A címben feltett kérdés sok hazai gazdát foglalkoztat, és biztatásként kijelenthetjük, hogy nem lehetetlen feladatról van szó, nem eleve esélytelenek a klímaváltozással szembeni harcban.
A búzatermesztés agroökológiai feltételei
A klímaváltozás szempontjából a búza különleges helyet foglal el a szántóföldi növények között. Ennek egyik oka a származása. A búza géncentruma a sztyeppi, arid területeket jelenti (Termékeny félhold), amelyhez a sok-sok ezer év alatt adaptálódott a növény faj. A másik fontos oka az őszi búza speciális vegetációs periódusában rejlik, azaz – relatíve – jobb vízellátottságú őszi-téli-tavaszi időszakot fed le tenyészidejének jelentős része, érése pedig még a nyári aszályos periódus előtt megtörténik.
Napjainkban is a búza nemesítése és agrotechnikája szintén ezeket a kedvező feltételeket igyekszik kihasználni. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a klímaváltozás jelentős mértékben átalakította a hazai búzatermesztés ökológiai feltételeit. A talajtani feltételeknél kedvező folyamatokat lehetett megállapítani, azaz a búzatermesztésre legkevésbé alkalmas területek aránya csökkent (a korábbi 30%-ról 15%-ra). Jelentősen rosszabbodtak viszont a búzatermesztés klimatikus feltételei hazánkban az elmúlt évtizedekben.
Ennek a folyamatnak legjellemzőbb értékeit jelenti az, hogy a csapadék mennyisége – területenként igen jelentős eltéréssel – 150–200 mm/év értékkel csökkent, az évi középhőmérséklet 0,5–1,0 Celsius-fokkal nőtt, a hőségnapok száma 15–20 nappal ugyancsak nőtt. Ezek olyan átlagértékek, amelyek az extrém meteorológiai jelenségek miatt igen nagy szélsőértékeket vehetnek fel. Míg az 1960–1970 közötti években a sújtó aszályos területek csak az ország legdélibb, korlátozott régióit érintették, addig a 2010–2020 közötti években a kifejezetten aszályos területek a teljes Tiszai-Alföldet, a Kisalföldet és a Dunántúl keleti régióit is magukba foglalták, amely az ország területének mintegy 60–70%-át teszi ki, egyben a növénytermesztés szempontjából kifejezetten értékes régiókat jelenti.
A debrecen-látóképi kísérleti telepünkön folyamatosan mérjük a lehulló csapadék mennyiségét. Ezen adatok felhasználásával készítettük el a 35 éves vízmérleget. Ez alatt a periódus alatt a sokévi átlagot (565,3 mm) jelentősen meghaladó éves csapadék csak néhány évet jellemzett (2010, 2016, 2017, 2023), az évek túlnyomó részében átlag, vagy átlagnál kevesebb csapadék hullott. Különösen nagy volt a csapadékdeficit az 1992., 1997., 2012., 2021., 2024. években. A 35 év alatt a csapadékhiány (549,1 mm) elérte a teljes évi csapadékmennyiséget, ami rendkívül kitetté, érzékennyé teszi a búzatermesztést.
A debreceni tartamkísérletek eredményeiből
Az őszibúza-termesztés biológiai alapjainak és agrotechnikai elemeinek kutatása, vizsgálata több mint 40 éve kísérleti programjaink egyik központi eleme. E hosszú időperiódus tartamkísérleti eredményei lehetőséget nyújtottak arra, hogy a búza „viselkedését”, reakcióit eltérő időjárású évjáratokban vizsgáljuk, így az aszályos feltételek hatásait is meg tudtuk határozni.
Az évjárati hatások mérséklésében nagy szerepet játszott a kísérletek mészlepedékes csernozjom talaja, amely kedvező víz-, tápanyag-, hő- és levegőgazdálkodási tulajdonságait minden eszközzel igyekeztünk megtartani. A talaj fontosságára a korábbiakban már kiemelten utaltunk. Gyengébb talajokon a kedvezőtlen klímahatások sokkal nagyobb mértékben, sokszor felnagyítottan jelentkeznek. Aszályos feltételek között a sikeres búzatermesztés egyik legfontosabb eleme, kiinduló pontja a megfelelő genotípus (fajta/hibrid) megválasztása. Évtizedek óta screeneljük, teszteljük a különböző őszibúza-fajtákat (évente 40–50). Ezen vizsgálati eredmények közül a 2018–2025. évek kísérleti eredményeit mutatjuk be.
Ezek az eredmények egyrészt a búzanemesítés jelentős előrehaladását, másrészt az eredményes agrotechnikát, harmadrészt pedig a kitűnő talaj hatásait tükrözik vissza. A vizsgált búzafajták termésátlaga 7300–11 500 kg/ha között változott évjárattól függően. A legnagyobb termést adó fajták termése a 2020., 2021., 2024. és 2025. években meghaladta a 12 000 kg/ha-t. Különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy adott évben – teljesen azonos időjárási és agrotechnikai feltételek mellett – a legkisebb és legnagyobb termést adó fajták közötti különbség (évjárattól függően) 1200–4300 kg/ha volt, ami a vizsgálati periódus 8 éves átlagában 2700 kg/ha-t tett ki. A különböző búza genotípusok (fajták/ hibridek) tehát kedvező és kedvezőtlen évjáratban eltérő módon alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez, azaz a búzatermesztésben meghatározó jelentőségű lehet a megfelelő fajta megválasztása.
Előretekintés
A jövőben a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaival nemcsak egy-egy évjáratban, hanem szinte valamennyiben, folyamatosan szembe kell néznünk, és ennek megfelelően kell kialakítani a búza termesztéstechnológiáját. Az aszály negatív hatásainak mérséklésében ki kell használnunk a búza kitűnő adaptációs képességét, kedvező fiziológiai tulajdonságait. Szükséges mindemellett a termesztéstechnológiában is komplex átalakításokat tennünk az aszályos évjáratok kedvezőtlen hatásainak mérséklésére. Kísérleteink alapján azt lehetett megállapítani, hogy aszályos feltételek között kiemelt jelentőségű a genotípus megválasztása, az agrotechnikai elemek (vetésváltás, talajművelés, trágyázás, növényvédelem, öntözés stb.) interaktív, komplex fejlesztése, átalakítása. Ezek együttesen teszik lehetővé, hogy a hazai búzatermesztés még aszályos feltételek között is eredményes, hatékony maradjon.
dr. Pepó Péter
Debreceni Egyetem MÉK Növénytermesztési, Nemesítési és Növénytechnológiai Intézet
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2026. augusztusi számában olvasható. KATTINTSON!
