A kukorica termésszintjét számos abiotikus és biotikus tényező befolyásolja, melyek közül az éghajlat szerepe az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt.
A szántóföldi növényeink közül a kukorica jelenleg is az egyik legjelentősebb gabonanövényünk. Terméshozamának növekedési üteme a nemesítői munka eredményeinek és a folyamatosan fejlődő technológiai elemeknek köszönhetően felülmúlja a többi növénykultúráét. A termésszintjét azonban számos abiotikus és biotikus tényező befolyásolja, melyek közül az éghajlat szerepe az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) 2022-es jelentése szerint a felmelegedés mértéke Európában nagyobb a globális átlagnál és gyorsuló tendenciát mutat. Az elmúlt években megnőtt az egész kontinensre kiterjedő aszályos évek száma, melynek káros következményeit hazánkban is egyre gyakrabban tapasztaljuk.
A számottevő csapadékhiány és a forró időjárás miatt a kukoricatermesztőknek 2024-ben is szembesülniük kellett a kukoricatábláik legyengült állapotával, melynek következményeként a növényállomány 23 héttel hamarabb száradásnak indult, de több tábla teljesen ki is száradt.
További problémát jelent, hogy a növényállományt a különböző mikotoxinokat termelő gyengültségi (diszpozíciós) kórokozók is jóval könnyebben támadták meg. Hazánkban a Fusarium fajok mellett szántóföldön is egyre gyakrabban okoznak gondot a különböző Aspergillus fajok, melyek közül az A. parasiticus és az A. flavus a legfontosabbak kukoricában.
A KWS OLTENIO kiemelkedő teljesítményt nyújtott a 2024-es év független kukorica kísérleti rendszereiben (GOSZ-VSZT-NAK, Magyar Kukorica Klub). Termésstabilitásához elengedhetetlen az alkalmazkodóképesség a változatos termesztési körülményekhez és az időjárási stresszállóság. Egy igazi vezérhibrid, melyre alapozhatjuk éves kukoricatermesztésünk sikerét. További információkért KATTINTSON A KÉPRE!
Az aszpergilluszos csőpenészről
A kukorica aszpergilluszos csőpenészesedését okozó Aspergillus fajok a talajban telelnek növénymaradványokon micélium, vagy szklerócium formában. Ezek a szaporítóképletek jelentik a következő év fertőzési forrásait.
A szkleróciumok kicsíráznak, hifákat és konídiumokat termelnek, melyek rovarok és szél útján terjednek a környezetben és jutnak a kukoricacsövekre. A cső fertőzése a kukorica virágzásakor és a szemtelítődés időszakában történik. A konídiumok a kukorica bibeszálaira jutnak, majd azon kicsíráznak és rajtuk keresztül kolonizálják a csőkezdeményt.
A szemek fertőzése a magok érését követően történik. Növekedésüknek kedvez a magas hőmérséklet (>28 ℃). Optimális számukra a 37 ℃, de széles tartományban, akár 12 és 48 ℃ között is képesek növekedni. Ilyen időjárási körülmények mellett az Aspergillus fajok a kukoricaszemekben uralkodó kórokozóvá válhatnak és a betakarítás után a magtárban tovább fejlődhetnek.
A szárazságstressz és a rovarkárosítás is hozzájárul a kukoricanövények aszpergillusz-fertőzésének kialakulásához. A szárazság és a hőség rossz termékenyülést és szemtelítődést okoz, ami alkalmas az Aspergillus spp. gyors terjedéséhez, valamint a mikotoxintermelésnek is kedvez.
A fekete vagy zöld konídiumtömeg megjelenése a kukoricaszemeken aszpergilluszos csőpenészre utal, melyek legtöbbször a hernyórágások sebzésein és a csőcsúcs közelében jelentkezik.
Az aszpergilluszfertőzés a szántóföldön az érőfélben lévő, vagy érett magokban, valamint a betakarítás, a tárolás és a feldolgozás során is előfordulhat. „Gyenge” kórokozó, néhány százalékos fertőzöttségnél ritkán okoz többet.
A fertőzés nem feltétlenül jelenti az aflatoxin előfordulását, de egyértelműen jelzi a fertőzés megnövekedett kockázatát. A gomba toxintermelésének feltétele a 36-38 ℃ hőmérséklet és a magas páratartalom (≥ 85%).
Megfelelő körülmények mellett a fertőzést követő 24 órán belül megkezdődhet az aflatoxin termelődése. A toxinfelhalmozódásnak a száraz és forró időjárás kedvez, ill. a raktár alacsony oxigéntartalma is segíti azt.
Fontos megjegyezni, hogy látható sérülés vagy penészgyep nélkül is tartalmazhatnak aflatoxint a kukoricaszemek.
Az aflatoxin
A kukoricán leggyakrabban előforduló két Aspergillus faj (A. flavus és az A. parasiticus) a Flavi szekcióba tartozik és aflatoxinokat termelnek, melyek csoportosítása az eltérő kémiai szerkezetük és UV-fényben való fluoreszcenciájuk alapján történik.
A laktongyűrűt tartalmazó aflatoxinok UV-fény alatt zöld színben fluoreszkálnak. Ebbe a csoportba tartoznak a „zöld színű (Green)” G1 és G2 aflatoxinok. A ciklopentán-gyűrűs aflatoxinok UV-fényben kék színű fluoreszcenciát mutatnak, ezek a „kék színű (Blue)” B1 és B2 aflatoxinok. Az A. parasiticus faj a G és B, míg az A. flavus csak a Bcsoport aflatoxinjait termeli.
Fontos még megemlíteni az aflatoxin B1 fő metabolitját. Ez a végtermék az aflatoxin B1 toxinjához kötődő hidroxilcsoport után létrejött aflatoxin M1 (Milk), ami aflatoxinnal szennyezett takarmányt fogyasztó állatok tejéből és az abból készült tejtermékekből is kimutatható. Koncentrációját a tejiparban alkalmazott hőkezelések sem csökkentik számottevően.
dr. Szőke Csaba, dr. Spitkó Tamás, Csepregi-Heilmann Eszter, dr. Bónis Péter,
dr. Berzy Tamás, dr. Árendás Tamás, dr. Pintér János, dr. Marton L. Csaba
HUN-REN, ATK, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2024. novemberi Extra számában olvasható.
