A tarackbúza egy makacs évelő gyomnövény, amely komoly kihívást jelenthet a kertészek számára, ha nem kezelik időben. Ahhoz, hogy tavasszal kevesebb gondunk legyen vele, már ősszel érdemes felvenni vele a harcot.
A tarackbúza (Elymus repens), más néven évelő tarack egy gyorsan terjedő, évelő gyomnövény, amelyet sok kertész bosszúsággal fogad a kertben. Hosszú, föld alatti gyökértörzse van, az úgynevezett tarack, rendkívül ellenálló, és képes gyorsan szétterjedni, akár néhány centiméternyi gyökérdarabkáról is újra hajtani.
A tarackbúza látványa gyakran frusztráló, mivel a dús, erőteljesen növekvő gyom hamar elfoglalja a veteményesek és díszágyások területét, elvonva a vizet és tápanyagokat a kultúrnövényektől. A kertbe többféleképpen is bekerülhet: a szél és az állatok révén terjedő magvak mellett az újonnan vásárolt palánták vagy friss komposzt is hordozhat gyökérdarabokat.
Jelenlétének felismerése a kertben viszonylag könnyű, ha ismerjük jellemző vonásait. Szára és levelei a búzafélékre emlékeztetnek: hosszúkásak, keskenyek, és gyakran halványzöldek. A levelek széle éles, a tapintásuk pedig kissé érdes lehet. A növény szára egyenes, akár 1–1,5 méter magasra is nőhet, és több ízközből áll, ami jellegzetesen tagolt megjelenést kölcsönöz neki.
A legbiztosabb módja annak, hogy felismerjük, ha kicsit ásunk a talajba a növény körül. A tarackbúza gyökértörzsei, azaz tarackjai vastag, fehéres színű, elágazó hajtásokként jelennek meg a talajban, amelyek könnyen elágaznak és több irányban is növekednek. Ezek a gyökértörzsek teszik a tarackbúzát különösen ellenállóvá és terjedőképessé, mivel a legkisebb darabjából is képes új hajtást fejleszteni.
Egyszerűen eltávolítani nem könnyű, mivel gyökérdarabjai mélyen a talajba hatolnak, így minden kertészeti szezon előtt komoly kihívást jelent a jelenlétének visszaszorítása.
Így szabaduljon meg tőle, és így tartsa távol a jövőben!
Távoltartásához először alapos gyomlálást kell végezni, ami azt jelenti, hogy gyökereit teljesen ki kell ásni a talajból. Fontos, hogy a gyökérdarabokat maradéktalanul eltávolítsuk, mert a legkisebb részből is könnyen újrahajt, és gyorsan újra teret nyer a kertben.
Ezt a módszert érdemes kombinálni a talajtakarás technikájával: ősszel vastag szerves mulcsréteget, például fakérget vagy komposztot, illetve műanyag fóliát helyezzünk a talajra, hogy a gyomok fényhez jutását megakadályozzuk. A mulcsréteg megnehezíti a tarackbúza növekedését, és így tavasszal kevesebb gondot okozhat.
Visszaszorításának másik hatékony módja a zöldtrágya alkalmazása, amely nemcsak a gyomok elleni harcban segít, hanem a talajt is gazdagítja. A kert üresen maradt részein olyan gyorsan növő zöldtrágyanövényeket, mint a mustár vagy a facélia, érdemes elvetni. Ezek a növények hamar beborítják a talajt, és sűrű növekedésükkel elnyomják a tarackbúzát, miközben a talaj tápanyagtartalmát is növelik.
A mechanikai védekezés is hasznos lehet, amely során kézi gyomlálással és gyomirtó szerszámokkal, például gyomkés vagy ásó segítségével távolítjuk el a tarackokat. Ezzel a módszerrel biztosítható, hogy a mélyebben elhelyezkedő gyökerek is eltávolításra kerüljenek.
Ha mindezek ellenére is megjelenik a tarackbúza, akkor ősszel, a legutolsó megoldásként szisztémás gyomirtó szerek alkalmazása javasolt, amelyek a gyom teljes szerkezetébe behatolva pusztítják el azt. Fontos azonban, hogy a vegyszeres megoldást csak nagy körültekintéssel alkalmazzuk, mivel a talaj ökológiai egyensúlyát is befolyásolhatja.
