborszinten nem így vizsgálódunk, de a legegyszerűbb házi megoldás ez, amit mi magunk is el tudunk végezni.
Nézzük meg a talaj pH-ját!
A talaj pH-jának méréséhez ioncserélt, tiszta vízre van szükség és a talajból kivett földmintára, valamint egy pH-mérőre.
Azért kell desztillált víz vagy ioncserélt víz, mert akkor az nem fogja elvinni a mérési eredményünket tévútra.
A vizet keverjük el a talajjal, és ha elkeveredett, akkor dugjuk bele a pH-mérő végét és nézzük meg az eredményt! Ha a mérés a savas irányba mozdult el, akkor a talaj savanyúnak mondható. Magyarországon ritka a szélsőségesen savanyú kerti talaj, főleg a fenyőkkel és örökzöldekkel telieknél figyelhető meg. Általában a 6,8-8,5 pH között szoktunk mi is találkozni talajokkal, bár megfordult már a kezünk ügyében 9-es pH-jú is. A 6,8 pH alatti talaj is viszonylag ritka hazánkban, de nem lehetetlen.
Míg a lúgosabb talajokat a fuksziák, ciklámenek, tulipánok, fügefa elviseli, addig egy áfonya vagy hortenzia senyvedni fog benne, mert főleg a savas tartományban érzik jól magukat.
Miért fontos tudni a talajunk típusát?
Mert hosszútávon az lesz a mérvadó egy kert telepítésénél, és sokkal kevesebb műtrágyát vagy egyéb külső segítséget kell adni a növényeknek ahhoz, hogy jól érezzék magukat a kertünkben.
