Alapvető emberi jog a biodiverzitás védelme

Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez. Ez csak néhány olyan alapvető emberi jog a sok közül, amit mindenki számára biztosítani kell. De mi köze mindennek a biodiverzitáshoz?

Ha a sort folytatjuk azzal a tétellel, hogy minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására, akkor talán már érezhetjük a kapcsolatot. A környezeti problémák ugyanis alááshatják az alapvető emberi jogokat. Azok betartásához, teljesüléséhez elengedhetetlen a megfelelő környezet. Enélkül nem érhető el az emberi méltóság védelme. Minderre a szakmai fórum elején Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes hívta fel a figyelmet, megalapozva az egész konferencia fontosságát. Gyakorló katolikusként arra is felhívta a figyelmet, hogy a természettel csak Isten tervének megfelelően szabad gazdálkodni.

Készül a magyar biodiverzitás stratégia

Az elmúlt időszakban, és jelenleg is nagy munka folyik az Agrárminisztériumban, hogy elkészülhessen a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia, ami számos ágazatra, területre meghatároz fontos célokat 2030-ig. Ezek közül kiemelkedik a természetvédelem, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás, de természetesen ennél sokkal szélesebb körű hatást kell kiváltani a dokumentumnak, és az abban foglaltak megvalósításának.

Balczó Bertalan, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára előadásában hangsúlyozta: egy ilyen stratégia létrehozása napjaink nem éppen hálás feladat, ugyanakkor nagyon fontos. A munkát egyfajta szembenézéssel kezdték, hiszen 2010-re és 2020-ra is voltak vállalások, amelyek csak részben teljesültek. Vannak azonban eredmények: 180 ezer hektáron történt élőhelyfejlesztés, félmilliárd forintot fizettek ki egyes fajok LIFE programjaira, működik a génmegőrzési stratégia és nemrég létrejött a Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum, amiben öt országnak van szerepe.

A 2030-ig konkrét célokat kitűző stratégia elkészítése során újdonság, hogy a minisztérium munkatársai minden eddiginél komolyabban vették a szakmák képviselőinek véleményét, ami segítheti a hatékonyabb megvalósulást. A kidolgozást egyébként egy diagnózis felállítása is megelőzte, ami azt hivatott részletesen megmutatni, hogy mi is megy végbe a környezetünkben, és ez hogyan hat az emberekre. Az eredmény azt bizonyította, hogy rendszerszintű változásokra van szükség. Fontos kérdés volt az is, hogy miként hat a klímaváltozás a biodiverzitásra, és fordítva: a biodiverzitás milyen hatással van a klímaváltozásra.

A Nemzeti Biodiverzitás Stratégia tervezete ilyen alapokon készült el, és az új ismeretek, valamint az elmúlt 10 év változásai miatt számos új elemmel bővült. Például a növényvédő szerek és műtrágyák használatának csökkentésével, a városzöldítéssel, a beporzók kiemelt jelentőségével vagy éppen a génszerkesztési technológiák kérdéskörével.

Radikális szemléletváltozásra van szükség

De milyen szakértői vélemények alapozták meg az EU-s stratégia kidolgozását? Erre Dr. Báldi András, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács (NFFT) tagja világított rá előadásában, ami során az IPBES-t és annak munkáját mutatta be. Az IPBES egy sok szempontból az ENSZ-hez hasonlítható, biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform, amelynek tényleges hatása van a politikára. A szakember büszkén hangsúlyozta, hogy Magyarország szerepe kiemelkedő a szervezet működésében, hiszen egyrészt a kormány rendszeresen jelen van a fórumokon, másrészt szinte minden szakértői csoportban találhatunk magyar kutatókat.

Az IPBES a közelmúltban – szintén sok magyar szakértő segítségével – készített komoly globális felmérést a biodiverzitás helyzetéről. A három év alatt 50 ország 145+310 szakértőjének részvételével, 15 000 tudományos és kormányzati forrás felhasználásával összeállított, megkerülhetetlen dokumentum 1100 oldalon taglalja a témát, és számos fontos megállapítást tesz:
– egymillió faj kihalása várható
– a háziasított emlősfajták 9 százaléka eltűnt
– a mezőgazdaság 300 százalékkal, az ipari fa felhasználása 45 százalékkal nőtt
– a műanyagszennyezés tízszeresére nőtt, évente 400 millió tonna nehézfémet, mérgező iszapot ürítenek a világ vizeibe.

De hogyan lehetne mindezt megállítani, visszafordítani? Dr. Báldi András szerint radikális változásokkal, ami érintené a gazdaságot, az emberek világnézetét és viselkedését. Fenntarthatatlan furcsaságként említette meg, hogy a repülésnek nincsen áfája. De érdekes tény az is, hogy amíg világszerte 8,7 milliárd USD-t fordítanak a biodiverzitás megőrzésére, addig 360 milliárd USD-t a fosszilis iparra. A szakember szerint fontos lenne a közpénzek átirányítása a környezeti kárt okozó tevékenységekről, de a leglényegesebb mégiscsak a viselkedés, az értékrend megváltoztatása, ami sok más tényezőt, intézkedést magával hozna. Erre pedig véleménye szerint lenne remény, hiszen a COVID-19 okozta lezárások megmutatták, hogy az embereket képesek a drasztikus változásra, ha úgy látják, arra szükség van.

Biodiverzitás – áldás vagy átok a gazdálkodóknak?

A biológiai sokféleség megőrzésének alkotmányos alapjai

Zentainé dr. Gáspár Vera, a Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Biztoshelyettes vezető-főtanácsosa a hazai alaptörvényben foglaltakról tartott előadást. Mint kifejtette, Magyarország még viszonylag jó állapotban van a biológiai sokféleség szempontjából, amihez alkotmányos védelem is szükséges. A jogrendszer ugyanis nagyon gyorsan változik, átalakulóban van, ebben a folyamatban pedig az alaptörvény mutat követhető zsinórmértéket, amiben a fenntarthatóság is helyet kapott.

„Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit” – olvasható az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában. Annak P) cikke külön is nevesíti a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok védelmének kötelezettségét. Az Alaptörvény 38. cikke rendelkezik arról, hogy a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele.

Az Alkotmánybíróság négy pontban egyértelművé is tette, és meghatározta a biodiverzitás megőrzésére irányuló feladatokat az „állam és mindenki” számára. Az egyik a védelem, a megőrzés és a fenntartás kötelezettségét mondja ki a jövő nemzedékek számára. Ebben az is szerepel, hogy az őshonos növények és állatok önmagukban is értékesek, és védelemre méltóak. A természeti erőforrások minőségét és a biodiverzitást meg kell őrizni és fenntartani – már csak a nemzedékek közötti méltányosság elve miatt is.

A mindenkori kormánynak figyelembe kell vennie a megelőzés és az elővigyázatosság elvét, illetve a távlatos tervezés kötelességét.

De ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik a takarékos erőforrás-gazdálkodás megkövetelése. A határozat kimondja, hogy az állam a természeti erőforrásokkal takarékosan köteles gazdálkodni, és a magánszemélyeket is ilyen használatra kell ösztönöznie. Az állam a jövő nemzedékek bizalmi vagyonkezelőjeként jár el. A negyedik pont a távlatos tervezés kötelezettsége.

Zentainé dr. Gáspár Vera előadása végén elmondta, hogy nagyon kevés, évente csupán 12-16 panasz érkezik hozzájuk természetvédelmi tárgykörben, miközben az alapvető jogok biztosának hivatalához nagyságrendileg 5-6000 panasz fut be, amiből körülbelül 400-500 panasz tartozik a biztoshelyettes hatáskörébe. Mivel azonban a téma kiemelkedő fontosságú, ezért számos esetben hivatalból kezdeményezik az Alaptörvény P cikkében rögzített biodiverzitás-védelmi feladatok ellátását.

Ökoszisztéma szolgáltatások speciális térképen

Ahhoz, hogy a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia szilárd alapokon álljon, és a megvalósítása is hatékonyabb legyen, tudományosan megalapozott kutatásokra volt szükség. A tervezést segítő információk begyűjtésére több mint 1 milliárd forint állt rendelkezésre. „A biológiai sokféleség, természeti és táji értékeink megőrzését megalapozó stratégiai vizsgálatok” című KEHOP pályázat révén. A szintézisek még ugyan készülnek, de így is sok hasznos információ áll rendelkezésre. Összeállt például egy helyzetértékelést segítő ökoszisztéma alaptérkép (alapterkep.termeszetem.hu), ami megmutatja, hogy hazánkban milyen mértékűek az ökoszisztéma szolgáltatások.

A felmérés során nagy meglepetés nem született, ám a korábbi sejtéseket adatokkal tudták igazolni. Ilyen például, hogy az erdőterületeken a legmagasabb az ökoszisztéma szolgáltatások mértéke, és ez a természetességgel csak növekszik. Azt is igazolták, hogy van értelme a területek védetté nyilvánításának, hiszen ott szintén magasabb a biodiverzitás, mint a nemvédett helyszíneken. Az erdők mellett egyébként vizsgálták a mezőgazdasági területeket, a felszíni vizeket, a vizes élőhelyeket és a településeket is. A szántók minősítését bemutató térkép meglehetősen vörös, ami a rossz állapotot jelzi.

Szintén önálló térképen jelent meg hazánk beporzási potenciálja. Érdiné dr. Szekeres Rozália, az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztályának vezetője elmondta, hogy magas lenne a beporzási igény, ám a potenciál ahhoz nem minden esetben van meg.

Összességében elmondható, hogy hazánk mindössze 4 százaléka tartozik a „jó” kategóriába ökoszisztéma szolgáltatás tekintetében. De mi is az az ökoszisztéma szolgáltatás? Mindazon javak, amelyeket az ember az ökoszisztémáktól szerez, és amelyek a társadalmi jólléthez közvetlenül vagy közvetve hozzájárulnak. Ilyenek többek között az agrár-ökoszisztémákban termesztett növények, a tenyésztett állatok és azok termékei, a növényi alapú üzemanyagok, de a víz megtisztítása, az árvízvédelem, a mikroklíma szabályozása vagy akár a rekreáció lehetősége is.

Sok új elem a Nemzeti Biodiverzitás Stratégiában

A szakmai fórum során az előadók bizonyították, hogy a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia tervezésénél tényleg komoly háttérmunka zajlott, ami nagyban meghatározhatja a tervezet megvalósíthatóságát, illetve azt is, hogy mit és miként érdemes harmonizálni az EU által kiadott Biodiverzitás Stratégiával, illetve azt hogyan kell kiegészíteni, a hazai viszonyokhoz idomítani.

„Az uniós stratégia már ismert, amivel feladták a leckét a tagállamoknak” – hangsúlyozta Kőrösi Levente, az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztályának vezetője. Mint mondta, a hazai környezetre adaptált, 92 oldalas anyag az elfogadása után nemcsak egy útmutató lesz, hanem jogszabály is. Három stratégiai területen 19 célkitűzést, azon belül 50 konkrét célt határoztak meg, amiknek elemzéséhez egy félidős jelentést is hozzárendeltek.

Az 1. célkitűzés a „Védelemben részesülő területek koherens hálózatának kialakítása”. Hazánkban 30 százalékra kell növelni a védett területek arányát, a jelenlegi nagyjából 23 %-ról. Ezt vagy új területek bevonásával, vagy új szabálymeghatározással lehet elérni. Ebben a pontban szintén nagyon fontos a területek közötti összeköttetések fejlesztése, amelyek nélkül a biodiverzitás csökkenésének megállítása nem képzelhető el. Kiemelt feladat az élőhelyek és természeti értékek állapotának hatékony fenntartása és fejlesztése.

A 2. célkitűzés a leromlott ökoszisztémák helyreállítása, aminek részeként a Natura 2000 Prioriztált Intézkedési Terv alapján legalább 34 000 hektár vizes élőhely, 35 000 hektár állandó gyep és 136 000 hektár erdei ökoszisztéma esetében kell elvégezni a helyreállítást.

A 3. a kedvezőtlen természetvédelmi helyzetű fajok helyzetének javításával, míg a 4. az inváziós idegenhonos fajokkal foglalkozik. Az 5. célkitűzés a kereskedelmi célú hasznosítás által veszélyeztetett fajok védelme, a 6. a biodiverzitást veszélyeztető szennyezések csökkentése. A 7. a genetikailag módosított szervezetekről szól. Itt a stratégia a tervek szerint kiemeli a magyar mezőgazdaság GMO-mentességének megőrzését, a GMO-k nem mezőgazdasági célú felhasználásából eredő környezeti kockázatok minimalizálását, és az új – például orvostudományi – génkezelési technikákkal kapcsolatos ismeretek bővítését, valamint megfelelő nyomon követését a negatív hatások megelőzése érdekében.

A 8. célkitűzés kifejezetten a beporzókról szól. Itt fontos lenne az ismeretek bővítése, például a vad beporzók monitoring programjának kidolgozása és elindítása, ami már folyamatban van. Cél továbbá a beporzó fajok hanyatlását kiváltó okok megszűntetése, az állatcsoport életfeltételeinek javítása.

A 9. célkitűzésben az összefüggések megismerése és kutatása kapott helyet, konkrétan a klímaváltozás hazai élővilágra gyakorolt hatásainak és kockázatainak, a biodiverzitás klímaszabályozásban és alkalmazkodásban betöltött szerepének elemzése. Szintén lényeges az ökoszisztémák klímaszabályozásban játszott szerepének megőrzése, erősítése, valamint az ellenállóképesség javítása az alkalmazkodás érdekében.

Különösen fontos célkitűzés a 10., ami a fenntartható, mozaikos mezőgazdaságról szól. 2030-ra meghatározott cél, hogy a gyepeken kívüli mezőgazdasági területek legalább 10 százalékán magas diverzitású tájelemek összefüggő hálózatát biztosítsák. Bár az EU-s stratégiában 25 százalék szerepel, itthon az ökológiai gazdálkodással érintett területek 15 százalékra növelését tűzték ki. Agroökológiai adottságokhoz illeszkedő, fenntartható gazdálkodási módok elterjesztése és támogatása is a tervek között szerepel egy zöld tanácsadói hálózat kialakításának segítségével.

A 11. pontban a genetikai erőforrások megőrzése, használatukból származó hasznok megosztásának biztosítása szerepel, míg a 12. szól az erdőkről. Itt fontosnak tartják, hogy az erdőtelepítések az ökológiai alapelvek figyelembevételével történjenek, valamint biztosítva legyen az öreg erdők és a ritka erdei élőhelytípusok fennmaradása. 2030-ra bővíteni szeretnék a biodiverzitás szempontjából értékes, szerkezetgazdag erdőállományok területét.

A 13. célkitűzés az apróvad élőhelyfejlesztését, a túltartott nagyvad-állomány csökkentését is tartalmazó „Biodiverzitás megújulását nem veszélyeztető fenntartható vad- és halgazdálkodás biztosítása”, a 14. a „Fenntartható vízgazdálkodás, vízvisszatartás és ésszerű, takarékos vízhasználat elterjesztése”, a 15. a „Zöldinfrastruktúra elemeinek összehangolt fejlesztése, fenntartása és javítása”, a 16. pedig konkrétan az ökoszisztéma-szolgáltatásokról szól.

Ugyancsak célkitűzés az ismeretek bővítése, a megőrzéssel kapcsolatos tevékenységek tudományos megalapozottágának biztosítása, valamint a 18. pontban a szemléletformálás, a tudatosság kialakítása és elterjesztése, végül 19-ként a nemzetközi együttműködés erősítése.

Bírálatokban nem volt hiány, de a stratégia így sem rossz

A szakmai fórum folytatásában a természetvédelem részéről felkért szakemberek véleményezték a Nemzeti Biodiverzitás Stratégiában foglaltakat. Dr. Malatinszky Ákos, a MATE egyetemi docense, az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) tagja, Dr. Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója, az OKT tagja, Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója, az NFFT tagja, valamint Dr. Farkas István Tamás, az MTVSZ társelnöke, az NFFT tagja abban többnyire egyetértett, hogy a stratégia minden hibájával együtt előremutató, azt tudományos alapossággal állították össze.

A célszámokkal, illetve azok hiányával viszont elégedetlenek voltak. Többen is jelezték, hogy az egyik legfontosabb lépés az erkölcsi normák kialakítása lenne. A természetvédők részéről számos kritika is érte a hazai erdőgazdálkodás mai kereteit, és az is elhangzott, hogy a víz és a mezőgazdaság kérdésére kellene sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. „Asztalt kell borogatni” – jelentette ki Dr. Halmos Gergő, aki szerint átütő változásra van szükség, amihez viszont kevés az eszköz a stratégiában. „Kiérlelt és megalapozott, de nem fogja megállítani a biodiverzitás csökkenését” – vélte Farkas István Tamás. Sipos Katalin megjegyezte, hogy más ágazati stratégiákkal, például az erdőstratégiával is össze kellene kötni a célkitűzéseket, hiszen azok sok esetben ütik egymást. „Minél hamarabb lépjen életbe” – fejezte be bírálatát Dr. Malatinszky Ákos, miután hiányolta például az önkormányzatok szerepének kihangsúlyozását az inváziós fajok elleni küzdelemben.

Támogatással a zöldebb mezőgazdaság felé

A konferencia vége felé közeledve a mezőgazdaság is nagyobb hangsúlyt kapott. Madarász István, az Agrárminisztérium Támogatáspolitikai Főosztály Agrárstratégiai Koordinációs Osztályának vezetője a Közös Agrárpolitika zöld felépítményéről, a biodiverzitást támogató agrártámogatásokról tartott előadást, amikről Zöldítő rovatunkban korábban már részletesen beszámoltunk.

Az új KAP kialakításánál figyelembe kellett venni az erősödő zöld elvárásokat, ennek eredményeként három fontos célkitűzés is megfogalmazódott. Az „Éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések”, a „Természeti erőforrások fenntartható használata” és a „Tájak és a biológiai sokféleség megőrzése”.

Az egyik kifejezetten fontos intézkedés és változás, hogy bővülhet a támogatható terület fogalma. Míg korábban a területalapú támogatásból kiestek a szegélyélőhelyek, a biodiverzitás számára nélkülözhetetlen élőhelyfoltok, a jövőben ezen területekre is fel lehet venni a teljes összeget akkor is, ha nincs szántás, tárcsázás, vetés. Ez különösen fontos, hiszen Madarász István szerint is a szántókon van a legtöbb tennivaló az agráriumban.

Szintén újdonság, hogy a zöldítés korábbi elemei közül az állandó gyepterületek fenntartása, a terménydiverzifikáció és az ökológiai fókuszterületek kijelölése beolvad az alapfeltételek közé. A zöldítés elemei a korábbi 30 %-tól eltérően az összes közvetlen támogatás és területalapú vidékfejlesztési kifizetés előfeltételévé válnak. Új elem a foszfátok diffúz szennyezése elleni intézkedés, a vizes élőhelyek és tőzeglápok védelme, valamint a fenntartható növényvédő szerhasználat.

Jövőbemutató, nagyon fontos terv, hogy egy zöld tanácsadói hálózat álljon a gazdálkodók rendelkezésére, amivel az aszimmetrikus információáramlást némiképp tompítani lehetne. A növényvédő szerek, műtrágyák és egyéb input anyagot kereskedői ugyanis szinte minden termelőnél ott vannak, egymásnak adogatják a kilincset, míg az agrár-ökológiai megoldások már nem jutnak el hozzájuk ilyen hatékonyan, közvetlenül. Ebben segítenének azok a szakemberek, akik megismertetnék a gazdálkodókat a zöld támogatási lehetőségekkel, azokkal a megoldásokkal, amelyek a biodiverzitás védelme mellett akár pénzügyileg is kedvezők lehetnek.

Madarász István előadásában érintette az AKG és az ÖKO alapprogramot is (ezzel kapcsolatban interjút is készítettem az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezető szaktanácsadójával), de külön hangsúlyozta a „nem termelő beruházások”, tehát a gyeptelepítés, a tartós zöldugar, a mezővédő erdősávok, a táblaszegélyek, az erózióvédelmi sávok létrehozásának fontosságát – és pénzügyi lehetőségeit.

A gazdáknak fontos a természet védelme, de…

A biodiverzitásról szóló szakmai fórum utolsó blokkjában kerekasztal-beszélgetés zajlott, aminek középpontjában a mezőgazdaság állt. Bár a tervek szerint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát Papp Gergely főigazgató-helyettes képviselte volna, végül Gyenes Adrienn érkezett a gazdálkodói szervezettől. Elmondta: a termelőknek fontos a természetvédelem, de ugyanennyire fontos a számukra, hogy gazdálkodhassanak. A gazdák az elsők között, a saját bőrükön érzik a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenésének hatásait, és a negatív folyamatok visszafordításában is sok lehetőségük van, amit szemléletformálással tudatosítani kell bennük. Hozzátette még, hogy a szakmai fórum során a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás hatására nagy hangsúlyt fektettek, miközben a többi ágazatot alulreprezentáltnak érzte, pedig a gazdálkodók szinte semmivel nem tudnak akkora kárt okozni, mint mikor például valaki lebetonozza a termőföldet – legyen szó útról vagy egy ipartelepről. Gyenes Adrienn arra is rávilágított, hogy sokszor a fogalmak között is különbség van, ami mutatja, hogy mást lát egy adott területben a természetvédő és a gazdálkodó. Előbbi például „kezeli” a Natura 2000 gyepet, míg utóbbi „hasznosítja” azt.

Tóth Péter, az MME terület- és élőhelyvédelmi csoportjának mezőgazdasági programvezetője kifejtette: ez már a harmadik átfogó zöld reform az Európai Unióban, és végül a nagy várakozások után mindig lebiggyesztett szájjal kullogtak el. A természetvédők nem érezték a fejlődést, az előrelépést, miközben a másik fél, a gazdálkodói oldal sem volt elégedett, mert csak bonyolultabb lett az életük. Mindezt egyfajta „lose-lose szituációként” jellemezte. A beszélgetés során hangsúlyozta, hogy az agráriumban sok a negatív tendencia: rengeteg területet veszített el a mezőgazdaság, ahol mostanra aszfalt, beton van, ami pedig megmaradt, ott még intenzívebben folyik a termelés. A gyors fejlődéssel pedig a természetvédelem – és maga a természet – nem tud lépést tartani. Példaként hozta fel a kaszálás kapcsán a vadvédelmi láncok esetét, amelyek hatékonyak lehetnek egy 4 km/h-val haladó MTZ esetében. De egy modern, rendkívül nagy munkaszélességű, akár 15 km/h-val kaszáló gép előtt esélye sincsen az állatoknak.

Tóth Péter véleménye szerint nem kizárt, hogy ez lesz az utolsó ciklus, amelyben a KAP-on keresztül lehet változásokat elérni, hiszen annak jelentősége folyamatosan csökken. Jelenleg a mezőgazdasági termelők árbevételének nagyjából 40 %-a származik a támogatásokból, ami most még hangsúlyos, ám ez a szám folyamatosan csökken. Ha a Közös Agrárpolitika súlytalanabbá válik, akkor az már nem lesz ennyire ösztönző, és egy fontos eszköznek lehet búcsút inteni, ami nem volt eléggé kihasználva. A természetvédelmi szakember úgy véli, a zöld felépítmény nem fogja beváltani a hozzá fűzött nagy reményeket. Leginkább azért, mert ezúttal sem kötelező, hanem választható zöld elemet tartalmaz. Üdvözölte ugyanakkor a zöld tanácsadói hálózat tervét.

Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője többek között a kényszerhasznosított mezőgazdasági területek problémájára hívta fel a figyelmet. Mint arra rávilágított, sok helyen belvizes táblákon folyik a termelés, ahonnan súlyos pénzekért el kell vezetni az egyébként ökológiai szempontból fontos belvizet. Problémásnak nevezte, hogy olyan helyeken is a pénzzel támogatják a gazdálkodást, ahol folyamatos probléma az árvíz, a belvíz vagy éppen az aszály, és azok után szinte évről-évre fizetik a kárenyhítési összegeket is. „Ha nem lenne a termelő rákényszerítve arra, hogy elvezesse a belvizet, máris javulna a kép” – szögezte le Dedák Dalma.

Ugyancsak komoly problémának tartja a termőföldek elvesztését. Mint elmondta, a legutóbbi statisztikák szerint 1-2 év alatt 0,5 %-kal növekedett a kivett területek aránya. Ezek a gazdák számára végleg elvesztek. A legnagyobb vesztesei a folyamatnak a gyepek, hiszen ezek átminősítése a legolcsóbb, és azokat kevésbé éri meg fenntartani, pedig vízgazdálkodási szempontból is nagyon fontosak.

Dr. Kovács-Hostyánszki Anikó, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa a beporzók védelmének jelentőségét hangsúlyozta. Hozzátette, kétségtelen, hogy ennek az élőlény-csoportnak kifejezetten jó a PR-ja, de az a valóságban is megalapozott, hiszen rendkívül fontos folyamatok, táplálékláncok épülnek rájuk. Mint mondta, a jelentőségüket Magyarországon kevésbé érzik a gazdálkodók, hiszen a vad méhek sokfélesége még fellelhető, illetve hazánkban kifejezetten magas a házi méhek száma. Az Egyesült Államokban viszont már a termelők fizetnek a méhészeknek, Kínában emberek poroznak, és évek óta zajlanak kísérletek a gépi megporzás kapcsán. „Ezeket érdemes lenne elkerülni” – szögezte le a kutató. Mint mondta, a támogatható területek bővítése nagyon jó irány a méhek szempontjából, hiszen a szegélyek, erdősávok egész évben virágozhatnak – szemben például a védelmi szempontból hatékonynak tűnő repcével, ami azonban az elvirágzás után – és előtt – szintén kultúrsivatagot hoz létre.

A virágos gyepek megőrzése szintén fontos lenne, ahogy nagy hangsúlyt kell fektetni a települési környezetre is. Kiemelte, hogy a virágsávok esetén szükséges a szakszerű hozzáállás, nem mindegy ugyanis azok elhelyezése, hossza és szélessége, ahogy a magkeverék összetétele sem. Kiemelte: „a gazdálkodóktól csak életszerű dolgokat lehet elvárni, így fontos lenne, hogy ne azt lássák, hogy már megint csak az adminisztráció lesz több”. Erre pedig szerinte is jó megoldás lehet a zöld tanácsadói hálózat életre hívása. Hozzászólása végén Dr. Kovács-Hostyánszki Anikó jelezte, hogy idén elindult a beporzó-monitoring hazánkban, ami során jelenleg a módszertant tesztelik.

Madarász István reagálásában kifejtette: valóban ösztönöznék a földhasználat-váltást, és ezt támogatásokkal szeretnék elérni. Tényleg nem szerencsés, hogy bizonyos területeket csak azért művelnek, mert az így válik támogathatóvá, erre pedig a már említett „támogatható területek bővítése” jó megoldás lehet. „Lesz forrás nem termelő beruházásokra” – tette hozzá. Tehát a gazdálkodók pénzt kaphatnak akkor is, ha gyepet telepítenek, tartós zöldugart hoznak létre, mezővédő erdősávot hoznak létre, speciális táblaszegélyt vetnek. Ráadásul a tervek szerint a különböző támogatási összegek ilyen esetekben egymásra is épülnek, így minden eddiginél több „biodiverzitás-védelmi pénz” állhat rendelkezésre, igaz, ezt még az Európai Bizottsággal is el kell fogadtatni.

Gyenes Adrienn eközben rávilágított egy valóban apró, ám annál lényegesebb tényre, miszerint a nevezéktan sem a legjobb. Véleménye szerint a gazdálkodóknak a „nem termelő”, a „nem termelek” kifejezés önmagában problémát jelent.

Tóth Péter mindezzel kapcsolatban nem volt túl optimista, szerinte a kényszerhasznosított területek átfordítása eddig sem volt sikeres, aminek oka főként az önkéntes vállalás. Kiemelte, hogy véleményük szerint a közpénzekkel a környezeti terheket kellene minimalizálni.

Az összeomló biodiverzitás védelme önkéntes, az nagyrészt az agrártermelők hajlandóságán múlik. De vajon hány gazdálkodó fogja ezt felvállalni? – tette fel a kérdést a kerekasztal-beszélgetés végén, amire a közeljövő egészen biztosan megadja a pontos választ.

Tényleg, vajon olvasóink közül hányan választják majd a biodiverzitás-védelmi önkéntes lehetőségeket?