Az elmúlt időszak tartós szárazsága és hőhulláma nemcsak a szántóföldi növényeket, hanem a gyümölcsfákat is megviselte. Egyre gyakoribb jelenség a lombozat lankadása- ami éjszakánként sem múlik el- és a terméshullás. A gyümölcsérés felgyorsult, egyre több a napégés okozta sérülés a terméseken.
Általános jelenség a levéltetvek visszaszorulása, ami az extrém hőmérséklet és a légköri aszály következménye. A rovarkártevők és atkafélék szaporodását viszont kevésbé befolyásolja a jelenleg tapasztalható időjárás.
Almásokban továbbra is folyamatos és intenzív az almamolyok rajzása, a heti fogás most is 10-50 db/csapda között mozog. Házi kertekben a gyümölcshullás egy része a molyrágás következménye, mert itt magasabb a fertőzöttség, mint az üzemi ültetvényekben. Alacsony létszámmal ugyan, de az almalevél aknázómoly is rajzik (20-50 db/hét), így fel kell készülni a védekezésre ezen kártevő ellen is. A lisztharmat és varasodás fertőzés az időjárási szélsőségek miatt most alig változott, erősödésre csak a hőmérséklet csökkenése és csapadékhullás esetén lehet számítani.
A keleti gyümölcsmoly rajzása ismét növekedést mutat, a heti fogás most 20-90 db/csapda között ingadozik. Helyenként igen erős a zöld cserebogár rajzása, illetve az általuk okozott levél-és gyümölcsrágás. Ez most a szőlő lombozatát, valamint az érő kajszit, meggyet, őszibarackot érinti. A rágás következtében máris erősödik a moníliás gyümölcsfertőzés és termésrothadás.
Meggyen és cseresznyén tovább erősödtek a blumeriellás levéltünetek, így a sztigminával együtt a szüret utáni lombvédelmet el kell kezdeni.
A szilvásokban emelkedő szilvamoly rajzás (35-45 db/ hét) tapasztalható, illetve a korábbi molyfertőzés miatt sok a moníliás gyümölcs. Az élettani eredetű terméshullás itt is megfigyelhető.
A szőlő ültetvényekben az amerikai szőlőkabóca fejlődése zavartalan, a lárvák zöme jelenleg L2-L4 fejlettségű, a védekezés indokokolt a fertőzött ültetvényekben. A csapadékkal jobban ellátott tájegységekben a bogyókon is megjelentek a feketerothadás tünetei. A lisztharmat és peronoszpórás fertőzés érdemben csak a Dunántúl nyugati és déli szőlő ültetvényeiben változott.
