A madárberkenye bogyóit elsősorban a rigók és más, nagyobb testű énekesmadarak kedvelik. Az egyik legkülönlegesebb madár, amely kifejezetten madárberkenye-rajongónak mondható, a Csonttollú (Bombycilla garrulus). A tajga madara, amely elsősorban Skandináviában fészkel, de ha télen hazájában kevés az elérhető táplálék, nagy csapatokban érkezik az Egyesült Királyságba, Írországba és hazánkba is, hogy a csipkebogyóval és más piros bogyókkal táplálkozzon. Ez a madár egy nap alatt saját testsúlyának két-háromszorosát is képes elfogyasztani.
A madárberkenye jelentése: „madárfogó”. A madárberkenyéből régebben ún. madármész készült, amelyet az énekesmadarak élelemszerzés céljából történő csapdába ejtéséhez használtak.
A madárberkenye bogyóit a poloskák is előszeretettel fogyasztják, ami nem is csoda, hiszen ezek a termések, amelyek az ember számára is fogyaszthatók, tápanyagokban és C-vitaminban igencsak gazdagok. Az embereknek azonban óvakodniuk kell attól, hogy nyersen, nagy mennyiségben fogyasszák a madárberkenye termését, mivel az enyhén mérgező hatású paraszorbinsavat tartalmaz. Főzés hatására azonban ez az anyag lebomlik, így fogyaszthatóvá válik számunkra is.
Levelei
A lombozat 6-8 pár apró, 3-6 cm hosszú, a szélén fogazott levélkéből áll, amelyek általában felül sötétzöldek, alul pedig szürkészöldek. A csúcsnál lévő levélkék sohasem nagyobbak, mint a többi. A levelek ősszel sárgára és pirosra színeződnek, és gyakran novemberig a fán maradnak.
Virágai
Virágzata krém-fehér végálló bogernyő. Minden virágnak 5 szirma van – mint a rózsafélék családjának más tagjainak virágainál. A virágok lapos, elágazó, általában 10 cm széles fürtökben helyezkednek el. A virágok májustól júniusig nyílnak. Nagyon jellegzetes illatuk van, amely vonzza a beporzásban segítő rovarokat és méheket.
Termései
A madárberkenye termései majdnem teljesen kerek, húsos, piros bogyók, amelyek átmérője legfeljebb 10 mm lehet. Kezdetben narancssárga színűek, a húsuk sárga. Szeptemberben érnek be, és mindegyikben 2-8 (általában 3 vagy 4) mag van. Minden termés közepén egy apró „csillag” található, amely a virágkehely maradványa. A magokat a madarak hordják szét, ezért néha elérhetetlen helyeken, pl. egy másik fa koronájában, pl. tölgyfán, úgynevezett „repülő madárberkenyét” láthatunk.
Kérge
A fa kérge sima, fényes és szürke. Télen a növény ágai szürkés árnyalatot vesznek fel, a rügyek szőrösek (különösen fiatalon). A fa sűrű, tömör, szívós, a színe halványbarna. Esztergályozásra, faragásra és tűzifának is kiválóan használható. A tiszafával együtt a középkorban íjak készítésére használták.
Élőhelye
A madárberkenye lombhullató növény. Jól viseli a fagyot, ellenáll a szélnek, és mélyen gyökerezik, így sziklás helyeken is megterem. A rossz, gyenge minőségű, savanyú talajon is megél. A nyírfával együtt a kopár talajon is megtelepedik, és a legtöbb más lombhullató fánál magasabban nő. A nyírfával ellentétben azonban nem alkot önállóan erdőt, és nem tolerálja a pangó vizet.
A cikket fordította: Ordódy Eszter