A december eleji havazás sok kárt okozott fáimon és bokraimon. Elfeküdtek azok ágai, némelyiknek a törzse is elgörbült. Hogyan lehet felkészülni rá, megelőzni a károsodást? A károsodottakkal mi a megoldás?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
A kérdésében felvetett téma évenként visszatérő gondot jelent, bár az utóbbi években a gyér havazás nem okozott sok munkát a kertekben. Mivel a téli csapadék eloszlása, mennyisége változó, esetleges, gyakran váratlan, sokan nem is próbálnak annak károsítására felkészülni, csak megtörténtekor hárítják el a kárt.
A növények lombjára tapadó, azt lehúzó hó télen a lombos állapotú örökzöldeken okozhat elsősorban súlyos kárt. A hó nyomásának hatására a vékony ágak, vesszők elfekszenek, és a hosszú hatásnak kitett növényeknél az alakváltozás tartós is marad. Sok esetben végleges is az elváltozás emberi beavatkozás nélkül.
A hó minősége határozza meg a kártétel mértékét: a porzó hó könnyű, a hóeséssel együtt járó erős szél többségét lefújja a növényekről, ezért kisebb veszélyt jelent. Ellenben a vizes hó, vagy az olvadásnak indult hó esetében, a hó összetömörödik, súlya megnő, a felületén keletkezett jégpáncél összefogja a havat, rögzíti a levelekre, ágakra. Fokozza a kártételt az ónos eső is, mely a lombhullató fás növényeket is megviseli.
A megelőzést még ősz végén, a fagyok előtt ajánlott elvégezni. Laza vesszőjű bokroknál (egyes tujafajok, bambuszok stb.) a lombot javasolt összekötözni, ami azok hó okozta lehajlását megakadályozza.
A havazás okozta kár elleni védekezés akkor hatékony, ha gyorsan követi annak bekövetkezését. Még a folyamatos havazás közben is érdemes a havat leverni a lombról nagy felületű, de nem kemény végű eszközzel, impulzusszerűen hatni az ágakra óvatosan, de erős ütögetéssel. A még porhó állapotú bevonat eltávolításában segítségünkre lehet a fújó funkcióra állított lombszívó erős légárama, ami gyorsabb is, mint a kézzel végzett elhárítás.
Az el- vagy lehajlott, esetleg elfeküdt ágakat, törzseket a probléma bekövetkezése után minél gyorsabban vissza kell segíteni eredeti helyzetükbe, ezt is fokozatosan végezve, ahogy a fás rész rugalmassága engedi.
Alacsony bokroknál, cserjéknél a nagy tömegű hó gyakran teljesen befedi lombjukat. Hasonló a helyzet az évelő örökzöld virágoknál és a gyepeknél is. A hótakaró átengedi a levegőt, jó hőszigetelő is, alatta a növények jól érzik magukat, fagytól is védettek. Azonban, ha felszínén jégréteg alakul ki, amit az olvadás vagy ráfagyott eső okoz, a levegő (oxigén) hiányában alatta a növények megfulladnak, sérülnek, majd kipusztulnak. Ilyen esetben a hótakaró jégpáncélját meg kell törni, hogy a növények levegőhöz jutása visszaálljon.
Hasonló gyakori kárt tud okozni az olvadó hóléből összegyűlt és megfagyott jégpáncél a talaj felszínén. Ha tartósan fedi a talajt és alatta a talaj is fagyott, a benne élő növény károsodását okozza. Kertekben a járdákról, utakról letakarított havat a szomszédos területekre tolják, ahol nem zavarja a közlekedést, és hogy olvadó vize a talajba szivárogjon. A magas hóhalmok, amennyiben tartósan, hetekig elolvadás nélkül fennmaradnak, az alatta lévő növények pusztulását idézik elő, erre is tekintettel kell lenni!
