Egyre több helyen gondolkodnak globálisan is abban, hogy a kukoricát szárazságtűrőbb, a vizet jobban hasznosító kultúrnövényekre cseréljék le. Néhány jó hozamú év azonban visszatartja ettől a gazdákat.
Ismét rosszul alakult a kukoricaszezon a magyar gazdák számára. Békésben például – amint az Agrofórum Online is megírta – mindössze 2,1 t/ha lett az átlagtermés a vármegyében, de az országos átlagot is 5,6 t/ha környékére prognosztizálják.
A jó minőségű termőföld, a megfelelő technológia és az öntézési lehetőség sok hazai termelő problémájára megoldást jelentene, ezek birtokában még aszályos évjáratokban is lehetne profitábilisan termeszteni. Október elején a KITE Zrt. nádudvari szántóföldi bemutatóján megnézhettük, hogyan sikerült az integrátornak (jelentős hozzáöntözéssel) 16 tonna fölötti termésátlagot, illetve bő félmillió forintos fajlagos jövedelmet produkálnia hektáronként kukoricában.
A helyzet nemcsak Magyarországon felemás, de a kukoricatermesztés terén nagy hagyományokkal (és hozzánk képest jelentős lépéselőnnyel) rendelkező Egyesült Államokban is. Az USA középnyugati államai közé tartozó Kansas például egyre kevésbé alkalmas a növény termesztésére (sok helyen félsivatagi klímával küzdenek), ennek ellenére idén rekordtermésnek örülhettek.
„Több kukoricát takarítottam be az elmúlt 10 napban, mint az előző két szezonban összesen”
– büszkélkedett egy Matt Splitter nevű termelő a napokban az AgWeb szakoldalnak. Tavaly és azelőtt az aszály mellett a magas inputanyag-költségek is sújtották a farmereket, de idén végre kárpótlást kaptak a természettől. Az USDA – vagyis az ország mezőgazdasági minisztériuma – becslése szerint 2025-ben kereken 10 államban lesz rekordtermés kukoricából.
A víz a megoldás
Nincs nagy titok, a kansasi gazda szerint a csapadék mindig éppen a legjobbkor érkezett, sőt nem sokkal a betakarítás előtt még kaptak 38 mm-t az égi áldásból, így kissé ragacsos talajon kellett aratniuk. Szűk két hét betakarítás után Matt Splitter úgy véli, 30–40 százalékkal múlja majd felül a hozama a sokévi átlagát.
A középnyugati Kansas tradicionális kukoricatermesztő vidék, bár a vízben nem nagyon dúskálnak. Viszont a terményre égető szükségük van állati takarmányként és bioüzemanyagként, olyannyira, hogy a több millió hektárnyi termőterületük ellenére importálnak is, elsősorban a szarvasmarhatartás igényeinek kielégítésére.
A gazdák arrafelé is erősen gondolkodnak azon, hogy a kukoricát cirokra cseréljék le, ami hatékonyabban használná fel a szűkös vízkészleteket. Pedig Kansasban kifejezetten a humán fogyasztásra kevésbé alkalmas, magasabb keményítőtartalmú, kevesebb cukortartalmú, alacsonyabb növésű, „field corn” néven emlegetett takarmánykukoricát termesztik, ami takarmányozásra kiváló – a cirok mégis megfelelő alternatívája lehetne.
Ráadásul nőnek a vetőmag- és műtrágyaárak, ha pedig még öntözni is akarják a kukoricát, az jelentősen megnöveli a termelési költségeket. Ennek ellenére a farmerek vonakodnak váltani, legalábbis addig, amíg a kukorica megfelelő fajlagos jövedelmet biztosít számukra.
Látványos kukoricaaratás az Egyesült Államokban:
