Nemcsak a slágerlista élén álló, illatos rózsa- és levendulafajok képesek elvarázsolni az intenzív illatok kedvelőit - számos más dísznövényfaj közül választhatunk! Ismerjük meg a vaníliavirágot, a citromillatú muskátlit és a japán loncot!
A teljesség igénye nélkül szerepelnek a következő két cikkben a különleges megjelenésű és erőteljes illatot árasztó, kertben is nevelhető dísznövények. A vaníliavirág, a citromillatú muskátli és a japán lonc után a nyári violával, a kék golgotavirággal és az orvosi szappanfűvel ismerkedünk meg.
Vaníliavirág
A kissé kényes, bár annál illatosabb vaníliavirág (Heliotropium arborescens) nemcsak az illatozó kertre vágyóknál, hanem a lepkebarátoknál sem hiányozhat a kertből. Ez a Peruból származó évelő félcserje élénk liláskék, vöröseslila, mélykék vagy szolidabb fehéres virágaival átható vaníliaillattal borítja be az egész kertet.
Ültessük napos, szélvédett helyre, így hosszan fog virágozni, nyár elejétől egészen ősz végéig. Legkorábban májusban, az éjszakai fagyok elmúltával telepítsünk új növényt a kertünkbe, mert igencsak melegigényes. Az erős tűző naptól és a heves zivataroktól is védeni kell, mert az apró sziromlevelek lepereghetnek egy erőteljes záport követően. Rendkívül vízigényes, aszályos időszakban akár naponta kétszer is öntöznünk kell. Metszéssel formája alakítható, az elnyílt virágzatok folyamatos eltávolításával pedig erőteljes, folyton megújuló virágzásra késztetjük. Megfelelő gondozás mellett a vaníliavirág pár év alatt terebélyes fácskává is nőhet.
Citromillatú muskátli
A balkonnövények szerelmeseinek mindenképpen érdemes kipróbálni, hogy a citromillatú muskátli (Pelargonium crispum) jól érzi-e magát a teraszunkon. Árvácskára emlékeztető virágai jellemzően kisebbek a futómuskátlikénál, de fodros, dúsan növő levelei és azok intenzív citrusillata mellett is csodás látványt nyújt.
Cserépbe vagy nagyméretű balkonládába, függőkosárba ültetve napos helyre tegyük ki. Folyamatos öntözést igényel a virágzás ideje alatt, de két locsolás között hagyjuk a földjét kiszáradni. A rendszeres (heti, 10 naponkénti) tápoldatozást meghálálja. Mivel fagyérzékeny, a fagyok közeledtével vigyük hűvös, világos helyre.
Érdekesség, hogy ennek a Dél-Afrikából származó muskátlifajnak a virágos levelű hajtásából nyerik a geránium illóolajat.
Japán lonc
A Kelet-Ázsiából származó japán lonc (Lonicera japonica) joggal nyerte el a május királynője megtisztelő címet édes illatú, sárga-fehér virágaiért. Virágaiban egész nyáron, lombozatában pedig egész évben gyönyörködhetünk, mivel levelei csak a legkeményebb hazai teleken hullanak le. Az eddigi fajoktól eltérően egy gyors növekedésű futónövényről van szó, amely képes kerítésekre, házfalakra, pergolára, drótfonatra, rácsos támrendszerre felkapaszkodni. Egy-egy hajtása akár 4-5 méterre is képes felfutni! A meténg-fajokhoz hasonlóan talajtakaró növényként is nevelhetjük, ha nem szeretnénk felfuttatni. Porzós virágai fehérek, de elvirágzás előtt sárgává színeződnek. Levelei élénkzöldek, mindkét oldalukon szőrösek. A téli hónapokra fejlődik ki kékesfekete, erősen mérgező bogyós termése.
A japán lonc kevés gondozást igényel. Kedveli a félárnyékot, így kevésbé terebélyes lombhullató fák alá is tökéletes választás. Megbirkózik a napfénynek erősen kitett helyekkel és az aszályos időszakokkal is, ha jól meggyökeresedett. Humuszban gazdag talajban fejlődik a legszebben, de bármilyen talajban képes megélni. Metszését kora tavaszra ütemezzük, évközben csak a növekedését „jó irányba terelő” hajtásválogatást végezzük el. Sajnos a levéltetvek és a lisztharmat is megtámadhatja.
Kapcsolódó cikkek: