Körte kis termései tömegesen hullanak. Kezdetben a száránál barnás elszíneződés alakul ki, később megfeketedik, és lehullik. Felvágva benne rovart, annak semmilyen alakját nem láttunk. Belül egészségesnek tűnnek. Lemosó permetezés után kb. 3 hete Chorus-sal, majd 1 hete Mospilan-nal permeteztük. Változást nem észleltünk. Rengeteg virág volt a fán, mára, már alig találhatók rajta termések. Levelei egészségesek. Mi lehet a nagyfokú hullás oka? A csatolt képek remélem, segítenek.
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Minden gyümölcsfélénél a fiatal terméskezdemények fejlődése alatt gyakori a terméshullás, mondhatni, hogy természetes jelenség. Ennek értékelését az befolyásolja, hogy milyen mértéket ér el a lepotyogott kezdemények száma, aránya. Terméshullást több tényező is kiválthat, ezek lehetnek rovarok, betegségek is, vagy netán együttesen is előfordulhatnak. A lehetséges tényezők azonosításához kértem kiegészítésként képeket.
A képek alapján megállapítható, hogy a körték kocsánya természetes módon vált le a fáról, pararéteget fejlesztett, ez segítette lehullásukat. A körte levelére és termésére is jellemző, hogy bármilyen mechanikai hatás éri, az a szövetrész gyorsan elfeketedik. A hullott kis körtéknél – soknál – teljes és részleges fekete elszíneződés is látható, ott érte valami hatás azokat. A felébe vágott körtékben rovarok nyoma nem látható, bár ez nem zárja ki a rovarfertőzés tényét, mivel az éppen pete formában lévő rovart nem lehet észlelni.
Ha Ön is megnézi a küldött képeit, láthatja, hogy a termések egy részénél, annak oldalán fekete színű pontok láthatók, az lehet rovar szúrásnyoma, ami utólag megfeketedik. Körte fiatal termésein fekete elszíneződést betegségek is okozhatnak, azonban azok a leveleket is megfertőzik. Jelen esetben viszont a levelei egészségesek, tehát a feketedést nem betegségek váltották ki.
Gyümölcsfáknál gyakori a természetes terméshullás, a fák önszabályozási folyamatának eredménye. Ennek során a terméskezdemények egy részétől a fák megválnak. A hullás mértéke fafajonként, fajtánként, évenként, a virágkötéstől (virágok megtermékenyülésétől) függően változó mértékű, és valóban megdöbbentő lehet a fakorona alatt heverő apró termések tömege. Erről kertemben élő gyümölcsfáimnál is évente meggyőződöm.
Azokban az években, amikor virágzás idején a beporzásra kedvező az időjárás, és sok terméskezdemény indul fejlődésnek, a terméshullás erős mértékű szokott lenni. Ilyen esetekre mondják, hogy a fa túlterhelte magát, és mivel annyi termést nem tudna kinevelni, amennyi fejlődésnek indult, a gyümölcskezdemények abortálódnak, elhalnak. A fák részéről ez egy önvédelem, csak annyi termés marad a fán, amennyit majd képes lesz felnevelni az adott lombjával. A terméshullások több hullámban szoktak bekövetkezni, kétségtelen, hogy a virágzás utáni első ritkulási hullám szokott a legerősebb lenni. Termésérésig még két hullási időszak várható.
A megelőzési lehetőségeket érdemes végiggondolni. A jó kondícióban élő fa, amit tápanyaggal és kellő mennyiségű vízzel ellátunk, nagyobb lombot nevel, ami több tápanyagot biztosít a termések növekedéséhez és a lomb fejlődéséhez, megalapozza a következő évi rügyek kifejlődését. Tehát ajánlatos figyelmet fordítani a fák tápanyagainak pótlására: télen talajukat szerves trágyázni és virágzástól augusztus végéig pedig lombpermetezés formájában komplex, mikroelemeket is tartalmazó műtrágyával ellátni lombjukat 10-14 naponta.
Mikroelemek közül a bór, a cink és a kalcium segíti a terméskötődést. Mivel a növények a tápanyagot a talajból vízben oldott állapotban veszik fel, csapadék hiányában rendszeresen öntözni is érdemes a körtefákat, mivel kifejezetten vízigényes gyümölcsfajról van szó. Tápanyag- és vízhiány is segítheti, erősítheti a terméshullást.
A következő évben virágzás után közvetlenül, sziromhulláskor rovarölő szerrel (Mospilannal) permetezzék le a fát, hogy a poloskaszagú körtedarázs kártételét megelőzzék.
Kiemelt kép: a kérdező felvétele