Málnavesszők között egyre több gubacsot találtam metszés közben. Mik okozzák, és hogyan lehet ellenük környezetet kímélően védekezni, minél kevesebb vegyszerrel?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
A málnavesszők leggyakoribb kártevője a málnavessző gubacsszúnyog (Lasioptera rubi), hazánkban és Európa országaiban is elterjedt, gyakori. Tőlünk északabbra fekvő, hűvösebb éghajlatú országokban és a mediterrán országokban egyaránt előfordul, megtalálja életterét.
A málnavessző gubacsszúnyog kifejlett egyedei feketés, tarka 1-3 mm hosszú, vékony testű rovarok. Petéiket a még zöld hajtásokba, elsősorban azokon elhelyezkedő rügyek tövébe rakják, gyakran levélnyelekbe. Jellemző, hogy nem egyesével, hanem egymás közelében, egyenes vonalban helyezik el tojásaikat, így a kifejlődő gubacsok vonal mentén, sorban helyezkednek el.
A gubacsok kezdetben zöldek, gyorsan növekedésnek, „hízásnak” indulnak, többé-kevésbé gömbölydedekké válnak. Hamarosan megfásodnak, mint a hajtások, ekkor hosszúkás, különböző mélységű repedések alakulnak ki rajtuk, színük barnára vált. A gubacsok alakja meglehetősen különböző, gömbformától a megnyúlt orsó alakig változhat, méretük néhány mm-től 2-5 cm-ig is terjedhet. Belül üreges szerkezetűek, a kamrákban élnek a csoportosan kikelt, 2-4 mm-es, lábatlan szúnyoglárvák, melyek kezdetben fehérek, később élénksárga színűek.
A gubacsszúnyog telelése lárva alakban történik a gubacsokban, nem érzékeny a fagyra. Bábozódása majd a szúnyogok kikelése tavaszra esik, megtörténését a gubacsokon észlelhető apró röplyukak jelzik.

Hazánkban és tőlünk északabbra elhelyezkedő országokban általában évente 1 nemzedéke fejlődik, míg a tőlünk délebbre, tehát melegebb éghajlatú országokban, évi legalább 2 nemzedékét figyelték meg. Hazánkban is valószínűsíthető már az évi 2 nemzedék, ezt bizonyítják a nyár eleji gubacsok után, a nyár végi új, tömegesen keletkezett gubacsok a friss, zsenge hajtásokon.
A gubacsok a hajtások talajhoz közeli szakaszán, a tövénél és azok csúcsán szinte mindenhol előfordulhatnak, általában a hajtásokon féloldalasan fejlődnek. A gubacs szöveti elváltozást idéz elő, a hajtás edénynyalábjait károsítja, víz- és tápanyagszállító képességét csökkenti, lassítja, esetenként megállítja. Miatta a gubacs feletti hajtás, vessző növekedése lelassul, elsárgul, termését nem képes beérlelni.

A málnavessző gubacsszúnyog rajzása kis mérete miatt nehezen követhető nyomon, jelzésére csapda nem áll rendelkezésre.
Mivel bizonytalan a kártevő szúnyog rajzási dinamikája, és az elhúzódó, ellene kémiai védekezés kevésbé hatékony. A „menetrend szerinti”, rendszeres rovarölő szeres kezelés sem eredményes, házikerti használata semmiképpen nem ajánlott, mivel a kártevő hasznos ellenségeit, parazitáit is elpusztítja.
A védekezést a gubacsos vesszők kimetszésére, és megsemmisítésére kell/lehet alapozni. Erre legalkalmasabb a lombhullást követő időszak, amikor a levelek hiányában jól áttekinthetők a csupasz vesszők, és hamar feltűnnek a gubacsok. A levágott gubacsos vesszőket ne terítsük a talajra, ne komposztáljuk, mivel ezzel a gubacsszúnyogok áttelelését segítjük!
A málnavesszőkben még előfordulhatnak a kevésbé gyakori málna vesszőszúnyog és a málna karcsú díszbogár, lárváik vesszőkárosodást, gyakran elhalást okozhatnak. Megkülönböztetésük a vesszőből kinyert lárvák alaktani tulajdonságai alapján lehetséges.