Amikor területfejlesztésről hall az ember nem valószínű, hogy a zöldinfrastruktúra jut először eszébe, sőt. Területfejlesztés esetén gondolunk esetleg pontszerű vagy vonalszerű, inkább területszerű beavatkozásokra, mint egy meglévő köztér felújítására, egy utca fásítására, új autóút építésére vagy felújítására, esetleg egy új erdő telepítésére. Ritkán gondolunk minden „zöldnek” és „kéknek” a hálózatára, arra, hogy ezeket összekapcsolva egy remek területfejlesztési eszköz jöhet létre: a zöldinfrastruktúra.
A zöldinfrastruktúra az Európai Unióban is, mint zöldpolitikai célkitűzés, területi igazgatási megközelítés csupán 2013 körül jelent meg. Ekkor fogalmazta meg az Európai Bizottság (Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése című közlemény (2013)), hogy: „olyan természetes és félig természetes területek, valamint egyéb környezeti jellemzők stratégiailag megtervezett hálózata, amelyet úgy terveztek és irányítanak, hogy széles körű ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására legyen képes. Zöld (vízi ökoszisztémák esetében kék) területeket és egyéb, szárazföldi (többek között part menti) és tengeri területeken található fizikai elemeket foglal magában. A szárazföldön a zöldinfrastruktúra a vidéki és városi környezetben egyaránt jelen van. A zöldinfrastruktúra tehát magában foglal minden olyan városi víz- és zöldfelületet, amely teljesen vagy részben növényekkel borított, továbbá a városlakók életkörülményeinek javítását szolgálja az ökoszisztéma-szolgáltatások (az általa biztosított közhaszon) révén.”
De mi vezetett ehhez a rendkívül hosszú definícióhoz?
A zöldinfrastruktúra fogalmának megértéséhez számos kapcsolódó fogalom meghatározása vezet. A zöldinfrastruktúra rendszerbe integrálja elemeit (pl. vizes élőhelyek, erdők, kisvízfolyások, városi parkok stb.), hálózatot alkot, struktúrát képez. A közelítést így e három fogalommal kezdjük meg: rendszer – hálózat – struktúra.
Munk Sándor (2010) szerint a rendszer és a hálózat kifejezések egymással szoros kapcsolatban állnak. Rendszertudományok, rendszerkutatás című művében határozza meg Nagy József (1978) a rendszer és a struktúra fogalmát, mely szerint „a rendszer egy értelmezés szerint egymással kölcsönhatásban, kapcsolatban álló elemeknek olyan együttese, amely meghatározott körülmények között egészként szemlélhető.” Továbbá: „a struktúra az elemek elrendeződésének, kapcsolódásának módja, formája” (Nagy 1978). A zöldinfrastruktúra rendszernek tekinthető, hiszen elemei a zöldinfrastruktúra fogalmában egy egészként szemlélhetők, összekapcsolódnak és egymással kölcsönhatásban állnak. Az elemek egymással térbeli kapcsolatban állnak, ez struktúrájuk módja.
Munk Sándor (2010) szerint a „hálózat általános fogalma a következő formában határozható meg: meghatározott tulajdonságokkal rendelkező elemek (csomópontok) és az ezek között fennálló, meghatározott tulajdonságokkal rendelkező kapcsolatok összessége. A definícióból következően egy adott hálózat esetében:
- meg kell határozni, hogy melyek a hálózat csomópontjait alkotó elemek;
- melyek ezen elemek releváns típusai, tulajdonságai;
- melyek az elemek között fennálló kapcsolatok;
- és melyek ezen kapcsolatok releváns típusai, tulajdonságai.”
A zöldinfrastruktúra fogalmához való közelítést a zöldfelület (1. kép) és a zöldterület (1. ábra) meghatározásaival és különbségeik kiemelésével folytatjuk. A zöldfelületek Mőcsényi Mihály (1958) megfogalmazásában „településrendezési értelemben a település növényzettel fedett területei”. Szilassi Péter (2013) szerint a zöldfelület „a térben kibontakozó effektív zöld növényi felszínt jelenti”. Az első meghatározás kizárólag két dimenzióban értelmezi a zöldfelületet, alapterületeket jelöl, míg a második térben is, több szintes növényállományokként vizsgálja azt. A két definíció közül az előbbit használjuk gyakrabban, általában a „zölddel” borított területek értelmezésekor.
A zöldterület jogi kategória, a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) 27. § (1) bekezdése meghatározásában „állandóan növényzettel fedett közterület (közpark, közkert), amely a település klimatikus viszonyainak megőrzését, javítását, ökológiai rendszerének védelmét, a pihenést és testedzést szolgálja.” A településrendezésben használt kifejezés, területfelhasználási egység, mint az erdőterületek vagy mezőgazdasági területek. Beépítésre nem szánt terület, közcélú, rekreációra szánt, jellemzően növényzettel fedett közterület. (A közterület: „közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.” – 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről (Étv.) 2. § 13.)
A zöldfelületi rendszer fogalma a zöldinfrastruktúrával szorosan összefügg, de kevésbé részletgazdag. Leírja, hogyan alkotnak összefüggő egységet, rendszert a települések közigazgatási területén található kisebb-nagyobb zöldfelületi egységek létesítményei. „A település növényzete, a kertek, a parkok, véderdők, utca- és térfásítások együttesen alkotják a település zöldfelületi rendszerét, amely a település komplex rendszerének egyik alrendszere” (Jámbor 1982). A meghatározás elemei például az erdők, vízfelületek, út menti zöldsávok, fasorok, de a beépítésre szánt területek telkeinek növényzettel borított részei is. Az OTÉK (9. §) szintén meghatározza a zöldfelületi rendszert: „A helyi építési szabályzatban gondoskodni kell a település igazgatási területén a klimatikus viszonyok megőrzése, javítása érdekében a telkek növényzettel fedett részéből, a zöldterületekből és az erdőkből álló egységes és összefüggő zöldfelületi rendszer kialakításáról, valamint az épített környezet alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeinek a megőrzéséről.” Almási Balázs (2007) meghatározásában a zöldfelületi rendszer „a település rendszeresen növényzettel fedett és biológiailag aktív területeinek organikus rendszere.”
A zöldinfrastruktúra fogalma nem tévesztendő össze a Nemzeti Ökológiai Hálózattal, mely az Országos Területrendezési Tervben (OTrT) megállapított, kiemelt térségi és megyei területrendezési tervben alkalmazott övezeteket foglal magába, a magterületet, a pufferterületet és az ökológiai folyosót. E területrendezési eszköz célja „az egyes területeket olyan funkcionális rendszerben, ökológiai struktúrában felmérni és kezelni, hogy a kisebb-nagyobb élőhelyek összekapcsolása valamilyen módon megvalósuljon” (forrás). Az Országos Ökológiai Hálózat részletszabályait a 2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről tartalmazza.
Összegezve a zöldinfrastruktúrához kapcsolódó fogalmak meghatározását megállapítható, hogy a zöldterület, a zöldfelületi rendszer és a Nemzeti Ökológiai Hálózat jogi fogalmak (is), település-, illetve területrendezési eszközök, övezetek. A zöldfelület a település növényzettel borított területeit jelöli, míg a zöldfelületi rendszer teremt kapcsolatot ezek között a zöldfelületi elemek meghatározásával. A zöldfelületi rendszer fogalmánál részletgazdagabb a zöldinfrastruktúra, mely átveszi az előbbi elemeit, de kiemelten kezeli az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is, mint a rekreáció, a levegőminőség-javítás vagy az élőhely.
A zöldinfrastruktúra ma már életünk számos területén megjelenik, nemcsak a településfejlesztés tervrendszerében, ezt hivatott bemutatni a 2. ábra. Fogalmát a hazai tervezés előbb a budapesti Zöld Infrastruktúra Fejlesztési és Fenntartási Akcióterv (ZIFFA), majd a Radó Dezső Terv képében integrálta. A tervdokumentációkon tovább tekintve pedig vadátjárókkal hazai autóútjaink felett is találkozhatunk, ahogy a fővárosban terjednek a méhlegelőként kijelölt zöldfelületek, illetve a legújabb építési beruházások esetén is szinte már elvárásként tekintünk a zöldtetők, zöldfalak jelenlétére. További példaként említhető meg a Radó Dezső Tervhez kapcsolódóan a pünkösdfürdői ökopark, mely kiemelkedő színvonalú zöldfelületeivel, változatos növénytársulásaival és rekreációs lehetőségeivel hozzájárul a vízpart vonzerejének növeléséhez (3. ábra). Hasonlóan településfejlesztés-megújításnak tekinthető egyben a 13. kerület által kezdeményezett Vizafogó park (4-5. ábra), vagy, hogy ne csak fővárosi példákat említsünk Kiskunfélegyháza központi térségének kiemelkedően magas színvonalú zöldfelületfejlesztése (6-7. ábra).
Szerző: Havrilla József – okleveles tájépítészmérnök
A cikk Báthoryné Dr. Nagy Ildikó Réka és Almási Balázs PhD egyetemi előadásának (Zöldhálózat és zöldfelületi rendszer – Alapfogalmak, definíciók; MATE) segítségével készült, annak forrásait segítségül véve.
Irodalomjegyzék
- Almási Balázs (2007): A zöldhálózat tervezés metodikai fejlesztése Budapest peremterületének példáján. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest.
- Jámbor Imre (1982): Zöldfelületrendezés. Kertészeti Egyetem, Budapest.
- Munk Sándor (2010): Hálózatok fogalma, alapjai. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest.
- Nagy József (1978): Rendszertudományok, rendszerkutatás. Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, Budapest.
- Mőcsényi Mihály (1958): Zöldterületek városklíma-javító szerepe különös tekintettel az öntözésre. Kertészeti Akadémia, Budapest.
- Szilassi Péter (2013): Városökológia, Településinformatika. Szegedi Tudományegyetem; Pécsi Tudományegyetem, Szeged, Pécs.
