A bioszférára ható abiotikus stressztényezők között komolyan számolni kell a megnövekedett UV-B-sugárzással is, ami a hamarosan 9 milliárdnyi népességnek élelmet biztosító növénytermesztés eredményességére negatív befolyással bír.
E káros jelenség hátterében főleg az ipari tevékenységekből származó, légkörbe jutó üvegházhatású gázok mennyiségének drasztikus emelkedése áll. Az ózonréteg, mely védőpajzsként óvja Földünk bioszféráját a Nap káros rövidhullámú elektromágneses sugaraitól, vékonyodik.
A vészharangot a közel 40 éve, 1987-ben aláírt „Montreáli Jegyzőkönyv” kongatta meg. Azóta már ugyan némileg mérséklődik a kibocsájtás mértéke, de a becslések szerint még évtizedek kellenek az ózonpajzs regenerálódásához.
A 2016-os „Párizsi Klímaegyezmény” célul tűzte ki, hogy 2050-ig a felmelegedés mértéke ne haladja meg a 1,5 ℃-ot. Ugyanakkor az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) a jövőt tekintve mégis több forgatókönyvvel számol.
Az EU Green Deal program célja, hogy 2050-re Európa világelsőként legyen klímasemleges kontinens. Az elfogadott határozatok viszont akkor vezethetnének eredményekre, ha az azokban foglaltakat be is tartanák.
A 2024-es GOSZ-VSZT-NAK Kukorica Posztregisztrációs kísérletek legfontosabb éréscsoportjában (a korai csoport – FAO 300-399) első helyezett a KWS OLTENIO! Egy igazi vezérhibrid, melyre bátran alapozhatjuk az éves kukoricatermesztésünk sikerét. További részletekért KATTINTSON A KÉPRE!
Haváriák, környezeti katasztrófák
A globális felmelegedéssel járó – kontinensnyi területeket részben, vagy egészében érintő – klímaváltozás komoly kihívások elé állítja az emberiséget. A magunk bőrén is tapasztalhatjuk a felmelegedés élővilágunkra ható negatív hatásait. Magyarországon a hőségnapok száma az elmúlt 56 évben 29-ről 53 napra nőtt. Példaként említenénk a 2020, 2022, 2024-es évek főbb időjárási paramétereit.
Európában a négy évszak kezd lassan egybemosódni. A hőhullámok mellett mind gyakoribbá válnak a hirtelen jött esőzések, áradások, szélviharok, tornádók és egyéb meteorológiai anomáliák. A sarki pólusok jégmezőinek olvadása pedig az óceánok és tengerek vízszintjének emelkedéséhez vezet.
A klímaváltozásnak ezek az egyenes következményei, csakúgy, mint pl. a szubszaharai kontinens további elsivatagosodása miatt terméketlen területek növekedése, a folyók és egyéb vizes élőhelyek kiszáradása.
Veszélyben a kukorica
Az emberiség élelmezésében közvetlenül vagy közvetve szerepet játszó, legnagyobb szénhidrátforrást biztosító kultúrnövénynek, a kukoricának a termesztése is veszélyeztetetté válhat. Egyes tanulmányok szerint globális terméshozama az évszázad végére negyedével csökkenhet, de már 2030-ra is jelentős visszaesés prognosztizálható.
Származását tekintve ugyan trópusi eredetű, de hektikus, régiós szinten is mind gyakrabban tapasztalható termésingadozása elsősorban az átlaghőmérséklet emelkedésével és a vízhiánnyal magyarázható.
Mindemellett a hőségnapok drasztikus és folyamatos emelkedésének, a napsugárzás erősebb intenzitásának, mind pedig a vele járó növekvő UV-B-sugárzásnak is komoly szerepe lehet a hagyományos „cornbelt” övezetekben mind gyakrabban előforduló katasztrofális terméskieséseknek.
A virágzás (termékenyülés) szempontjából szó szerint a felhőtlen forró napok a legveszélyesebbek, amikor is a vékonyodó ózonrétegen átjutó sugarak útjában nem áll semmi. A chilei magas UV-index (ami nem ritkán 1014-es értékű), feltehetően szintén azzal magyarázható, hogy januárban (ami megfelel a mi júliusunknak) az égbolt gyakorlatilag felhőtlen. Ez a jelenség nálunk is mind gyakoribb.
A megváltozott légköri és óceáni áramlatok eredményeként (ezek közül említhetnék az El Niñót), az összetornyosult felhőtömegekből a csapadék kiszámíthatatlanul, váratlan helyeken, özönvízszerűen zúdul le, pusztításokkal járó áradásokat okozva.
Ugyanakkor a kukorica – jó alkalmazkodóképességének köszönhetően – az elmúlt több, mint ötszáz évben a világ mérsékelt éghajlatú területein is meghonosodott. A nemesítésnek köszönhetően ma már lehetőség van arra is, hogy az extra korai hibridek a „felmelegedő” hagyományos termesztési övezettől északra is termelhetővé váljanak, egyes beszámolók szerint lassan elérhetik Helsinki vonalát is.
dr. Pintér János, Pók István, dr. Szőke Csaba, Csepregi-Heilmann Eszter, dr. Berzy Tamás,
Áldott-Sipos Ágnes, dr. Árendás Tamás, dr. Bónis Péter, dr. Marton L. Csaba, dr. Spitkó Tamás
HUN-REN, ATK, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2024. novemberi Extra számában olvasható.
