Sz. Zsigmond kérdése: Uborkát ültettem, rengeteg a virág rajta, de uborka nincs. Tud valaki megoldást?
Aki válaszol: Tóth János kertészmérnök, okleveles növényorvos, szaktanácsadó
Tisztelt Olvasó!
Konkrét és helyes megoldást ilyen kevés információ ismeretében nehéz adni, azonban az alábbiakban ismertetnék néhány lehetőséget, ami talán rávilágíthat a probléma forrására.
Az uborka (Cucumis sativus) a rokonsági köréhez (kabakosok családjába tartozik, mint pl.: tökfélék, dinnyefélék, cukkini, patiszon) hasonlóan váltivarú, egylaki faj. A virágok egyesével vagy csoportosan a levélhónaljakban fejlődnek, élénksárga sziromlevelei rovarbeporzásúak. Botanikai tulajdonságai közül a termesztés szempontjából kiemelt fontosságú a nőtípusú és a hímtípusú virágok aránya. Ezek alapján 3 fő virágzási típust különböztetünk meg:
- a kevert virágú (monoikus) fajtatípus: többségében hím virágok fejlődnek, legtöbbször 4-5 hímvirágot fejlesztő ízköz után következik egy-egy nőivarú ízköz. Ezekre a fajtákra az erőteljes növekedés (nagy lombfelület, kevés termés) és a nagyfokú alkalmazkodó képesség a jellemző, elsősorban konstans fajták között fordul elő, de az intenzív termesztés során háttérbe szorult.
- Nővirágú (gynoikus) fajtatípus: mind a főszáron, mind az oldalhajtásokon minden levél hónaljban egyesével, vagy csoportosan nővirágot képez. Hímvirág nem, vagy csak nagyon ritkán képződik rajta. A sok nővirág eredményeként nagy terméshozamokra alkalmasak, azonban ennél a típusnál gondoskodni kell a hímvirágú, porzó egyedek ültetéséről is.
- Túlnyomórészt nővirágú (gynomonoikus) fajtatípus: a hajtás elején csak hímvirágokat fejlesztenek, majd ezután a főszáron és az oldalhajtásokon is csak nővirágokat képeznek. Az úgynevezett hímvirágképző szakasz hosszát a környezeti tényezők erősen befolyásolhatják. A legtöbb, nagy termőképességű fajta ebbe a csoportba tartozik.
A fentiek tudatában az alábbi lehetőségek állhatnak fenn a problémával kapcsolatban:
- Az ismeretlen helyről származó palánta, vetőmag (pl. kispiac, ismerős), melynek nem megbízható a minősége a forrása, nem fajtatiszta és fajtaazonos.
- Csak nővirágú fajtatípust ültettünk és nem gondoskodtunk megfelelő porzó egyed ültetéséről
- A túlnyomórészt nővirágú fajták hímvirág képző szakaszának a fejlődése gátolt, melyet a nem megfelelő környezeti tényezők okozhatnak.
Ha a palánta jó minőségű volt és biztos forrásból származik és a hímvirágzatok is kifejlődtek, akkor még a virágok megtermékenyülésénél lehet probléma. A magas hőmérséklet és az alacsony relatív páratartalom, melyet egyszóval légköri aszálynak nevezünk, nagymértékben gátolja a pollen csírázóképességét. Nagy általánosságban elmondható, hogy a jobb terméskötődés kulcsa a virágzáskori magas páratartalom, melye öntözéssel érhetünk el, a foszfor túlsúlyos műtrágyák, lombtrágyák használata, valamint a mikroelemek közül a bór pótlása. Ezen felül az árutermelő gazdaságoknál nem ritka, hogy poszméh kaptárakat telepítenek a növényházba, javítva ezzel a termés mennyiségét és minőségét.